A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
azt gondolom tévedsz, mert a forgásirányban forgó kerekek alól kifordulhat a Föld, s emiatt még a forgási sebességet is lekell győzzed. az ellenkező irányban szintén kifordulhat, de ez közelebb és közelebb hozzá a célt, vagyis kevesebb utat kell tegyél.
"A vonzáshoz legalább két test kell, és azok között már van távolság. Tehát itt már értelmezhető a távolság és a tér, de éppen azért mert már létezik a két test. Testek nélkül nincs távolság és nincs tér sem."
ugyan már, én az üres térben, ahol nincs tapasztalható anyag, felvehetek két tetszőleges pontot és megmérhetem egymáshoz képest távolságukat. uú, mint egy papírlapon. a térben a tetszőleges pontokat, mint külső megfigyelő, körbejárhatom.
"Ez nem egy törvényszerűség. Az a tény, hogy a Földnél így működik, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Holdnál is így kell működnie."
Ez nem csak a Földnél, a bolygóknál, vagy bármi holdakál, az összes égitestnél, az egész csillagászatnál, sőt magánál a fizikánál is sokkal általánosabb érvényű geometriai törvényszerűség. Nem kell hozzá se fizikai test, se tömeg, se gravitáció.
Csak épelméjű gondolkodás.
Az a nagyon egyszerű geometriai törvény, ami megvalósul például a rokka működésében is.
„Már többször írtam, hogy a valóságos sebességet nem a talajhoz, hanem a Föld középpontjához kell viszonyítani.”
A Föld forgásának a kerületi sebességét a Naphoz viszonyítva állapították meg.
„A Föld 23 óra 56 perc és 4 másodpercenként megfordul a tengelye körül, az Egyenlítő hossza 40 070 kilométer, a bolygó tehát óránként 1670 kilométeres sebességgel forog.”
Amennyiben te érzékeled ezt a sebességet, hozzáadhatod, vagy levonhatod belőle a te autód 100km/h sebességét. Mennyivel jobban süppedsz az ülésedbe, ha nyugat felé haladsz? :)
A tér anyagi valóságként, fizikailag nem létezik, mert nincsenek fizikai tulajdonságai. Nincs színe, szaga, íze, keménysége, stb.
De mint fogalom létezik. Éppen azért alkotta meg az ember a tér fogalmát, hogy beszélni lehessen róla, hogy számolni lehessen vele. De ettől nem válik anyagi valósággá. Nem tud görbülni és hullámozni sem. Azt csak az anyagi dolgok tudják.
„A vonzáshoz legalább két test kell, és azok között már van távolság. „
Tegyük fel, hogy csak két test van, 100 km távolságra egymástól és azok vonzzák egymást. Ez a vonzás addig tart, amíg elfogy közöttük a távolság. Honnan keletkezett közöttük a távolság? Ha összeérnek, megszűnik közöttük a vonzás? Ha eggyé változik a két test, már nemlesz tulajdonsága a vonzás? Hogy is van ez?
"Szerintem akkor haladsz gyorsabban, ha erősen rálépsz a gázpedálra. Mivel a sebességedet mindig a talajhoz, az úthoz viszonyítják.:)"
Már többször írtam, hogy a valóságos sebességet nem a talajhoz, hanem a Föld középpontjához kell viszonyítani. Vagyis akkor megy gyorsabban, a ha kelet felé megy, mert arrafelé forog a Föld, és az autó sebessége így hozzáadódik a Föld kerületi sebességéhez.
A sebesség relatív, mert az út és az idő függvénye. Ha bekapcsolod kocsidon a tempomatot, és 100km/h a sebességed, az mindig az marad akár kelet, akár nyugat felé haladsz. A Föld kelet felé forog, és annak sebessége csak a repülőgépnél 10000méter magasan számít bele az út hossza miatt.
"tegyük fel autóddal mész az egyenlítő vonalán! mikor haladsz gyorsabban, ha a forgásiránnyal azonos irányban haladsz, v. ha ellenkezőleg? mondjuk ebben az esetben is teljes a szélcsend."
A valóságos sebességed akkor a nagyobb, amikor a forgásirányban haladsz, vagyis kelet felé.
Érdekesség, hogy ilyenkor az autód könnyebb lesz egy kicsit.
Ezt a jelenséget Eötvös hatásnak hívják a szakirodalomban.
Mozgó hajók segítségével ki is mérték 1916-ban a Fekete-tengeren.
