Az adott dolgot nem én írtam, csak idéztem. Ott az idézőjel a kezdetén és a végén is. Annyit viszont megtettem, hogy mielőtt idézem, eléggé sok helyen leellelnőríztem, hogy nem-e blődséget idézek. Nos az idézés helye is kellően megbízható és számos más szintén eléggé megbízható lexikon is ugyan azt írja lényegében. Ja meg te annak csak egy számomra jelentéktelen részletébe kötnél bele. Amiben nem is belém kellene, hanem abba, aki írta.
Ja és az alap mondandó egyértelműen igaz. Az adott képlet nem Einstein találmánya. Nem ő volt ebben az elsődleges "felfedező".
Elismerted, hogy nem foglalkoztál a témával, mégis ahelyett, hogy kérdeznél, máris oktatni akarsz.
"Az atomhasadás energiafelszabadulása eleinte csak sejtés volt."
Először: nem atomhasadás, hanem atommaghasadás.
Másodszor: Nem volt semmiféle sejtés
Harmadszor: Az atommaghasadást Otto Hahn német kémikus fedezte fel. Új elemet akart előállítani neutron bombázással, de nem magasabb rendű elem keletkezett, hanem széthasadt a mag.
Negyedszer: A jelenség kapcsán mindenkiről beszéltél, csak a jelenség felfedezőjéről, Otto Hahn nem.
Mindez valóban jól mutatja a tájékozatlanságodat.
Szerintem, ha nem ismered a témát, akkor inkább kérdezz és tanulj.
Ne akarj azonnal oktatni, mert nevetségessé válsz.
Én egyébként sem egy elmélet következményeiből fakadó előrejelzésekről írtam.
Félreértetted, és most magaddal vitázol. (három néven)
"...hanem a jelenleg ismert, és legjobban használható modell. Lehetne helyette másik is (szintén csak modell), de amíg az nincs, és ami van az még csak korlátozott módon alkalmas..."
Ebben is egyetértünk.
"addig kár a jelenlegit hibásnak, s pláne alkalmatlannak nevezni."
Ebben már nem értünk egyet. Ha valaki újat, egy jobbat akar csinálni a mainál, akkor először fel kell tárni a réginek a hibáit. Ehhez azonban ki kell mondani, ha a régi hibás. Ha a régiben nem lenne hiba, és ezt nem mondanád ki, akkor értelmetlen lenne egy újat csinálni.
Erre (13. HSZ) - az én gondolataim - csak lényegre törően:
A 0-ás HSZ-ban (IGe -re hivatkozva) a tudományról (és áltudományról) egyfajta definíciót olvashatunk. Az most megállapodásnak minősül-e, vagy tudományos igazságnak? Ha az előbbi, akkor a tudomány definíciója nem tudományos. Ha meg az utóbbi, akkor annak igazságáról, helyességéről hol van a bizonyíték?
Úgy látom előbb utóbb eljutunk Gödel felé (aminek szuperfizikus megérzi az igazságát, de azt logikájával meg körömszakadtáig tagadja, amit megértek, mert rejtett ellentmondást tartalmaz). Ebben benne van az is, hogy a matematikát önkényesen (megállapodással) nevezhetjük tudománynak is meg áltudománynak. Kissé átformálva a tételek lényegét, azok arról szólnak, hogyha a Gödel tételek igazak, akkor a Gödel tételeit tarthatjuk akár igaznak, akár nem. Ámde ha a Gödel tételei nem igazak, akkor a Gödel tételeit tarthatjuk akár igaznak, akár nem.
Ez a szuperfizika zsákutcája, pontosabban az, hogy a fizikát egy olyan szintre kívánja emelni (ez utóbbi a metafizika szintje), amelyet azonban nem kíván tudományosnak elfogadni, mihelyt kiderülne róla, hogy metafizikáról van szó.
Azonban valóban nincs kétféle fizika, még ha az elnevezések talán ezt sejtetnék.
