“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
ÉN, a megtámadott rúgtam tökön 18 évesen egy barmot és ÉN vagyok a sánta, félszemű és fafülű.
Ép családdal, gyerekekkel, unokákkal, lassan dédunokákkal, gazdag szakmai karrierrel és életúttal, nyugodt egzisztenciával, könyvekkel, sporttal, kedvtelésekkel, barátokkal. Ja.
Ha 8 napon túl gyógyult, az súlyos testi sértésnek minősül. Nagyon nem mindegy, hogy konkrétan meg akart erőszakolni téged és így jogos védelmi helyzetben cselekedtél, vagy csak viccesen rápaskolt a fenekedre.
Pontosítsd a körülményeket, mert attól függ a történeted megítélése is
Te tényleg nem vagy normális. Személyeskedésen túl.
Vagy hatvansok éve történt, egy még egészségesebb társadalomban (pedig kádárkor volt, de közel még '56 és a háború). Kutyát-macskát nem érdekeltek a mondvacsinált fészszpészes faszságok, azt se tudták az emberek, eszik-e őket, vagy isszák. Ha laposra vert a rendőr egy tolvaj cigányt, nem súlyos testi sértés volt, hanem a társadalom nagy megelégedésére szolgált. Nem védett meg senki, így meg kellett tanulnod megvédeni magad - de a társadalom, sőt, még a hatalom is támogatott ebben, nem liberális módra gúzsba kötött, mint ma. Akkor a bűnözőket fölakasztották (igaz, a politikai foglyokat is, de ez más tészta).
És nem csak a társadalmi gondolkodás volt egészségesebb, hanem az emberek is ebből a szempontból. Ha megfogták az ember seggét, max lekevert egy frászt, viszont ha megtámadták, futott vagy ütött. Mindenki ÖSZTÖNÖSEN le tudta kezelni a konfliktushelyzeteket, nagyságrendjüknek megfelelően. Képzeld, a tettes is, meg az áldozatok is.
A történetet pedig eléggé pontosítottam, egyéb részletekkel nem fogok szolgálni, hogy kukkolási vágyaidat kielégíthessem. Leszartam, hogy 8 napon belül gyógyult, vagy azon túl a fazon. Ma is leszarom.
ÉN még ma is képes vagyok disztingválni. Én vagyok Börcsök. Te viszont még a nadrágos embernek is hülye vagy, remélem, nem fázol rá az életben.
Talán nem kéne hülyének lenni, és nem hülyéznek le. Ezen még nem gondolkoztál el? :)
:) Itt is van pár hímsovi kretén akikre ráférne egy tökönrugás
Mint ahogy az idióta feministákra is egy hasonló testtájon.
De ebbe most nem megyek bele, nem érdekelnek a hülye nőstények és a szteroidos vagy a gyíkvállú hímek, oldják meg a lelkifájdalmaikat egyedül. Normális nő és normális férfi egymásba szeret, összeházasodik, felépíti a jövőjét, gyerekeket nemz és szül fájdalommal, felneveli őket legjobb képességei szerint, alázatosan, türelemmel, szeretetben, egyengeti az útjukat, amíg mozdulni képes, közben dolgozik, szakmája van, otthona, teremt és alkot - és boldogan él.
Akik pedig erre képtelenek, rejszoljanak a sarokban.
Ha 8 napon túl gyógyult, az súlyos testi sértésnek minősül. Nagyon nem mindegy, hogy konkrétan meg akart erőszakolni téged és így jogos védelmi helyzetben cselekedtél, vagy csak viccesen rápaskolt a fenekedre.
Pontosítsd a körülményeket, mert attól függ a történeted megítélése is.
A franc mérlegelte. Ez a ti bajotok, seggfejek. És ezért van annyi megerőszakolt nő a világon, mert még akkor is mérlegelnek szerencsétlenek, amikor elvágják a torkukat.
Én inkább előbb ütök, aztán beszélgetek. Ma is.
Egyébként ha valaki egy lány után megy a klotyóba és a falhoz szorítva próbálja megerőszakolni, szerinted mérlegelést igényel?
A civilizáció úgy kezdődött, hogy az apaság számontartásával új távlatok nyíltak a férfiak előtt: már nem csak tengtek-lengtek, egy jó numerára várva, hanem volt saját családjuk, nagy valószínűséggel saját gyerekeik, akikért érdemes volt dolgozniuk, és ezzel hatalmas, addig jobbára kihasználatlan erőforrás állt a társadalom szolgálatába. Így épült fel a jelenlegi civilizáció.
Most ennek az ellenkezője figyelhető meg: a játékokba és mamahotelbe menekülő, magányos fiatal férfiak és az egyedül erőlködő anyukák egyfajta modern visszalépés a patriarchátus előtti időkbe, csak még a civilizációnk megy pár évtizedet lendületből. Na de mi lesz utána?
Kirúgták a zaklatót, utána mindenki a nőt utálta, hogy oda a népszerű kolléga
Hánemtom.
Én annak idején, 18 éves koromban (pedig az már télleg nagyon régen volt), nem mítúztam fölöslegesen, hanem úgy tökönrúgtam a "zaklató" kollégát, hogy két hétig betegállományba került, aztán magától ette el a fene, mert mindenki rajta röhögött. Igaz, vízilabdázóktól tanultam el a fogásokat az egyesületben. :)
Aztán felvettek az egyetemre és egy mérnöknővel már nem voltak olyan bátrak az erre vetemedők, hanem inkább udvaroltak.
A gyönyörű, hamvas unokám pedig önvédelmi sportokat gyakorol és lőni tanul. Az is jó.
