A tieid is azt cisnálták, hogy amikor megkérdezted mi ujság, semmi, mi történt, semmi csak hallgat és egy szót se lehet kihuzni belöle, aztán a leglehetetlenebb pillanatban megjelenik és beszélgetni akar , ugyszólván leállithatatlanul?
A GYES után azt hittem nem lesz fárasztóbb, de amióta kamaszodnak, kb olyan mintha 2 felnöttet kéne tiszta ruhával, kajával stb ellátnom, tehát anyagilag-fizikailag 3 embert ( magammal együtt -én egyedül nevelem öket ) de a segitséget csak annyit kapok amennyit egy gyerektöl elvárhat az ember . Ök önállóbbak, mint az átlag, tehát gondoskodnak a kutyákról, megcsinálják a szendvicset, befizetik a csekket, feldiszitik és leszedik a karácsonyfát , néha takaritanak is, de azért ez csak kb 10%- a teendöknek.
A fiu osztálytársaikat kicsit gyerekesebbnek látom, ott az anyukák arról panaszkodtak, hogy simán hagyják megpenészedni a vizes tornacuccukat a nejlonzacskóban :-))))
az en nagylanyomnak /most 20/ volt 13-14 eves kora korul egy korszaka,amikor en siman 10 evet oregedtem.Aztan tuleltuk.Most az occse kezdi /13/.Mutal,nagy,eros,tiszta ferfi,kozben meg sirvafakad,ha raszolok.Nagyon mokas.
Hogy a kamaszkoraval egyutt jar-e,hogy hihetetlenul trehany,nem figyel a suliban,nem viszi el a cuccat,nem tudom.
De hogy csupa olyan miatt van beirasa,egyese,hogy nem csinalta meg,nem vitte el,stb,az biztos.
Most kezdik erdekelni a csajok,de meg veletlenul sem a korabeliek.
Emellett meg csupa sziv,nagyon jolelku,csak teljesseggel megbizhatatlan
Aggasztóan hangzik, hogy kisregény méretü a rövid összefoglaló :-)
Nekem 13 és 14 éves leányokkal kell küzdenem. Tanulással nincs különösebb gond. Valahogy belátták, hogy kell. A kedvenc tantárgyakkal nincs is baj, a nem kedvenceknél néha kell öket lelkileg támogatni ill tanulni velük. A maguk után pakolás reménytelen ( sportolnak, minden nap szétraknak fél köbméter sáros-büdös cuccot )
A nagylányommal vannak komoly gondok, ugyanis a tartását kéne gyógytornával korrigálni, izomerövel birná is, de most a hanyag tartás a divat és nem hajlandó odafigyelni. Ez azért ciki, mert én gyógytornász vagyok.
Más gond nincs velük, a sport miatt este aludni akarnak, nem pedig bulizni menni. Ha néha elmennek valahova, azt a hozzájuk hasonló haverokkal teszik, csak a hazajutás bonyolult, de belátják, hogy amig nincs autóm, nem tudnak Rákosborzasztóról hazajutni éjjel és kisebb sértödések árán kénytelenek lemondani a bulin való részvételröl.
Pasija a nagynak volt már 2 db de nem lett igazán komoly és szivesebben van a
a barátnöivel mostanában.
Az öltözködés még komoly probléma, de ezzel minden gyerek igy van, nem?
Lehetne több élet is a kamaszgyerekes topicokban. Itt a forumban nagyon érdekes topicok vannak, de 99%-ban kisbabákról illetve a hozzá vezetö ut nehézségeiröl szólnak. Aztán mintha megszünnének a gyerekek illetve a problémák :-))
Szeretnék elmondani egy példát a TV nézésről. Kicsi csemetém megkért, hogy nézhesse az esti filmet. Mivel kapcsolatunk elég vacak, úgy éreztem jobb ha nem adok lehetőséget, hogy megint veszekedjen velem. Tehát engedtem. Ennek annyira örült, hogy két napja kenyérre lehet kenni. Tehát a TV is tud hasznos lenni.
