De ezeket a TNG-ben nem az első 3 epizódban tolták a nézők képébe, ugye?
A 7 évad alatt, alkalomszerűen, fokozatosan derültek ki. Nem azért szerettük meg a szereplőket, mert gyorsan megmondták, micsoda nehéz sorsuk volt és tragikák, hüp hüpp, hát tessék a szívükbe zárni őket!
Már régen kialakultak a főszereplőkről az érzéseink, amikor még ilyeneket is megtudtunk róluk.
Nem kell aggódni, jön a régi legénység jövőre, és minden hiper-szuper lesz, majd meglátod. :)
A 3. rész amúgy nem volt rossz, a klasszikus "egy rejtélyes betegség mindenkit megtámad, de pont van 1 db immunis személy a hajón" sztorival, amit amúgy már egy tucatszor láttunk korábban. :)
A későbbi történetek szempontjából valóban problémásnak tűnik Egyes a szupererejével, nem lepődnék meg ha vaklahogy elvesztené a szuper gyógyító erejét.
A Picard lehetett volna az, minden megvolt hozzá, ami csak kell a legendás főszereplőtől kezdve addig, hogy olyan látványvilágot és technológiát faragnak hozzá, amilyet csak akarnak - erre képesek voltak eltolni egy alternatív idővonallal...
Jah, és itt aztán tényleg nem jelentett volna akadályt a polkorrektség, azt lehetett volna belepakolni, amit nem szégyellnek... elvégre a Voyager utáni jövőben már bárki lehet bármi.
Itt is írtam már régebben, hogy szerintem az Ent 4. évada az egyik legjobb a ST történetében. 2-3 részes minitörténetek, laza átívelő szállal. Kedvenc hármasom a romulán holo-hajós részek, Először itt fognak össze a Föld körüli népek a közös ellenség ellen És itt képesek voltak elkaszálni a hülye amcsik, pedig láthattuk volna a Föderáció létrejöttét.
"Hiányérzetem csak annyiban van, hogy nem a DS9/Voy után játszódik, oda is kéne egy értelmes Trek-sorozat, szvsz."
Van, úgy hívják, hogy Lower decks. :)
Akkor legalább nem lenne gond, hogy nem 60 évvel ezelőtti képivilágú a sorozat. De valamiért nem tudnak elszakadni a 23. századtól, és ezzel jól sarokba is szorítják magukat, mert lesz egy csomó ellentmondás a később játszódó sorozatokkal.
Ja, az lenne az igazi. Csak oda valami igen komoly történeti szál kellene, organikusan folytatva és minden régi dologra utalva engedve el a megszokott karaktereket.
Vadonat új, de könnyen megszerethető, esetleg máshol már bizonyított fiatal legénységgel és módfelett kreatív filmkészítő gárdával, új fajok, új helyszínek bevezetésével, tovább fejlesztett űrtechnológiával és űrhajó osztályokkal valamint pazar a kort is helyenként meghaladó látványvilággal. Szóval giga költségvetéssel.
Mindez nem feltétlenül elérhetelen vágyálom. A mostani, elsősorban mennyiségi Star Trek cunami, az épp kibontakozó új űrverseny farvizén kikényszerítheti a franchise-t, egy rendes minden igényt kielégítő, lineális folytatás elkészítésére is.
Én emlékszek, miket írtam/gondoltam az ENT-ről, ma is tartom (sőt az SNW-re is), de félretettem, s összességében élveztem a sorozatot: főként a harmadik és a negyedik évadot és a mai napig sajnálom, hogy elkaszálták.
Az SNW nagyon bejött. Próbálok a hibákkal nem foglalkozni, csak élvezni a részeket, örülök neki, mint majom a farkának. Csak azt sajnálom, hogy csak tíz részes az évad, de legalább már tuti lesz folytatás.
Hiányérzetem csak annyiban van, hogy nem a DS9/Voy után játszódik, oda is kéne egy értelmes Trek-sorozat, szvsz.
Különben így a most futók fényében tényleg nem volt rossz. Rendesen kidolgozott karakterek, jó kis küldetések, apránként összeálló komplett történeti szálak. Most az más kérdes, hogy nekem spec épp a visszafogottabb, puritánabb látványvilág adta kevésbé a DS9 és a Voyager után.
Viszont igazán üdvözítő lenne, ha a maiak is el tudnának jutni legalább az Enterprise szintjéig. Ez per pillanat még eléggé két esélyesnek tűnik a Strange esetében. A Discovery és a Picard esetében már nincs remény.
Érdekes, hogy amikről most pozitívan írsz (technikai fejlettség, díszletek, jelmezek, stb.), azt annak idején negatívan ítélték meg a rajongók. Érdemes visszaolvasni az Enterprise topicot..