A metafizika tárgyalná azokat, hogy mi van ténylegesen a valóság mögött, aza mi az abszolút igazság. A fizikát meg már évszázadok óta arra használjuk, hogy nem érdekel az abszolút valóság, hanem helyette egy használható modellt alkotunk (megállapodásokkal, de a tényekkel teljes összhangban), és azokat a mindennapi élet dolgaiban - mint hasznos eszközt - alkalmazzuk.
Azaz a mai fizika nem az abszolút igazság, hanem a jelenleg ismert, és legjobban használható modell. Lehetne helyette másik is (szintén csak modell), de amíg az nincs, és ami van az még csak korlátozott módon alkalmas, addig kár a jelenlegit hibásnak, s pláne alkalmatlannak nevezni.
Lényegében erről, ami itt kezd folyni, az egy filozófiai (metafizikai) vita, s egy-egy adott megállapodás szerint tekinthetjük tudományosnak, vagy pedig nem annak.
"a feltételezések egyszerűsített halmaza lehetővé tette Oliver Heaviside számára, hogy számítást végezzen: meghatározta az "effektív tömeg" mennyiségét, amelyet egy töltött részecske hordoz, arányos az elektromos térenergia (E) osztva a fénysebesség (c) négyzetével. Heaviside-nak 4/3-os arányossági állandója volt"
Te majdnem olyan műveletlen vagy a fizikában, mint szuperfizikus.
Heaviside számolása egy olyan százhúsz évvel ezelőtt divatos, de azóta megbukott elméleten alapult, amely szerint a tehetetlen tömeg teljes egészében elektromágneses eredetű. Már azt is csak mindenféle önkényes feltevésekkel sikerült elkerülnie, hogy az elektronra végtelen tömeg adódjon.
"... az az >>idő<< amelyre a fénynek szüksége van ahhoz, hogy A pontból a B pontba jusson, egyenlő azzal az >>idővel<< amelyre szüksége van ahhoz, hogy a B pontból az A pontba jusson."
Ismét leleplezted a tudatlanságod.
Ez csak a fénysebesség izotropiájáról szóló feltevés, aminek elfogadása vagy elutasítása semmit se változtat a relativitáselmélet tényleges következményein. Az elfogadása vezet el a standard szinkronozási eljáráshoz, ami a legegyszerűbb megértési utat és számolási eljárást kínálja, ezért általában ezt tanítják az egyetemeken, de például Matolcsi Tamásnak ELTE matematika professzorának is van egy tankönyve, amiben kimutatja, hogy tetszőleges nem standard szinkronizációk alapulvételével is ugyanazokat az eredményeket lehet levezetni, amelyek egyszerűbben kijönnek standard szinkronizáció esetén. Ugyanúgy kontrahálódnak a részecskenyalábok, s ezért ugyanúgy kell beállítani a gyorsításukat végző mágnesek vezérlését, a szabad-elektron lézereknek is ugyanolyan frekvenciája lesz, ugyanannyinak mérhető a gyors müonok élettartama, ugyanannyival nő meg a nehézion gyorsítókban ütköztetett aranyatommagok energiasűrűsége, ugyanannyival kell megváltoztatni a GPS műholdak óráinak járását ahhoz, hogy helyes koordinátákat szolgáltassanak, stb, stb.
Végül éppen ezért érdektelen, hogy a fénysebességet mindig csak valami oda-vissza úton tudjuk mérni, s pusztán feltételezzük, hogy ezek egymással egyenlők. Mert ha bármi mást feltételeznénk is, a relativitáselmélet mindig ugyanazokra az eredményekre vezetne.
Az eltelt 5 évben igazán fejleszthetted volna már a tudásodat, ha másért nem, legalább azért, hogy ne legyen mindig ilyen könnyű megcáfolnom az állításaidat.