Kati
Amit írsz, én is átéltem. Csendes, jótanuló, nyakigláb lányomból igencsak csinos kamasz lett, aki úgy döntött, hogy mindent kipróbál, amit csak lehet. Nem használt semmilyen tiltás. A házonkívül töltött éjszakák és a lehetetlen, periférián élő alakokkal való barátkozás mind belefért ebbe. Végül elmúlt ez is, mint a bárányhimlő, igen konszolidált, komoly egyetemista lett belőle. Az egyetlen, ami segített, hogy megkíséreltem mindent az ő szemével nézni. Így nem kellett neki védenie a barátait, hanem a család szemüvegén keresztül kezdte őket nézni és lassan leépítette ezeket a kapcsolatokat. Azért írom ezt le, mert tényleg nagyon veszélyes helyzet volt, talán valaki hasznosítani tudja
Az a baj, hogy a jól felépített gyereknevelési stratégia kártyavárként dől össze, ha az alany egy 14 éves kamasz lány. Lehet, hogy azért nem tudok megbarátkozni a gondolattal, mert túl nagy lett a változás. Ráadásul rossz irányba. Ha egy szemtelen, makacs kis dög lett volna eddig is, akkor most nem érezném, hogy csődött mondtam, mint szülő.
Egy tanács viszont eredményes és ez a több türelem. A hétvégi hisztit elég jól átvészelte a kis család.
Egy pillanatig nem akarok itt gyereknevelesi szakertokent feltunni, de.......
Sok szulo akiket lattam, pont forditva csinal valami fontosat. Amikor a gyerek 3-4-5-stb eves, akkor probalnak logikusan magyarazni a gyereknek, akkor probaljak megertetni veluk a problemakat, de mire serdulokorba jutnak, elfogy a turelem es megprobalnak csak "parancsok" utjan atvergodni a hetkoznapokon. Pedig ezt pont forditva kene. A gyereknek eloszor kell megtanulnia az engedelmeskedest (3-4-5-stb. eletkorban), es amikor serdulokorba jutnak, akkor kell erre raepiteni a logikus kommunikaciot. Amikor a gyerekek atlepik a 10 eves korhatart, sokkal tobbet kepesek megerteni, mint azt az atlagos szulo hiszi. Akkor kell elkezdeni megszoktatni a gyereket arra, hogy mindent meg kell indokolnia. Es ha ezaltal a szulo kepes arra, hogy parbeszedek kapcsan a gyerek jojjon ra a hibakra, ahelyett hogy a szulonek predikalnia kellene, az sokkal hatekonyabb. En legalabbis ezt tapasztaltam a sajat ket gyerekemnel, akik most mar 22 es 20 evesek.
Ja es meg valami. A kamasz "abbol el", hogy a szuleinel felfedez hibakat, az az "adu asza" a sajat hibaira. Ennek a hatekonysagat lehet csokkenteni, ha a szulo szemrebbenes nelkul ELISMERI a hibait, sot maga a szulo hangsulyozza ki. Latszolag paradox a dolog, de a gyerek UGYIS ESZREVESZI, es az oszintetlenseg csak hozzaad a problemahoz.
Szörnyű, hogy a fiúk milyen életképtelenek még ebben a korban. Persze az anyámat egy kolleganője megvigasztalta, hogy ez 18 éves koráig így is fog maradni... Na, most majd jól lefeministáznak... :))
Szóval kell neki a segítség.
(Már én is 21, az igazi mamák jót mulathatnak a "bölcsességeink"-en... :)))
Nálunk 13 év korkülönbség, ezért soxor voltam inkább a pótmamija, mint tesója az öcsémnek... Előgyakorlat a sajáthoz.)
:))
Calliope: az a jó :). 8 évesnek szerintem kifejezetten kell a segítség, fôleg, ha fiú :). (azért jó, hogy én 21, te 20, ha jól emlékszem és gyereknevelünk itt bôszen :))) )
Nem,nem, félreértettél, egy percig sem féltettem az öcsédet, ahogy az enyémet sem kell, pedig rendszeresen tanulunk vele (bár ő még csak 8 éves). Baj szerintem akkor van, amikor a szülő rátelepszik a gyerekre, és később, amikor a gyereknek önállóan kéne helytállnia, képtelen rá, hisz korábban mindig megmondták neki, mit hogyan csináljon.