" A részecske töltéseiből kiáradó hatás képezi azt a mezőt..."
A kiáradó mező már anyag.
"Ha a gravitációt is erőnek tekintjük, akkor annak a vonzó hatása honnan, hogyan érvényesül, ha nincs (tér) távolság a vonzó és vonzott között?"
A vonzáshoz legalább két test kell, és azok között már van távolság. Tehát itt már értelmezhető a távolság és a tér, de éppen azért mert már létezik a két test. Testek nélkül nincs távolság és nincs tér sem.
A gravitáció az anyag vonzó hatása, tehát erőhatás, amelyet a gravitációs mező közvetít az egyik testtől a másikig. Erre már Newton is rájött, csak ő még nem nevezte gravitációs mezőnek.
A tömeggel rendelkező égitestek nem a teret (és nem is téridőt) görbítgetik, hanem gravitációs mezőt hoznak létre maguk körül. A mező inhomogén eloszlású, mert az égitesthez közelebb erősebb, távolodva pedig gyengébb 1/r2 szerint. És az iránya is változik, mindig az égitest tömegközéppontja felé mutat. Ettől lesz inhomogén a mező.
Ebben a 3 dimenziós inhomogén vektormezőben már értelmezhető a Gauss-Riemann görbület.
Így jön be a "görbe" térgeometria.
Ezt a Magyarországon született Marcell Grossmann tanította meg Einsteinnek, de erre később Einstein már nem akart emlékezni. Einstein beépítette a Riemann geometriát a relativitáselméletbe (ennyi értékes van benne), de elkövetett 2 nagy hibát:
1. 4D-ben számolt, pedig csak 3D-ben kellett volna
2. A számításokat a "téridőre" alkalmazta, de a mezőre kellet volna
Erre a tévedésre csak halála előtt 3 évvel jött rá, amikor azt írta, hogy téridő önmagában nem létezik, csak a mező.
feledtébb érdekes, mert a térről azt állítod semmi, miközben azt mondod tér. döntsd már el, a tér semmi, v. tér! a semmi nem lehet tér sem, hiszen az nem semmi. ha pedig a semmiről beszélsz, nem mond "tér", mert az nem semmi.
"Éppen fordítva van. A tér nem egy tartály"
hogyan gondolod? ott van a semmiben az aszalódott semmi, majd megjelenik a tér az aszalódott semmi köré és belsejében, ahol az telítődik a számára szükséges anyaggal? v. esetleg a tér már adott és kifejeződnek abban a lehetséges, szükséges dolgok?
"tegyük fel autóddal mész az egyenlítő vonalán! mikor haladsz gyorsabban, ha a forgásiránnyal azonos irányban haladsz, v. ha ellenkezőleg? mondjuk ebben az esetben is teljes a szélcsend."
Szerintem akkor haladsz gyorsabban, ha erősen rálépsz a gázpedálra. Mivel a sebességedet mindig a talajhoz, az úthoz viszonyítják.:)
"mérhető rajta a centrifugális erő is. Természetesen sokkal kisebb, mint a Földön, hisz a centrifugális erő a forgás szögsebességének négyzetével arányos."
hogyan méred, mert az ember lépésével létrejött távolodásban ez nem látszik-szott?
de nézzünk egy Földről kilövődő űrhajót. hogyan, hol hatna jobban a centrifugális erő? tételezzük fel, hogy abszolute szélcsend van, nincs semmilyen légáramlat az indítás helyszínén és az űrhajóra ható centrifugális erő körzetében. ebben a szituban a légkör abszolute együtt forog a Földdel. az elgondolásom alapján egy ilyen erő akkor hatna legjobban a rakétára, ha azt a Föld forgására merőleges irányú hegyoldalról a forgási irányhoz képest a Földtől a legjobban távolító szögben, ferdén indítanám. ebben az esetben a Föld, mint egy kihajítaná az űrhajót. ezzel szemben egy űrhajót a forgási irányra merőlegesen szoktak kilőni. se parittya hatás, se centrifugális hatás. viszont van légellenállás, surlódás, fékezőhatás, amely a forgásirányra merőlegesen távolodó űrhajóra oldalirányból hat.
tegyük fel autóddal mész az egyenlítő vonalán! mikor haladsz gyorsabban, ha a forgásiránnyal azonos irányban haladsz, v. ha ellenkezőleg? mondjuk ebben az esetben is teljes a szélcsend.