Egyébként visszatekintve tényleg nem volt az ENT olyan rossz, sőt vannak kifejezetten szerethető aspektusai. De a nézők már akkor se nézték, azért is kaszálták el. Még a Xindi-szál se segített.
nekem nagyon tetszik Ethan Peck hangja, tök jó karakteres, persze Nimoy-ból egy volt és az egy másik világ volt még, de a mostani eredeti hangok közül talán Peck hangja jön be legjobban
Kerek 20 évvel ezelőtt ért véget a Star Trek: Enterprise első évada. Visszagondolva: ez a sorozat sem tetszett mindenkinek és az biztos, hogy nem volt hibátlan. Ugyanakkor szerintem aki régen látta, az adjon ennek a sorozatnak még esélyt. Mert ez bizony még nagyon is Star Trek volt, igazi Star Trek.
-A karakterek szerethetők voltak és nem volt szükség ehhez állandó túlzásba vitt melodrámára. A kevesebb több volt. A sorozat a legjobb értelemben volt egyszerű, tényleg egyszerű emberekről szólt, akikről el lehetett hinni, hogy kb. félúton vannak a TOS utópia és a jelenkor között.
- A jelmezek, díszletek egyszerűen fantasztikusak. Tökéletesen megalkották, hogy az egyenruha hasonlítson egy mai űrhajós ruhára, de a csíkok jelezték, hogy később ezekből hogyan lesz színes Star Trekes egyenruha. A hajó felépítése is olyan volt, amiből érezhető volt, hogy szűkösebb, nem letisztult, de a TOS villogó képernyők is megjelentek. Teljesen reális volt a megjelenése. És annyira szomorú, mert látszik ebből is, hogy azok az emberek még törődtek a részletekkel, mindenre odafigyeltek, értették és szerették a Star Treket és értelmes, gondolkodó ST rajongóknak csinálták a sorozatot.
- A technológiai fejlettség is nagyon jól el lett találva, nagyon jól összehozták, hogy a mai gépek, hajtóművekhez hasonló irányítás alatt működött a térhajtómű, hogy nem tudott nagy sebességet és hogy állandóan elromlott. Az is nagyon jó, hogy kihasználták új televíziós technikákat és így a gravitáció is el tudott romlani párszor, mivel már meg tudták animálni és ez illett is ahhoz, hogy még nem működik minden olyan biztosan mint később.
- Ami a történetet illeti, egyrészt szerettem, hogy főleg az első 2 évadban kaptunk egy csomó egyszerű, emberközeli történetet, amiből látszik, hogy még nem igazán ismerték ki magukat a csillagok között az emberek. Másrészt sokan talán elfelejtették, hogy ebben a sorozatban is kaptunk pár igazi, kemény, elgondolkodtató sci-fi drámát, mint pl. a Dear Doctor vagy a Cogenitor, amik a mai napig vitákat szítanak a rajongók között (mármint arról, hogy mi volt a helyes döntés, nem arról, hogy jó-e a rész vagy nem) és ez pont így van jól.
Nagyon sajnálom, hogy pont olyan időben készült, amikor már kicsit "túl sok" ST volt és ezért pont azelőtt ért véget a sorozat, mielőtt igazán a csúcsra ért volna. Nem láttuk a romulán háborút, a Föderáció megalakulását és ha elolvassátok a rengeteg meg nem valósított ötletet, kiderül mennyi mindenből maradtunk le. Pedig 2008-ig mehetett volna a sorozat és akkor, az utolsó részben a Föderáció megalakul és azzal szerintem véget is érhetett volna a Star Trek véglegesen. Mert az olyanok, mint a "Picard", csak rombolják, akkor inkább semmi.
Egyébként a ST univerzum sokszínűségét tekintve szerintem ha még akartunk volna valami érdekeset a ST-el kezdeni az ENT után, akkor az ezerféle új, mostani sorozat helyett lehetett volna csinálni egy szezonális antológiasorozatot is, úgy felépítve, mint pl. az American Horror Story, hogy minden évadban egy teljesen új helyzetbe kerülünk és nincs kapcsolat az évadok között. És így lehetett volna csinálni mondjuk egy évadot ahol egy romulán hajón vagyunk, egy évadot a 29. századi időhajókról, egy évadot az Akadémiáról és kadétokról, egy évad mondjuk az űrutazás előtti klingonokról a Qo'nos-on vagy ennél még ezerszer jobb ötleteket, amikbe korábban csak 1-2 részre kóstolhattunk bele, mert a sorozat fő történetére és karaktereire kellet koncentrálni. És így talán jobban rá lettek volna szorulva, hogy normális történetet csináljanak.
