“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
"Naluk a tradició, patriotizmus (többnyire csak helyi termékeket vásárolnak, vagy még anno császár által megtíltott hust, a halon kívül nem esznek, nem fogadnak menekülteket, stb..)"
Nnomost, ennek azért a hagyományosan zárt (xenofób) japán társadalmon kívül van még egy fizikai oka is: a népsűrűség.
Japán háromszor akkora területen fekszik, mint Magyarország.
Ámdeviszont ennek a területnek a "kb. 75%-a erdős, hegyes terület, amely alkalmatlanmezőgazdasági, ipari és lakossági használatra a meredek lejtők, a földrengések, a szélsőséges időjárás, a gyenge talaj és az esőzések által okozott földcsuszamlások miatt."
No, ehhez az aligmagyarországnyi maradék lakható területen él 127(!) milliónyi ember. Azaz 13 Magyarországnyi!
Hát, én meg tudom érteni, ha nem különösebben lelkesednek azért, hogy még oda menjen valaki - akár ha időlegesen is!
Örökbecsű felvilágosító film a témában a Rózsák háborúja. Aki azt megnézi, annak elmegy a kedve attól, hogy egy olyannal éljen együtt, aki már gyűlöli őt. :D
Figyelj angyalka! Lehetne bármelyiki több gyerekes nő. Mert biza a több gyermek kihordása a női szervezetet igencsak megviseli. És nemcsak az. Hanem a gyerekek nevelése is.
Menj a hímsovik által elfoglalt femibe. akkor nem kell olvasnod! Világos? Ott majd felvilágosítanak a nőgyűlölő trollok, hogy micsoda jó nő vagy, ha engem hülyézel.
feminista nézet. Elérte természetesen a globalizáció és humanizmus és feminizmus.. Japánt is, de korántsem akkora méretben, mint az imperialista világot. Naluk a tradició, patriotizmus (többnyire csak helyi termékeket vásárolnak, vagy még anno császár által megtíltott hust, a halon kívül nem esznek, nem fogadnak menekülteket, stb..) még szent.
Hogy a magányos nõk hosszabb életüek lennének, ez általában minden régióra érvényes.
A nõk számára a férfi elsõ számú rizikófaktor - nahát ilyet csak egy ócska spermatolvaj állíthat!
Azért van egyre több japán nő úgy, hogy nem akar férfit. És bizony, a magányos nők hosszabb életűek, mint a párkapcsolatban élő nők. A férfiaknál pont fordítva van. A nők számára a férfi, az első számú rizikófaktor. A férfiak számára viszont a nők, rizikófaktor csokkentő tényezők!
Az ember az étkezésben és a mozgásban is örömét leli. Nemcsak a szexben. A természet nagyon bölcs, hogy az élet folytatásához elengedhetetlen életfolyamatokat örömérzéshez köti. Viszont, akik csak egy dologban látják az öröm forrását, azok a többi örömből kirekesztik magukat, illetve a saját és mások életét nehezítik meg!
Egyesek életét. Mások soha nem érnek rá unatkozni. A vágyvezérelt emberek, soha nem elégülnek ki. Mert a vágyakozás mindig mindig többet akar. Elérik mondjuk a kitűzött céljaikat, de utána űr marad bennük és azonnal új vágyak támadnak bennük. Ezen a vágyvezérelt embereknek semmi sem elég. Se pénz, se hatalom! Az ilyenek akik a pornóban mindig a vadabb dolgokat követelik.
Viszont vannak emberek akik nem vágyakoznak azok a pillanatokat tudják élni.
Én, ha férfi volnék, a nőmet nem erőszakkal kényszeríteném, hogy maradjon velem, és asszisztáljon mindahhoz, amihez nem szeretne. Nem számoltatnám el arról, mire költi a pénzét, és nem ellenőrizném hol, mikor és kivel tölti az idejét. Hobbiját, munkáját nem tiltanám be, nem nyesegetném baráti körét. Nem mondogatnám neki, hogy nélkülem csak egy szerencsétlen lenne, nem döngölném az önbecsülését a földbe. Hanem élvezném ragyogását, és büszke lennék, hogy ez a nő saját szabad akaratából van velem, pedig megtehetné bármikor, hogy elmehessen. Semmivel se láncolnám magamhoz, de menőnek érezném, hogy engem válaszott. Ebből tudnám, hogy valamit jól csinálok. Hogy a nőm boldog. Érdekes módon, ezt nőként sem csinálom másként. Szeretem, ha a mellettem lévő férfi szabadon mozog. Nem azért siet haza, mert megbüntetem, hogyha nem, hanem azért, mert jól érzi magát, és pontosan azt teszi, amit szeretne. A szabadság felelősség, persze. Van, aki tud, és van, aki nem tud élni vele. A szabadság csak akkor érvényes, ha kölcsönösen létezhet, ha ugyanazon jogok és felelősségek járnak mindkét félnek. Ha a szabadságot nem arra használják, hogy visszaéljenek vele. Ha a szabadság azt jelenti, megtehetek bármit, és pontosan ezért tiszteletben tartom azt a felet, aki mindezt adományozza nekem. Nem lépem át a határt, ahonnan az a szabadság károsítja a másik fél integritását. Nem fosztom meg szabadságtól való jogától azáltal, hogy hazugsággal rejtem el előle a valóságot, vagy azáltal, hogy menekülési útvonalait lezárom. Semmi sem menőbb, mint amikor valaki téged választ szabad akaratából, vagy amikor te legbelső szabad akaratodból őt választod. De a szabadság csak addig szabadság, amely határig nem sérti a másik szabadságát. Mert ha igen, akkor az onnan sajnos már nem szabadság, hanem erőszak. És forradalmat kíván.
Van ebben valami. Japánban az emberek tovább élnek, kevesebbet lustálkodnak, jóformán nincs köztük elhízott, sok rizset esznek, és, és..
Hogy kezdõdik egy japán átlagcsaládnál a nap?, az asszony felkel, a családnak reggelit készít, és a család meg együtt reggelizik. Fontos szerintem és az se mindegy, mit reggeliznek:
