egyik nap rátaláltam egy szuper dologra, amit te gyűjtögettél csokorba, a szüléses történeteken kívül, a különböző nikkek és gyerekeik fényképére. Most pedig nem találom:((
Pedig annyira jó beazonosítani, megnézegetni melyik babáról van szó.
vickie: szerintem bátran vágj bele az írásba, ha gondolod szívesen segítek akár egy-két névvel is, akihez érdemes fordulni ez ügyben. Mondjuk úgy bele a vakvilágba nem lehet, hogy majd irogatok valamit, de ha van egy tényleg! érdekes témád, akkor arra egy élelmes szerkesztő biztosan ráharap. Érdemes szerintem idegennyelvű folyóiratokat böngészni, itthon még nem felkapott vagy feldolgozott témákra lehet lelni. :-)
Komolyan azt hiszem, hogy engem valami átok sújt :-((.
A nagyobbik tegnap köhögve jött haza az oviból - reggel ugye még kutyabaja - este láz, apjával elküldtem az ügyeletre, influenzaszerű valami. Oviba nem mehet, és így persze a nagyszülőkhöz sem :-(. Ehhez még, tegnap kaptam egy extra hosszú, extra iszonyat fordítást, extra sűrgősen keddre kell leadni :-((, ráadás, hogy este apának a vidékről érkező huga elé kell kimennie, így a tali nekem gyakorlatilag ugrott :-((((.
Pedig mindent megszerveztem előre, Bejáminnal gyakoroltuk a cumisüvegből való esti evést, a nagyszülők elválalták Annát egész hétvégére, apának két héttel ezelőtt felhívtam a figyelmét, hogy nehogy ügyeletbe osszák be péntek estére, erre tessék :-(. Most már örökre gyes-beteg maradok :-(((.
Azért ti érezzétek jól magatokat, és majd írjátok meg milyen volt.
Persze gondoltam, hogy nem a Népszabival kezdem:o)
Nem hiszem, hogy mostanában bármilyen szaklapba valót tudnék alkotni, talán a Nőklapjába lennének valók, dehát gondolom az csak álom!
Vickie,
nem hülyeség. Csak mondjuk ne napilapokkal kezdj! Ha gondolod, dobj egy mélt, hogy milyen témában irogatnál, mert én egy olyan kiadónál dolgoztam, ahol főként kis újságok (szaklapok) vannak!
Olvastam, hogy vagytok páran akik cikkeket írogattok. Szerintetek hülyeség beküldözgetni néhány újsághoz pár írásomat, vagy mivel nem vagyok újságíró, rögtön elutasítják az embert?
Képzeljétek,
a babakocsinkat úgy lehet megfordítani, hogy egy kis pöcköt átállítunk, a vázról leemeljük az ülést, pöcök visszaállít és kész.
Megtettem, elfordultam, és amikor visszanéztem, az ülés a betonon átfordulva, Marci vígan kapálózott benne(be volt kötve hálistennek!!) fejjel lefelé.
Még életemben így nem ijedtem meg. A kölöknek semmi baja nem lett az égvilágon:-)))Huh.
Aztán jól legyetek ám holnap!! Tessék sokat enni:-)) Helyettünk is!
Ó, Mámi, nagyon kedves vagy! Vállalok én mindent, ovis fotózást is persze!
Nekem tényleg az a gondom ezzel a pénztelenséggel, hogy amíg dolgoztam, nem elsősorban az árát néztem meg pl. egy joghurtnak. Hát most igen. És olyan jó volt, hogy amikor utaztunk haza anyuhoz vidékre, akkor annyi mindennel felpakolva mentünk, most meg ő vásárolgat Boginak minden új ruhaváltáskor a kis nyugdíjából...Régen olyan jó volt megtankolni az autóját, és csak akkor vette észre, amikor már hazajöttünk. Szóval értitek, ugye? Nem a mindennapi megélhetés a gond, hanem az a minimális "luxus", amit már nem engedhetünk meg magunknak.
