egészen távol,
külön pályát szántunk
néha megpillantjuk egymást
csak egy perc -
és elválunk megint
néha felismerlek, emlékszem rád
a múltban elveszö
közös sorsra, az átokra
mely örökkön hat:
most én tudlak téged
s biztosan feledlek,
amint ébredezel
- kerestél már többször is -
de most én sóhajtozom
s áhitok megváltó halált
egykori almaim koszonik, lassan atlenyegulnek az idoben valo lelepes biztos ismereteve.Ami kesik, nem mulik, ugye.jo pap holtig tanul, de a meg jobb elobb befejezi.
nem kell megvárni, amig megposhadnak.. idöben el kell lépni!
(én voltam már ott, ahonnan nézve a poshadt kapcsolatok harsányan életszerüek)
(de hova tüntek egykori álmaid?)
Miért csinál az ember olyasmit, amiről tudja, hogy nem szabadna? Gondolkozom a kérdésen, gondolkozom a válaszon, de nem jut eszembe semmi. Ahogy próbálok gondolkozni, egyre inkább terjeng az üresség az agyamban, nem érdekel már semmi sem, csak az űrt érzem, ami kezdi kitölteni egész bensőmet. Nem érdekel már semmi, ami előtte még lelkesített, az is csak unalmas. És az ok az, hogy tudom, mit kellene tennem, de mivel nem akarom megtenni, inkább leblokkolom a gondolkodásom, a létezésem, egész valómat.
Én lemaradtam erről a topicról. Bocsi, ha hülyeséget mondanék, de ha jól értem a ninhilista paci meghágta a Teszvesz városban lakó Nyikitát (Niki), miközben szaloncukorra asszociált. (Édes élet.... Ki a nyű rendezte?:-))))
Eközben a szalon nihilisták bekebelezték Besszarábiát.