Calliope: az öcsém önállóságát nem féltem, az iskolában van egy kis vállalkozása, "papíráru boltot" üzemeltet, szép bevétellel :). Jó fej kissrác és nincs arra kényszerítve, hogy napi x órát görnyedjen a könyvek felett. Most azért aggódik anyu, hogy fel van véve gimibe és ez ugye "némi" lazításnak ad teret :). Viszont szeptembertôl oda fog járni, ahol anyu tanít, ami egyrészrôl nem szerencsés (tanárgyerekek...), másrészrôl nem lesz lehetôsége elsunnyogni viselt dolgait. És mivel anyu franciát tanít, a suli viszonylag kis hányadának, annyian nem ismerik, hogy nagy hátrány érje emiatt a kissrácot. Nálunk talán ez megoldás lesz.
Tóth Kati:
Nem. Olyannal is lehet baj, akit naccerűen neveltek, viszont az a legritkább, hogy akit igencsak elfuseráltan neveltek, az később képes lesz normális gyermeknevelést produkálni.
Egyébként ideális gyereknevelés nincs, ez megint a szülők értékrendjétől-világképétől-stb. függ.
Erre mondá Murphy mama bölcsen, hogy
'A gyereknevelésről szóló könyvek írói általában 15 év után jelentik be, hogy a nézeteik megváltoztak.'
:-DDD
Egyszer egy pcihológus aztat nyilatkozta, hogy a gyerekeket kb. 13 éves kora után már nem nagyon lehet nevelni, mert addigra nagyjából kialakítja a maga világképét és értékrendjét.
Nemisbéka, minden öcsike egyforma? :)))
Nálunk a félév/évvége detto így zajlik.
Egyébként azért ezzel a mama/papa/nagytestvér-vele-tanul dologgal sem árt vigyázni... Könnyen elveheti a gyerek önállóságát, ami a későbbiekben szerintem komoly gondokat okozhat.
"Nem is tudom hogy csinálják azok a szülök, akik minden nap tanulnak a gyermekükkel!!!!!"
Anyu ezt csinalja ocsemmel, igen turelmes vele, hazi feladatot atnezik, kikerdezi, meg ami kell. Es mindezek ellenere vannak bajok. Tobbnyire egy honappal fel/evvege elott szoktak kiderulni a "becsuszott, orai munka, errol nem tudok, elfelejtettem megmondani" jegyek.
Tehát csak olyan gyerekekkel van baj, akiket nem szerettek, nem bíztak meg bennük és nem voltak türelmesek a szüleik?
Szerintem ez a három dolog feltétlenül kell a gyereknek, de igen kevés ahhoz, hogy biztosan jó szülő legyél.
Az egyik nap bementem a suliba. Mivel nem engednek be senkit, kint vártam a lányomat. Elöször a 8.-osok jöttek ki. Nem vagyok egy régivágású szülő, de igencsak döbbentem. Ezek a lányok úgy néztek ki, mint a 20 évesek. Magas talpú cipő/kb 10cm/, feszes fekete nadrág, hasam kint, cicim kint poló, fekete köröm, /esetleg piros/, festett haj, festett arc. Suli elött kocsiban a barát. Mikor kijött a lányom, nagyon örültem, hogy nem ilyen tucat liba.
Lehet, hogy nincs is bajom a kölökkel!!! Minden viszonyitás kérdése.
Nekem két kamasz lányom van.az egyiken kb 2 éves kora óta jelentkeztek a kamaszodás jelei, amikor "ne örülj" felkiáltással hárította el, hogy őrajta nevessünk. Azóta nemigazán lehetett neki megmondani, hogy mikor mit tegyen, legfeljebb példát mutatni, és pédákat sorolni - mintegy mellékeses - és tanácsot adni. Igaz, soha nem estem abba a hibába, hogy jelentéketlen dolgokban próbáljam befolyásoni. Kit zavar, ha festi a haját,és a körmét, vagy hosszú hajat hord, amikor nekem a rövid jobban tetszik Ezzel sem a jelleme, sem az egészsége nem torzul, sőt a jövőjére sincs befolyással. Most 19 évesen meg is találta a neki illő stílust, minden szélsőség nélkül. Bejelentette, amikor a barátjával először elutazott, és nem mondta, hogy osztálykirándulásra meg. De hogy mit tesz és mit nem , azt magánügyének tekintette. Én is.