Valóban oka lehet a gyes-betegségnek a megcsappant jövedelem, úgy általában. A kismama sokkal könnyabban lenne, ha nem kéne háttérben azon gondolkodni, hogy megvehetem-e vagy sem. Határozottan kedélyállapotjavító, ha az ember vásárol. Ami érdekes, engem az is kielégít, ha nem magamnak, hanem a gyerkőcöknek veszek szépeket. Ma pl kimentem a kínai piacra, és vettem egyebek mellett egy kalapot Katinak (nem szalma, inkább gyékényszerűség), és nagyon vagány. Nem volt rá égető szükségünk, de meg_kellett_vegyem.
Hírdetlek majd az ismerőseim között, mint jó fotóst, hátha. Óvodai fényképezést is vállalsz?
Szerintem nem arról van szó, hogy nem kapnak reggelit, csak otthon nem tudnak még enni. (Vagy nincs rá idő.) Márpedig a suliétkezés meg a gyerekek az külön téma is lehetne. Én nyugodtabb vagyok, hogy a fiam reggelizik otthon, aztán vagy eszik első szünetben a suliban, vagy nem. ("Mert nem szeretem, mert nem jó, mert száraz", aztán a 3. szünetben meg lefordul az éhségtől a székről.)
Az utazás sok tudom.:((
Reggel az apuci úgy is megy tehát az megoldott.
Azért nem hiszem hogy, az utazás miatt nem kapnak reggelit.
Köszi a véleményeket , nem vagyok biztos semmiben :((
Ovi csak gyorsit nem változtat.
5 percre lévő suliban a tapasztalatok egyszerűen kritikán aluliak.Az elsősöknek egy tudásfa van az osztályban felállítva és a fényképek a pirospontok arányában kerülnek feljebb. Brr kiráz a hideg ilyet nem szeretnék a lányomnak.
Irigylek mindenkit akinek a közelében normális oktatás van.
A barátaink máshol választhatak egy rajz-ének,
torna,matek és átlagos suli közül.Itt van az iskola és kész.Ha jó a tanár kevésbé ciki ha rossz elvan veszve.
Tavaly a nyolcadikosok 35% tanult tovább!
A maradék a helyi kétéves "zseniképzőbe "nyert felvételt.
Szia, drága iceberg, Te is Gyes-beteg? Vagy csak nosztalgia???
Lujzi, csatlakozom az előttem szólóhoz!!! Én még attól is idegbajt kaptam 4 évig, hogy reggelente a város másik feléből ide kellett utaztatnom a gyerekeimet.
Ha busszal utaztok az szörnyű, mert vagy tömeg van, vagy késik, vagy hideg van rajta, vagy meleg, tetszés szerint válogathatod össze...
Ha autóztok, akkor a pároddal valamelyikőtök állandóan a gyerek programjához kötődik. Lehet, hogy ez most nem tűnik nehéznek, de mi lesz 1-2 év múlva? És ha tesó is lesz?
Nem akarok belefolyni a Waldorf kontra állami vitába, erre ott van az erről szóló topic. De én még semmi olyan egetrengető pozitívumot nem tapasztaltam ezzel kapcsolatban, ami oda vitetné velem a gyerekemet. Attól még, hogy egy ovi nem jött be, lehet, hogy nem kéne rögtön átesni a ló túlsó oldalára...
Andrea! Az én kislányom is irtó nyűgös már a 2. iccaka. Nappal meg durmol helyette. Ma délelőtt, amíg itt gépeltem egy levelet, elaludt a játszószőnyegén...
Kriszi!
Dóri is ugyanígy volt elsőben! Állandóan könyvekért nyúzott minket! Bezzeg a fiam! Azt aztán semmiféle trükkel nem lehetett rávenni az iskolán kívül olvasásra... Vissza is sírtam a korábbi "gondomat". Azóta a helyzet javult ugyan, de még nem "tökéletes"...
Nem akarok belebeszélni az iskolaválasztásotokba,de én semmiképpen nem utaztatnám
napi több órában a hatévesemet.
Nincs az a suli,se az a tanítónéni,akinek a kedvéért hajnalok hajnalán kiverném őt az ágyból.
Hidd el,nem éri meg.