Különben, ha az előzőn bosszankodást kikapcsoljuk, nekem a 3. epizód tetszett. Jobban, mint a 2. Éppen jó, feszes cselekmény, nem volt olyan üresjáratos, erőltetett lötyögés, mint a 2-ban. És Una sokkal szimpatikusabb, mint az itteni Uhura kadét.
Továbbá Pike és Spock jó fej párost alkottak, először itt békéltem meg Peck-el, mint Spockot játszóval.
De viszont: egy baromi probléma van mégis a fő történetben/cselekményben. Hát hogy volna lehetséges az, hogy valaki elvégzi az Akadémiát, utána évekig a zászlóshajó első tisztje - és nem derül ki, hogy nem ember?
Egyszerű DNS-vizsgálatokból is kiderülne, már ma, a 21. században is. Hajszálból, vérmintából, bőrkaparékból. Rutinvizsgálat az is , hogy megállapítsák, ki kinek a rokona, nem hogy olyasmi, hogy ember-e vagy sem.És egy sima Föld körüli űrhajózáshoz is mennyi orvosi vizsgálatot és tesztet végeznek.
Szóval Una háttértörténete abszurd és illogikus. Ha megtörtént, akkor a Csillagflotta komolytalan és béna szervezet.
A túl sok tragikus élettörténet ügyében teljesen igazad van!
Nekem is az járt az eszemben, hogy "nincs egy k*va tiszt az egész hajón, aki csak úgy elvégezte az Akadémiát és belépett a Csillagflottához, mert érdekelte az űrhajózás és a felfedezés? " Attól még lehetnek megpróbáltatások, csavarok az életében, ahogy pl. Chakotaynek, B'Elannának vagy McCoynak. De ne legyen már mindenki vagy családirtás egyetlen túlélője, vagy egész életében bújkáló üldözött és hasonlók.
Ebben sajnos van igazság. Próbáltak némi mélységet adni a karaktereknek, de nem feltétlen jó irány erre a drámai háttértörténetek cunamija. Ami egy thrillerben vagy családi drámában, esetleg egy túlélős poszt apokaliptikus sci-fi-ban adekvát, az egy alapvetően optimista jövőkutató Star Trek esetében meglehetősen erőltetettnek és mesterkéltnek hat.
Mondjuk nem az egyedüli eset, mert manapság a sci-fi film ipar valahol errefelé keresi az üdvüzölést. Szép példa lehet az Intstellar esetében vékaszám alkalmazott zokogás vagy épp a For All Mankind Apple+ sorozat űrhajósainak permanens családi dráma komponense. Márpedig itt és ezek tényleg a mai sci-fi ipar krémjei, a hab a tortán. Ezzel együtt is fura, hogy a tudományos fantasztikus elgondolkodtatás helyett egyre inkább az érzelmi háttérre és átéllésre helyeződik át a nagyobb hangsúly, még ebben a speciális műfajban is.
Sajnos ez a harmadik rész elég gyengére sikerült és tele volt hülyeségekkel, nem is kicsikkel. Nem értem, pedig az előző résznél nekem pl. ahogy főztek az is nagyon tetszett, hogy tiszteletben tartották, hogy a TOS időben még nem volt olyan jellegű replikátor, ami később a TNG-DS9-VOY időkben volt, ami bármit tudott csinálni. Aki látta az eredeti sorozatot, az tudja, hogy ott kb. félúton jártak a replikáció és a főzés között, szakács is volt a hajón, Kirk beszél is vele pl. a Charlie X-ben.
Ebben a részben viszont megint a feje tetején minden. A történet baromi gyenge. De amiből viszont tényleg elegem van, az a "TRAGIKUS HÁTTÉRTÖRTÉNET". Komolyan mondom, ezekben az új sorozatokban egyetlen nyomorult karaktert nem lehet úgy írni, hogy ne legyen valami tragikus háttértörténete, halott hozzátartozója??? De komolyan, Pike már előre tudja mi lesz vele, tudjuk, hogy Uhura családja halott, Khan leszármazottját csúfolták, M'Benga lánya haldoklik, Number One egy génmódosított szuperwoman??? Miért nem fogják fel, hogy: A KEVESEBB TÖBB? Ha mondjuk egy vagy két karakter lenne ilyen helyzetben és hagynának egy kis időt, mielőtt ezt felhozzák, akkor az érzelmi töltete is sokkal több lenne, sokkal inkább együtt tudnánk érezni vele, ha csak akkor fedik ezt fel, amikor már megismertük. Így viszont meg olyan, mint egy paródia, hogy: na, ebben a részben kinek derül ki, hogy mikor purcant ki valakije?
Ebből azt nem értem, miért írják, hogy "sikerrel akadályozta meg".
Hát nem ő volt a főszerkesztő? és annak nem éppen az a feladata, munkaköre, hogy válogasson? Némelyik művet beválogat, másokat kihagy. Ez nem "megakadályozás". Érvényesíti a saját szerkesztői koncepcióját és ízlését.