Ide tartozik, mert a TUDOMÁNYNAK és a vele kapcsolatos ismereteknek, közvélekedésnek is vannak tévhite is:
48. Albert Einstein dolgozta ki az E = M x C2 képletet. ... ( Nos nem igaz. Csak ő tudta a legjobban megmagyarázni. "Einstein előtt, az 1880-as években J.J. Thomson fizikus, az elektron felfedezője elkezdte azt gondolni, hogy egy mozgó, töltött részecske elektromos és mágneses mezőjének energiát kell hordoznia. Megpróbálta számszerűsíteni ennek az energiának a mennyiségét. Bonyolult volt, de a feltételezések egyszerűsített halmaza lehetővé tette Oliver Heaviside számára, hogy számítást végezzen: meghatározta az "effektív tömeg" mennyiségét, amelyet egy töltött részecske hordoz, arányos az elektromos térenergia (E) osztva a fénysebesség (c) négyzetével. Heaviside-nak 4/3-os arányossági állandója volt, amely eltért az 1-es számításában szereplő 1889 valódi értékétől, akárcsak Fritz Hasenöhrl 1904-ben és 1905-ben. Henri Poincaré 1900-ban önállóan levezette az E = mc²-t, de nem értette levezetéseinek következményeit.")
Nincs itt semmi zavar. A tudományos eljárásnak és módszertannak része az ELŐRE JELZÉSEK.
Tehát amelyek még csak sejtések, de nem bizonyítottak. Vagy csak részben és nem kellő biztonsággal bizonyítottak. Nincs is vele semmi gond, ha oda is vannak sorolva. Azért elméletek, az elméletek.
Egy rakás tudományos dolog így született. Amelyek már elméletben sejtések, előre jelzések voltak és csak később sikerült bizonyítani.
Legyen itt példának a legnyilvánvalóbb tényszerű eset:
1. Az atomhasadás energiafelszabadulása eleinte csak sejtés volt.
2. Később ezt számítások is alátámasztani látszottak.
3. Elő kísérletként Fermi atom máglyája mérésekkel rész dolgokat igazolt.
4. Befolyásos tudósok rávették a politikusokat, hogy adjanak pénzt egy komolyan kísérletre is.
5. A komolyabb kísérlet sikeres volt kicsiben ... Los-Alamos kísérleti robbantás.
6. Elkészült két élesben is bevethető atombomba és be is vetették. Az dolog tényszerűvé vált.
7. Az atomerőművekkel, atom jégtörő hajókkal, atom energia telepekkel az űrben, a békés célú felhasználás is elkezdődött.
8. Az előre jelzés napi ténnyé vált. Fizikai ténnyé.
Az, hogy tettél rá egy mínuszt, annak beismerése, hogy igazam van, és nem tudsz ilyet mondani.
Tudományosan bizonyított állítás tehát, hogy hülyeséget beszéltél. Tesztelhető állítás, (amit te annyira szeretsz), tesztelve is van, és megbuktál benne.
Az Ivángábor-féle tudománymeghatározás tehát értelmetlen ostobaság.
Azért annyit tegyünk hozzá, hogy nem véletlenül van KÉTFAJTA fő fizikai irányzat, aztán al-fizikai irányzat persze még több.
Elméleti Fizika
Gyakorlati fizika
Tehát az elméleti fizika elve igen ... amolyan jövő találgatás, tehát valamennyire velejárója a feltételezések. Az is velejárója, hogy a feltételezések vagy igazolódnak, vagy csak részben, vagy hibásak. Ha ezt a két fő irányzatot kevered, akkor magad is áltudományt művelsz. Javaslom korrigáld a hibádat.
A röhögő elsőéves egyetemi hallgató alaposan meghökkenne, amikor megkérnénk, hogy magyarázza el például a szabadelektron-lézer működését a szerinte tudománytalan relativitáselmélet nélkül. Az ugyanis csakis akkor működik, ha a tervezésekor a relativitáselméletet használják.
Tőled nem kérem, hogy próbáld elmagyarázni, mert rólad nyilvánvaló, hogy azt sem tudod, mi az.
Nagy bajban lennél, ha meg kellene nevezned egyetlen "bizonyítást", aminek az alapja nem valamilyen "bizonyítatlan alapfeltevés", amiket száműzni szeretnél az Ivángábor-féle tudományból.