A mi sulinkba is jár néhány un."bejáró" gyerek,és bizony a szívem szakad meg,amikor reggelente látom,ahogy álmosan ücsörögnek a padban,és a fejüket a karjukra téve próbálnak még lopva néhány percet szundikálni.
Vagy amikor a papírzacsiból eszegetik az útközben megvásárolt reggelijüket....:((
A hazajutás busszal,vonattal szintén horror,főleg a korán sötétedő téli estéken.
Én frászt kapnék,tuti...
Lehet,hogy túlságosan aggodalmaskodó vagyok,de nekem ilyen esetben csakis egy dolog lebegne a szemem előtt.
Az,hogy a lányom az iskolából a szomszéd kisgyerekkel együtt épségben,egészségben hazaérkezzen.
Szépen,kéz a kézben.
Sziasztok, lányok!
Nem akarom elkiabálni, mert múltkor is felelőtlenül ígérgettem, de bevésettem a férjem naptárába, hogy péntek este gyerekre vigyáz, én meg bulizok, remélem, nem tör ki addig kormányválság, és tényleg tudok menni (és a Mongolian nekem nagyon kényelmes is).
Kriszi, szeritnem örülnöd kellene, hogy válaszott valami sportot a fiad, ráadásul a küzdősport a legjobb, amit fiúknak ki lehet találni: minden energiájukat, agrssziójukat kiélik, és mellette fegyelmet tanulnak, és nem utolsósorban izmosodnak, erősödnek fizikailag is meg önbizalmilag is. Én alig várom, hogy MArcit beirassam karatéra, nagyon jót tenne neki, de csak 6 éves kor felett ajánlják.
Andrea, a szél általában tényleg nyűgössé teszi a gyerkőcöket, nálunk is bejött MArcival a szél=hiszti nap (Benedek kevésbé érzékeny rá, szerencsére).
Üdv minden GYES-betegnek, remélem, jól bírjátok magatokat (én negyedik napja nem mozdultam ki, még ma is elég ramaty az idő, hogy sétálgassak Benedekkel, de délután úgyis kénytelenek leszünk elmenni az oviba, úgyhogy most nem vagyok -annyira- beparázva).
sófel
Pici lányom a falusi bicikli versenyen 47 ovis közül az első helyezett lett a lányok között.:o)
A suli nálunk is kardinális kérdés.
Már középsőben járt angolra, szinjátszásra és úszni.Mindenhova beírattam és az úszás nem jött össze sajnos ezért "csak"a többi maradt.
Hihetetlen nehéz a helyzet a sulival.
A faluban nincs a nagy átlagot megütő iskola.:o(
Irány Pest és utazik cseppem napi több órát.
Most a Waldorf felé húz a szívem de még meglátom.
Nincs valakinek Keresztúri iskola élettel tapasztalata?
Hát tényleg nem vagyok a küzdősportok nagy híve, de legjobban az idegesít, hogy így minden napra van program (már mint Kristófnak). Mondjuk, nem látszik rajta, hogy nagyon le lenne terhelve, a mozgás meg neki nem árt, elég ügyetlenke a lelkem, hát majd meglátjuk.
De jó, hogy vége van a tegnapnak! Igen rossz napunk volt. Éjszaka összvissz másfél órát sikerült aludnom, így már reggelre teljesen zombivá váltam. No, Máté babám se volt rest: délelőtt még csak-csak, majd délután fél egytől folyamatosan, szinte megszakítás nélkül ordított. Alvás egy szál se, csak arra az időre maradt csöndben, amíg a cici a szájában volt. Estére teljesen kivoltunk mindhárman, Máté baba már karba véve és sétálva is üvöltött. Fél nyolckor végül bebugyoláltuk, betettük az autóba és irány a bármerre. Mázlink volt, mert kb. 20 percet aludt. Ez jót tett, mert arra a kis időre kipihenhette magát, amíg a fürdéses cécó tartott, s a szopi után, amikor lettem a kiságyba, abban a pillanatban már aludt is.
Szerintem az iszonyú szél miatt volt, azt már többször megfigyeltük, hogy érzékeny a szélre.
Kriszi!
Szertintem ne bánd a dzsúdót, jót tesz, erősíti és nem lesz baja. Majd, ha elmész a bemutatójára, meglátod, milyen aranyosnak fogod találni, ahogy nagy komolyan "kűzd".
