“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Az ilyesmihez óriási bátorság kell . Mert mi van ha "csoda" történik .... még rosszabb helyzetbe kerül . Mongyuk' a tizedikről ugorva nagy csoda nem történhet . Nemtom' én merném-e . De egy szuri , az más . Pártolnám .
Erre lehet, hogy Jézus azt mondaná, hogy birka meghasonlott lélek. De birkának joga van bármit terjesztenie a neten, az olvasóknak meg joguk van a helyén kezelni a butaságait.
szép hosszú tartalmas élete volt, az életkedve fokozatosan, mintegy tíz év alatt nagyon öreg korára elszállt, így meg normálisan távozott el, nem szörnyűséges körülmények között haldokolva.