“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
A kép egy nemi erőszak előkészületeit ábrázolja. Az áldozat kezét felemelve tiltakozik, de hiába, a fotós csak fotóz, a kamerás kamerázik. Pedig már a pólóját is letépték.
Ráadásul ez egy tényleg homoszexuális gyereknek is gáz. Ugyanis a melegség nem jelenti sem a transzneműséget, sem a transzvesztitizmust. Egy átlag meleg nem fog kezdeni egy transzvesztitával, mert őt pont a saját neme érdekli, nem az, hogy a saját neméhez tartozó imitálja a másik, számára semleges nemet...és egy átlag meleg a saját férfi voltát is megéli, nem kíván úgy öltözni, viselkedni, mint egy nő.
Fejlődik a szexualitásuk magától, igen. Ezért nem kéne belekontárkodni. Javaslom, nézz utána a Petit Monsieur-nak, hogy hogyan torzították szándékosan...bár az alapvető irányultságát felül nem lehetett írni, egy csomó mindent úgy idéztek nála elő, ami igenis lehetett pszichés teher.