Hát jól körbejártátok az iskola témát, amíg nem voltam!
Mi tavaly kerestünk sulit Kristófnak, az "alacsony" igéyneink iatt volt a legnehezebb. Ugyanis nem akartuk tagozatosba vinni a gyereket, de viszont érdekelt, hogy milyen módszerrel tanítják olvasni őket. (Közben meg megszültem, így a helyzet csak bonyolódott. :-))
No, végül találtunk egy sulit, nem túl messze tőlünk, ahol nincs tagozat, a napi 4 óra valóban 4 óra, és lehetett választani, hogy milyen módszerrel tanítsák az olavsást. Mi a "szótagolós" osztályba kértük a gyereket. Mivel nem vagyunk körzetiek, ezért volt egy laza beszélgetés, kellett írni egy kérvényt és így válogatták ki a gyerekeket. Most lassan letelik az első év és nagyon működőképesnek tűnik a dolog.
Bár pont hétvégén beszélgettünk, hogy egy dologgal nem számoltunk. Ez a suli is 12 osztályos, azaz 4.-ben dönteni kell, merre tovább. Maradunk a sima általános részben vagy átmegyünk a kisgimnáziumba. A félelmem csak az,. hogy a jobbak valószínűleg átmennek, akkor a maradó osztály (amit a kettő maradékából csapnak össze) gyengébb. De majd meglátjuk, most nagyon jónak tűnnek, tanító néni is csak dícséri őket.
Amúgy az én fiam is jár délutánonként angolra meg úszni, de ő jelentkezett. Sőt, most nagy bánatomra elkezdett dzsúdózni, amitől engem a hideg kiráz, de ő roppant lelkes. Mert a suli nagyon unalmas, már a matek is!! Az olvasásóra meg kibírhatatlanul. No, erre mit lépjünk. Falja a könyveket, percek alatt végez a leckéjével, és nagyon várja a 2. osztályt, hogy az talán nem lesz ilyen unalmas, mint az első volt. No, meg persze a nyarat, mert akkor suli se lesz. :-))
Az anyja meg a talit várja. :-)
PUMUKLI!
A fotózás szvsz pont az a foglalatosság, amivel az ember a gyed/gyes kiegészítését könnyen meg tudja oldani. Próbáld alkalmazni a kristálynövesztés technikáját! (Elmész vhova fotózni, jól sikerülnek a képek, Te megkéred őket, hogy ajánljanak másnak is, stb.) Tapasztalatból mondom, hogy így sokkal hamarabb tehetsz szert mellékesre, mint ha hirdetnéd magad! Szurkolok!
Sziasztok!
A GYES-betegség nálam az anyagiakban nyilvánul meg. Ez a 30 ezer GYED sem sok, ráadásul jövőre már csak GYES. Nekünk nagyon hiányzik az a pénz, amit a Bogi születése előtt kerestem. O.K., nem megélhetési problémáink vannak, de jövőre bővíteni szertnénk a házat, és egyszerűen nem tudunk félretenni. Mindig mondom a páromnak, hogy olyan jó lenne egy kis "mellékes", hogy legalább a kisebb plusz kiadásokat ( különböző ajándékok a családban, egy két ruha nekem, stb.) tudnám belőle fedezni. A lelkemnek is jót tenne, hogy hozzá tudok járulni valamivel a kiadásokhoz. Ő persze mindig azt válaszolja, hogy dolgozom így is eleget itthon és Bogival, de pl. a fotózást szivesen csinálnám, és nem is olyan megerőltető. De nem akar beindulni. És ezen úgy nekikeseredek néha. Már itthon végezhető gyöngyfűzésbe is belemennék, mindegy, csak vmi.. Értitek?
Cicó, a talin megbeszéljük a fotózást. ( Ezek után,ha akarnád sem lenne szived visszamondani, ugye? :-)).
Sziasztok
PUMUKLI
Ha marad az augusztus első péntekje, akkor arra én is vevő lennék! Már csak azért is, mert különben minimum egy évet kell várnom arra, hogy megismerjelek :-)))