Hogy miért nem szerette a Star Treket, az persze érdekes kérdés, hiszen máskülönben hatalmas jártassága és műveltsége volt a scifi minden ágában. Látta a sorozatokatés a filmeket vajon? Az nem biztos.
Ha ismerte, akkor talán a jövőképpel, a Föderáció ideális világával nem volt kibékülve. Versenytárs koncepciónak érezhette a saját szocilaista-marxista fejlődésbe vetett hitével és koncepciójával. Hiszen a Star Trek Univerzum úgy mutatja, hogy megtörtént az emberiség nagy fejlődése, megoldották a problémákat - de hangsúlyosan amerikai stílusban, dominanciával. San Franciscoban van a Csillagflotta központja és mindenki angolul beszél, a flotta felépítése, alakjai, beosztásai az amerikai tengerészet és és űrhajózás egyenes utódai. Orosz szereplő csak mellékesen be van véve, de beilleszkedik ő is.
Úgy érezhette, " ne már, az amcsik csinálják meg a Szép Új Jövőt, ők utálják a Földet és a világűrt? Hát ez nem kell nekünk".
De csak találgatok, nem olvastam tőle erre vonatkozó dolgot.
Kuczkának komoly érdeme volt a Galaktikában azzal, hogy tényleg változatosan, "széles vásznon" tolta elénk a sci-fit. Hogy a Star Trek lemaradt erről a "vászonról", az valóban hiba, de szerintem bőven belefér.
(Valószínűleg alapjáraton felismerte a klingonokban a ruszkikat és keményvonalas ideológusként ez miatt lapozta le az ST-t: nem szolgálta ki vele a hidegháborút.)
De hát világosan mondtam, hogy az a gyenge dolog, hogy a 2. epizód hosszú kezdőjelenete olyan, mintha egy 1990-2000 körüli new yorki szappanoperából másolták volna. Nem maga az, hogy főznek-e valamit.
Az egész a cselekményt semmivel nem viszi előre, nyilván az "Uhura kadét beilleszkedési nehézségei" részletezésére tették bele.
De szerintem annak is gyengusz. Uhurát nyilván sokkal centrálisabb karakternek szánják, mint eddig ismertük és azonnal hozzá kezdtek az iránta való empátia és érdeklődés felkeltéséhez. Érezzünk vele együtt, hogy megviccelték, egyenruhát vegyen fel, pedig a többieken laza szabadidőruha van. Jaj, mekkora dráma! Úgy izgultam, nem sérül-e túlságosan a lelkivilága!
haha! imádtam a régi galaktikát. szerencsére kuczka péter megóvott minket a silány dolgoktól :))))
Kuczka többször akadályozta meg az olyan témák megjelenését, amelyeket nem tartott érdekesnek vagy nem kedvelt, például Gene Roddenberry amerikai futurológus Star Trek című művét sem közölhették a Galaktikában.[15]
Egy nemzetközi csoportban pl. azt mondta valaki, amikor Pike főzőcske-partija került szóba: "I heard the Friends theme song in that scene". Sok trekker észreveszi az eklektikus furcsaságokat.
Egyrészt: ha valaki sok nyelvet beszél, az azt jelenti, hogy könnyen el tud sajátítani új nyelveket.
Másrészt pedig a soknyelvűség javítja a nyelvhasználattal kapcsolatos neuroplaszticitást, a soknyelvű ember képessé válik elvonatkoztatni a konkrét nyelvekre specifikus fogalmi logikától, és képessé válik átlátni a különböző nyelvek strukturális sokféleséget. Pont az a jelentősége a soknyelvűségnek egy nyelvész szakmájában, mint a rugalmasság és a széles szakmai látókör jelentősége bármilyen szakmában.
Még csak egy részt láttam, de a magam részéről nem vagyok elégedetlen. Kicsit visszahozza, megidézi a régi klasszikus Trek hangulatot. Különösebb probléma a castinggal sincs, talán az új Spock-ot kell majd még szoknom kicsit.
Kicsit tartottam egy OST előtti előzmény sorozat látványvilágától. Az Enterprise amolyan mesterségesen kopottasra sikerült a DS9, meg a Voyager után előzménysorozatként, de szerencsére itt ez egyáltalán nem zavaró.
Összességében inkább konzervatív megközelítésűnek tűnik, a többi most futó szériához képest, ami simán válhat erényévé is a későbbiekben.
Erről most eszembe jutottak az élsportolók. Akik egész életükben gürcölnek, mint az állat, hogy aztán öt percet tölthessenek egy emelvény tetején. És mindenki el van alélva a teljesítményüktől, és teljesen odavan értük. Pedig az egésznek a hasznossága és értelmessége alaposan megkérdőjelezhető.