Láthatjuk, hogy Einsteinnél az egyidejűség relativitásához vezető út egyrészt tudománytalan, másrészt semmiféke kísérlettel sincs bizonyítva, hogy:
"... az az >>idő<< amelyre a fénynek szüksége van ahhoz, hogy A pontból a B pontba jusson, egyenlő azzal az >>idővel<< amelyre szüksége van ahhoz, hogy a B pontból az A pontba jusson."
Ilyen bizonyító erejű kísérletekről Einstein nem beszél, helyette találta ki , hogy "állapodjunk meg" abban, hogy a fény így viselkedik. Bizony ezen egy elsőéves egyetemi hallgató is csak röhögne.
Vagyis megállapíthatjuk, hogy az már bizonyos, hogy a tudományossá nincs betartva maradéktalanul a relativitáselmélet esetében. De több ilyen is előfordul benne.
A Robotron a '70-es években a mikroprogram címzéséhez vegyesen használt 8-as és 4-es számrendszert: xxx-xxx-xx-xxx bit. A V43-as mozdony vezérlése terciális ( hármas számrendszer szerinti) rendszerű...
Valóban nem vagy tudományos, mert amit írtál az csak egyfajta ( a tízestől eltérő) matematikai számrendszer emlékképe. Voltak és vannak más felosztások is.
1+1 =10 a kettes számrendszerben
és
6 x 9 =42 a tizenhármas számrendszerben.
A matematika éppen ezért nem igazán tiszta tudomány, - hiszen kitalált dolgokkal foglalkozik, akárcsak isteneiket tekintve a vallások - csak segédtudomány. Kell hozzá más, nála sokkal tisztább tudományág valóságban is tapasztalható alátámasztása a vizsgált kérdéskörökben, hogy valóban igaz, tényszerű és hasznos lehessen.
Amikor valaki nem a konkrét hibakimutatásra reagál, hanem helyette ilyesmire hivatkozik, hogy "te ezt nem értheted, mert nem értesz hozzá", "nincs megfelelő képzettséged a témához", "vérlaikus vagy", "semmihez sem értesz", "Dunning-Kruger hatás". - Végül is ez az érvelési hibák egy koktélja. Elterelő manőver, hamis okozat, tekintélyre hivatkozás, szakértői álca, személyeskedés kombója.
Körülbelül három tucatnyi főbb ilyen intelem van, amit illik és el is kell kerülni, ha valaki logikus, racionális, vagy ezeknél is kicsivel még több például tudományos gondolkozónak akarja magát vallani. Aki érvelési hibákba esik és azt nem javítja, korrigálja, az nem minősülhet tudományosnak, csak max áltudományosnak. .... de inkább kóklernek.
Tehát attól mert egy elmélet bizonyos része igazoltan és tesztelés által is működnek, attól még más részei lehetnek hibásak és tévesek. Ez az elmélet meg legalább három fő részből áll:
1. Azt megelőző fizika viszonyítása
2. Speciális relativitás elmélet
3. Általános relativitás elmélet
Nos az 1. többnyire igaz és bizonyított, a többi is számos esetben, de szerintem sem minden eseteben, hiszen "elmélet" és a fizikában ami már eléggé tuti, az átmegy "tételbe". Lehet itt keresni és találni való hiba és új dolog.
"Érdektelen. A relativitáselmélet alapján, annak figyelembevételével tervezett technológiák működnek, innentől lehet a kákán is csomót keresni, az elmélet jó..."
Egyébként pedig megfelel.
Csakhát a @szipiszupifizikus egyáltalán nem ért hozzá, és pláne dafke nem is akarja megérteni. Ő csak megugatni akarja, mint kutya a postásautót, amit nem ér fel ésszel.
Akkor nézzük meg, hogy a relativitáselmélet, megfelel-e a tudományosság követelményinek.
Érdektelen. A relativitáselmélet alapján, annak figyelembevételével tervezett technológiák működnek, innentől lehet a kákán is csomót keresni, az elmélet jó...