Igen sokszor beszél hamarabb, mint gondolkodik, de ha nem volt igaza bocsánatot kér. Már nem szikrázik köztünk a levegő, hanem nagyon becsüljük egymás megértését. A családban senki nem dohányzik, ő sem, bár tudom, hiszen nem tagadta, hogy megpróbálta. Én is dohányoztam elég sokáig, így mondhatam: kislányom, nagyon sok energia kell a leszokáshoz. A Te korodban olyan sok minden van, amihez szükséges az energiád. Minek olyanba kezdeni, amiről tudod, hogy hogy árt ést a leszokás energiákat emészt. Nem tudom, hogy ez hatott-e, vagy, hogy a barátja nem dogányzik.
A kicsi lányom 18. éves, simulékony, kedves teremtés, akinél a kamaszság csak nagyon ritkán és csak mintegy a nagylány utánzásaként ütközik ki.
Néha eszembe jut egy kedves öreg ismerősöm bölcsessége: csak azt a gyereket lehet nevelni, akit nem kell.
Különben pedig a szeretet, a bizalom, és a gyermekedben való hit nagyon sok mindenen átsegít.
A körmére nézek. A tanulás miatt sajna sokasodnak a vitáink. Nem is tudom hogy csinálják azok a szülök, akik minden nap tanulnak a gyermekükkel!!!!! A tanárokkal mindennapos kapcsolatom van. Meglepődtem, hogy milyen rendesek. Kellemes csalódás!!! Ugye, hogy minden rosszban van valami jó.
Könnyű ám beleesni azokba a hibákba, amiket "ellenünk" követtek el a szüleink. Még akkor is, ha az ember elhatározza, hogy "Na EZT aztán sosem fogom csinálni."
Ha meg mégis sikerül kikerülni a szüleink által belénkivódott nevelési stílust, akkor egész más hibákba esünk. :(
Azóta mi a helyzet a leányzóval?
Szerintem nem törvényszerű, hogy mi is azokat a hibákat követjük el. Én például megfogadtam, hogy soha nem ütöm meg a kölkeimet. Ezt eddig kétszer szegtem meg. Engem viszont szinte mindenért elvertek. Lehet, hogy olyan rossz voltam? Szerintem inkább tanulunk a gyerekként átélt sérelmeinkből.
Nem is fogja megérteni csak majd x év múlva, ez mindenkivel így volt, aki azt mondja magáról, hogy ő már akkor felismerte milyen hasznos dolog a tanulás az hazudik, de leginkább magát csapja be.
Valószinüleg egy iskolás korához és élettapasztalatához túl távoliak és fiktívek azok a célok amikért ma meg kell tanuljon egy leckét, hisz még azt sem nagyon hiszik el, hogy valaha felnőttek lesznek.
Esetleg megoldás lehet a rövidebb távú célok kitüzése, jutalmazása amivel persze becsapjuk a gyereket, mert azt hiheti azért kell tanulnia, de mire rájön miért is tanult, már meg fogja köszönni.
A "kicsi" valószinüleg most kezd rájönni, hogy ha nem azt teszi amit mondanak neki, akkor sem dől össze a világ, csak ő még nem tudja miben fontos a szófogadása és miben kevésbé, és márcsak Murphy szerint is rosszul fog dönteni.
Volt "szerencsem" megtapasztalni egy kamasz duhkitoreseit, csodalom szuleimet hogy meg ennyire megmaradt onuralmuk... Bar neha elveszett (kessel rohangasztak egymas utan meg ilyesmi).
Szoval a helyzet borzaszto, a hormonalis valtozas mindenkepp bekovetkezik de elofordulhat hogy a rossz kamasz szokasok (cigizik a haverokkal pl.)
nem jonnek elo. Hogy ehez mi kell azt szerintem semmi se tudja.
Ket dolog biztos: elviselni iszonyu, ha elveszted a turelmed meg rosszabb lesz (de azt egy normalis ember aligha tudja megtartani mikor a kolok a 20. tanyert tori ossze)
