"...Végre megegyeztek abban, ki látta utoljára a rendezőt, ki beszélt vele utoljára, és a szerencsés nyertesek szent fontoskodással tekintettek magukra, a többiek pedig irigyen bámulták nagyságukat. Egy szegény kislány pedig, akinek már semmiféle szerep se jutott, az emlékezéstől meghatott hangon mondta: - Engem meg egyszer megszopatott a Weinstein! De a dicsőségnek ilyetén való hajhászása merőben elhibázott dolog volt. Ezt a szerepet nagyon is sok leány vállalhatta, így aztán a kitüntetés értéke erősen csökkent..."
"Vásári komédiába fulladt az a kezdeményezés, amit Alyssa Milano amerikai színésznő indított a Facebook-on annak érdekében, hogy az emberek érezzék át a szexuális zaklatás problémáját. A metoo-hashtaggel ellátott vallomások azóta valósággal elárasztották az internetet, de a televízióban is óránként jelentkeznek be azok az elhasználódott celebek és levitézlett politikusok, akik most azzal próbálnak újra rivaldafénybe kerülni, hogy bizony, őket is zaklatta már valaki. [...] A #metoo kampányban a nők által előadott történetekben sokszor kilóg a lóláb, ugyanis kritikájukban legtöbbször a férfiak külsejét, vagyis a „kopaszságát” vagy a „sörhasát” veszik mindenek előtt célba. Ha nem annak kell ezt betudnunk, hogy androfóbiájukat, férfigyűlöletüket élik meg ilyen módon, akkor az az alapos gyanúnk támadhat, hogy a valódi problémájuk leginkább az, hogy nem Brad Pitt próbálkozott be náluk felhorgadt férfiassággal, hanem egy korosodó úr a szomszédból („vén szatír”) vagy egy csendes, esetlen („béna kocka”) kolléga a munkahelyről. Ellenben: ha a zaklató egy „alfahím” lenne, már rég eldicsekedtek volna a fodrásznál, hogy micsoda férfi-istennel fognak vacsorázni aznap este. [...]
A #metoo-kampány keretében így semmi más nem történt, minthogy a zaklatás fogalmát a végtelenségig elinflálták. Itt fontos megjegyezni, hogy a „szexuális zaklatás” nem büntetőjogi fogalom, nem létezik ilyen vétség, csak „zaklatás”, amelynek viszont központi eleme a szándékosan háborgató, ismétlődő (!) interakció. A leírt esetek többségében szó sincs erről. Legalább ennyire fontos, hogy most sokan abba a pszichológiai természetű tévedésbe esnek, hogy (szexuális) zaklatásnak vélik azt, amikor nekik nem tetsző ember kezdeményez náluk. Valójában sokszor nincs is valódi zaklató jellege ezeknek a próbálkozásoknak, pusztán az „zaklatja fel” őket, hogy nem tetszik nekik a kezdeményező fél. Kitűnő példa erre Nyáry Krisztián Facebook-posztja is: ő férfiként esik bele ugyanabba a hibába, amibe a nők. Őt sem zaklatták, csak kezdeményezett nála egy meleg férfi, vagyis egy kettesben töltött este során megpróbálta elcsábítani. Ez egyszerűen nem zaklatás. Aki ezt állítja, képtelen elfogadni, hogy azoknak az embereknek is lehetnek vágyaik, akikkel mi nem akarunk kapcsolatot.
Így ha a #metoo nevű hisztériakampány keretében áldozati szerepben tetszelgők kicsit toleránsabbak lennének, gyorsan belátnák, hogy nem háborogni kellene mások vágyai miatt, hanem meg kellene tanulni udvariasan nemet mondani. Ha mindez már jól menne, talán kevesebb düh maradna bennük amiatt, hogy nem olyan férfi próbálkozott be náluk, amilyet (szerintük) megérdemeltek volna."
Egyenlőségjelet tennének aközé, amikor bedrogoznak, kikötnek ezt nem akaró nőket, és öten megbasszák, meg aközé, hogy beszáll a színpadon minden nap két faszt kiverő fruska a kocsiba, megkérdezik tőle, akar-e szexelni, és a "nem" válaszra hazaviszik.
Tudod, kik bagatellizálják? Monica Lewinsky pl, meg a többi hasonszőrű ribi, akik 20-30 év távlatából rájönnek, h ők nem a szerepért, előléptetését, hobbiból cumiztak, hanem őket zaklatták.
Miattuk vált bohózattá ez a kampány, ami a valódi erőszakora és a valódi zsarolásra hívná fel a figyelmet.
Tudom, hogy rögeszmékkel szemben teljesen fölösleges észérveket felsorakoztatni, ezért nem is teszem. Elvből nem járok a bevándorlós vagy a cigányozós topikokba, bár könnyen és gyorsan hányok, de mégse jó azt napjában hússzor.
Bizony! Teljes komolysággal mondta bele a kamerába, hogy ha Európa iszlám lesz, hát akkor iszlám lesz, és akkor mi van... Tuti, hogy nem normális ez a nő...
Európában jelenleg elvben Törökországban, Albániában, Boszniában és Koszovóban van relatív vagy abszolút mohamedán többség. (Bár az albániai albánok többsége sokkal inkább ateistának mondható.)
1. Ez még messze van az elkezdődöttségtől is. Tudom, tudom, a tendenciák, a különböző nemzetiségek születési számai, a "matematika". Egy lehetséges kimenetel - teljességgel elfogadom, valós - veszélye miatt kellene minden másban erő-, ösztön- és hierarchia alapon, már-már állatként viselkedni, reagálni szinte mindenre? Akkor mitől vagyunk/leszünk jobbak?
2.
a) Koszovó elszakadásakor tapsoltatok. Pedig a mohamedánok szülték túl az ott korábban (100 éve) még többségi - igaz, orthodox - keresztényeket. Ja, ha a szerbek a szenvedő fél, akkor ugyanaz, amitől most rettegünk, az jó, az Ok?
b) Boszniában mindenhonnan jött mohamedán önkéntesek (arabok, afgánok, al-Kaida-s egyéb veteránok, stb.) harcoltak a szerbek ellen, nem csak bosnyák többségű területek védelmében, hanem szerb többségű területeken is, a szerb lakosság elüldözése céljából. Akkor az rendben volt, mert a szerbek ellen történt, s "az európai kultúra védelménél" fontosabb volt, hogy a szerbek szívjanak, mert azt mi szeretjük megkárörvendeni?
c) Amikor az albán hatalmi polgárháború - déli törzsek, kontra északi törzsek - idején (90-es évek első fele) fegyveres albán rablócsapatok fosztogattak rendszeresen Észak-Görögország határmenti területein, időnként le is gyilkolva a magányos házak kifosztott (keresztény!) lakóit, hol volt benned a keresztény és európai együttérzés?
d) Erdogan oly lelkes támogatásakor hol marad az erőszakos muszlim terjeszkedés elítélése? Mikor szóltál te, vagy szólt Viktor az ő nagy barátjának, hogy Észak-Ciprust talán vissza kellene adni, s nem folyton megakadályozni, hogy legalább egy föderatív Ciprus alakulhasson?
Valós veszély ide, valós veszély oda - igen, tenni kell ellene! -, jó nagy képmutatók vagytok. Mint ahogy "komondoros" erőszak és tsai ügyekben is.