„A tér nem egy tartály, amelyre szüksége van az anyagnak, hanem az anyagi testek létezése teremti meg a teret.”
Gondolatban menjünk le egy pontszerű elemi részecske középpontjába. A részecske töltéseiből kiáradó hatás képezi azt a mezőt, amit szintén a sugárzó anyagnak, vagy a kölcsönhatást biztosító „közegnek” tekintünk. /Ebből a logikából az anyag teremti meg magához a teret./ De mi van azzal az elemi részecskével, amelyikből nem kiáradó, hanem bevonzó a hatás? Vagy az is helyet, teret képez a saját hatásának? Ha a gravitációt is erőnek tekintjük, akkor annak a vonzó hatása honnan, hogyan érvényesül, ha nincs (tér) távolság a vonzó és vonzott között? Ha nem erő a gravitáció, akkor a kiterjedt, vagy pontszerű tömeg görbíti meg maga körül a TERET,(valójában a téridőt) ami kvázi lejtőként működve a nagyobb felé lejt, amin a kicsi hozzá közelít. Egy fizikai közeg a téridő, képezhet „lejtőt” úgy is, hogy azt még nem nevezzük anyagnak. :)
Az a tény, hogy a Földnél így működik, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Holdnál is így kell működnie. Ezt csak a hibás analógia mondatja.
na, ezért nem mész te emberek közé szuperfizikus. Nincs az az elvont áltudományos gyülekezet, akik nem ismernék föl ebben a szerepjátékos nyomorúságodat.
Valamikor régen azt hitték, hogy a Föld nem forog. Egyhelyben áll a világmindenség közepén, és a csillagok körülötte keringenek. A megfigyelés ezt támasztotta alá, és az egyház is ezt tanította. Akkoriban ez volt az általánosan elfogadott nézet, mégis hibásnak bizonyult.
Később rájöttek, hogy a csillagok keringése csak látszat, maga a Föld forog a tengelye körül. Ez helyesnek bizonyult.
Így kialakult az a nézet, hogy ha egy égitestről a csillagok keringeni látszanak, akkor maga az égitest forog, hiszen ez a gondolatmenet a Föld esetében már bevált. Csakhogy ez tévedés. Ez nem egy törvényszerűség. Az a tény, hogy a Földnél így működik, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Holdnál is így kell működnie. Ezt csak a hibás analógia mondatja.
Ha Föld nem forogna, akkor a Nap nem kelne fel és nem nyugodna le soha. De a csillagok látszólag akkor is megkerülnék a Földet. Igaz, nem naponta, hanem csak évente.
"ha a tér nem valós, vagyis semmi és a semmi alapvetően nem valami, akkor hogyan lehetne mégis a semmi valami? "
Ezt nem tudom követni.
"...mert az anyagnag szüksége van valamire, ahol létezhet, megjelenhet, materializálódhat."
Éppen fordítva van. A tér nem egy tartály, amelyre szüksége van az anyagnak, hanem az anyagi testek létezése teremti meg a teret. A távolságot, a nagyságot, az elhelyezkedési viszonyokat. A tér fogalmát pedig az emberi gondolkodás teremtette meg.
"Nem így van. Én a valóság része vagyok, de a tér nem."
ok. ha a tér nem valós, vagyis semmi és a semmi alapvetően nem valami, akkor hogyan lehetne mégis a semmi valami? azon a helyen ami a semmit képviseli mozgás sem lehet, mert mozogni csak valami képes. a valami viszont képtelen a semmi helyén lenni, hiszen akkor ott már nem a semmi van, hanem a valami. a valami kiszoríthatja a semmit, de csak akkor, ha volt hely a valaminek. ha a leendő valami helyét térként határozzuk, akkor az már nem a semmi, hanem a valami helye. a hely legfeljebb üres tér, de nem semmi.
"Vannak, akik azt gondolják, hogy a tér anyagi testek nélkül is létezhet."
rendben, de a tér, ami a valaminek biztosítja helyét nem semmi, hanem üres hely a térben. a látszólagosság az ami megtévesztő lehet. mi látszik? nem látszik egyéb, mint valami által be, v. kitöltetlen hely, amire gyakran mondja az ember, semmi. miközben valaminek a helye eleve nem semmi, mert képes bármi ott lenni anélkül, hogy ab ovo helyet kellene létrehozni ott.
"A tér fogalma az anyagi testek közötti távolságból"
persze, de ha nem lenne tér, ahol anyagok is lehetnének, ott nem lehetne térköz sem, mert az anyagnag szüksége van valamire, ahol létezhet, megjelenhet, materializálódhat. legyen ez akár gáz állapotban is.
"Tehát anyagi testek nélkül nincs tér, mert ha nincsenek testek"
ehhez a kijelentéshez szükséges megismerni a tér szerkezetének anyagát. most képzeld ezt az egészet úgy, mint egy élő emberi test belseje. egy sejt, v. akár organizmus, mint szív, máj, vese ... szempontjából egy ember belső testének tere óriási és ismeretlen. a kis lábujj nem ismeri még a kéz ujjait sem, pedig az egész ember egyetlen belső teret fedve, azon él mind kettő. az ember testében a majdnem mindent tudó az agy. na de mi élteti az agyat? hát a lélekhez még az agynak sem sok köze van. az agy sem irányítja a szív működését alapjaiban, mint ahogy a légzés alapjai sem függnek az agytól. természetesen az agy alaptól eltérő befolyást gyakorolhat a működésre, de az már a megváltozott körülményhez képest mozgató, nem az alaphoz.
ezzel csak azt akartam mondani, hogy tér a térben nem jöhetett volna létre, ha nincs lehetőség, vagyis valami, ami alapján lehetett volna bármi. természetesen könnyebb út a semmi, mert azzal nincs mit magyarázni, hiszen a semmi az nem valami.
"a Hold forgása csak a látszat, nem a valóság. Attól, hogy a Holdról nézve a kiszemelt csillagod egy hónap alatt megkerüli a Holdat, attól nem keletkezik centrifugális erő a Holdon"
Nem egy kiszemelt csillag, hanem az összes! Sőt mind egyszerre látszik keringeni. A távoli csillagok pedig szédületes, csilliárd kilométer per órás kerületi sebességgel.
Nevetséges ostobaság ilyesmiket feltételezni pusztán azért, hogy megmentsd a nemforgó Hold rögeszméjét.
A Hold olyannyira valóságosan forog, hogy mérhető rajta a centrifugális erő is. Természetesen sokkal kisebb, mint a Földön, hisz a centrifugális erő a forgás szögsebességének négyzetével arányos. A Föld kb. 1 nap alatt fordul 360 fokot, míg a hold 27 nap és 7 óra alatt. Ennek az aránynak a négyzete pedig kb 740. De mivel a centrifugális erő a sugárral is arányos, s a Hold sugara csak kb. fele a Földének, így a Hold felszínén ugyanarra tömegre csak a földi centrifugális erő kb. 1400-ad része hat. Ezért sokkal kevésbé befolyásolja például a le- s felszálló űrhajókat is.
A Hold alakja is éppen ezért nem geoid. S azért körte, mert ott van a közelében a nálánál többszörte nagyobb tömegű Föld, ami sokkal erősebben deformálja, mint a nagyon lassú tengelyforgásából származó parányi centrifugális erő.
De látom, te inkább süketnek és vaknak tetteted magad, minthogy szembesülj a tényekkel.
"ha ez így lenne, akkor nem lennél a valóság része,... ha a tér nem valóság, csak egy "geometriai fogalom", akkor Te egy csak a geometriai fogalom része vagy, nem valóság."
Nem így van. Én a valóság része vagyok, de a tér nem.
Vannak, akik azt gondolják, hogy a tér anyagi testek nélkül is létezhet. Ez azonban tévedés. A tér fogalma az anyagi testek közötti távolságból, a testek nagyságból és elhelyezkedési viszonyaiból született.
Tehát anyagi testek nélkül nincs tér, mert ha nincsenek testek, akkor nincs közöttük távolság, akkor nincs a testeknek nagysága, nincsenek különféle elhelyezkedési formák.
Térről valójában csak akkor beszélhetünk, ha vannak anyagi testek. Tér önmagában nem létezik.
Vagyis a teret az anyagi testek hozzák létre, és ebbe lehet újabb testeket elhelyezni. De a tér maga nem anyag, csak egy fogalom. Fizikailag nem létezik. Nincsenek fizikai tulajdonságai. Nem látható, nem tapintható, nincs szaga és íze, nincs keménysége, mérete, stb.
Tehát én nem a tér része vagyok (és te sem), hanem általunk létezik a tér. És mi alkottuk meg a tér fogalmát. Én fizikailag létezem, de a tér nem.
