“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Egy magyar nő kezdeményezése volt a legnagyobb szabású kísérlet a világháború korai befejezésére. Bédy-Schwimmer Rózsát mindig idealistának tűnő, nagy célok elérése mozgatta: a nők választójogának kiharcolása, vagy egy ENSZ-hez hasonló nemzetközi szervezet létrehozása. Ő volt a világ első női nagykövete, később Nobel-békedíjra jelölték.
This morning in Paris, 100 years after the WWI Armistice, leaders from around the world came together to remember the fallen, and pay tribute to their sacrifice. Today, we commit to preserving their legacy of peace & freedom.
Justin Trudeau
Minden áldozatnak, németnek, magyarnak, franciának, angolnak, kanadainak, amerikainak..
Van egy nő. Sokszor írtam már róla. Végigkísértem az ügyét. Mélyen érintett. Felkavart. Pont úgy, ahogyan a fél országot felkavarta. Ezt az ügyet majdnem besöpörték a szőnyeg alá, de ő nem hagyta magát. Három hét múlva átadjuk a legbátrabb nőknek járó díjakat.
A Civil SzuperWMN-díj egyik jelöltje: Renner Erika, a lúgos támadás túlélője.
Másik kérdés, hogy miért ünneplik őket az álhírgyárban.
Túl vagyunk a 2018-as amerikai félidős választásokon, ahol megválasztották az USA első nyíltan meleg kormányzóját is. A demokraták sokszínűséget tarkítják még a szomáliai és a palesztin származású muszlim nők is. Bár lehetne puszta tényként kezelni a színesedést, a baloldal ünnepel: nekik ugyanis az identitáspolitika a mindenük. Főleg, ha homoszexuálisokról van szó.
Bármennyire is vagyunk elfogadóak a homoszexuálisokkal, azért érdemes elgondolkozni a tényről, hogy egyre többen vállalnak szerepet a közéletben is. Egyelőre csak a felvállaltakat ismerjük, de mindenki tudja, hogy sokkal több homoszexuális polgártársunkról van szó, csak még nem coming outoltak. Sztereotípia ide vagy oda, azért olyan emberekről van szó, akik nem az elköteleződésről vagy a monogám párkapcsolataikról híresek, ezért kevesen vállalnak családot, így sokkal több idejük jut a közéleti aktivitásra. A baj nem ezzel az életstílussal vagy az aktivitással van, mert mindenkinek demokratikus joga, hogy választ és választható. Viszont egyértelműen veszélyezteti a többségi társadalom akaratának érvényesülését, ha ezek a szereplők kerülnek többségbe a platformon. Mert azért az mindenki számára világos, hogy ha valaki nem a keresztény kultúra alapján, családban, stabil párkapcsolatban él, és nem a gyermekvállalás az egyik fő célja az életben, akkor a közösségi döntéshozatalban sem ezeket a szempontokat fogja képviselni.
Még maguk a homoszexuálisok is elismerik, hogy a buzilobbi létezik, támogatják és erősítik egymást, mert a legszorosabb kötelék közöttük a nemi identitásuk.
Az iparban dolgozók mind ismerik egymást, és mint egy titkos hálózat tagjai, a legapróbb információról is tájékoztatják egymást. Az életstílusukat lehet bírálni, de a lényeg a jelenség, ez pedig egyértelműen veszélyes. A progresszív baloldali lapok pedig ezt ünneplik. De miért is?
Bár Milo Yiannopoulos csak egy újabb homoszexuális, aki a mindent átjáró hálózat tagja, ha ő szólal meg, neki érdekes módon nem tapsolnak a függetlenobjektívek. Ugyanez a helyzet a színes bőrűek esetében. Amikor Kanye West kiállt Trump mellett, rögtön jött a sivalkodás, hogy ez közösségellenes, felháborító és persze rasszista. Miért gondolják, hogy egy fekete csak demokrata lehet? Ha valami, akkor ez az igazi rasszizmus.
Ez a liberális kettős mérce már kezd elég unalmas lenni, mégis ez a helyzet. Mindenesetre míg a progresszívak azt ünneplik, hogy egy újabb homoszexuális kerül be a döntéshozatalba, én inkább annak tapsolok, amikor egy újabb családanya, apa vagy keresztény jut a platformra. Még akkor is, ha jön a válasz, hogy hol a társadalmi érzékenységem és hogyan mondhatok ilyet. Mert bu888ik ide vagy oda, egy társadalomtudományokkal foglalkozó is csak libsi lehet.
Miért nem beszélhetünk nyíltan az egész világot érintő problémákról? A szólásszabadság a legkritikusabb kérdésekben teljesen korlátozva van. Ki az a szervezett magánhatalom, aki mozgatja a világot? Kik azok, akik elkövették és elkövetik mai is a bűnöket és kik azok, akikkel elvitetik a balhét? Az igazság felülírja az érzékenységet, ezért amit tehetünk, hogy kellő kímélettel fogalmazzuk meg a dolgokat. Az érzékenység nem akadályozhatja meg azt, hogy őszintén beszéljünk a dolgokról! A pénz és a hatalom megszerzése érdekében világrendszert hoztak létre, melynek semmilyen aljasság nem számít. A mai rabszolgatartó rendszer degenerált és irracionális. Mit tehetünk azért, hogy a sorsunk jobbra forduljon? Dr. Drábik János és Jakab István beszélget
Oroszországnak nem lesz más választása, mint a válaszcsapáséról áttérni az első csapás doktrínájára, ha az Egyesült Államok az európai rakétatelepítés mellett dönt. Az USA és a NATO európai terjeszkedése már éppen elég fenyegetést jelent így is Európa békéjére, de a nukleáris (INF) megállapodás egyoldalú amerikai felrúgása ezt a helyzetet végzetesen súlyossá teszi.
A tábornok szerint a Nyugaton “halott kézként” emlegetett, 'Perimetr' elnevezésű orosz nukleáris válaszcsapásmérő rendszer elveszítheti hatékonyságát, ha az Egyesült Államok a szárazföldi telepítésű közepes és rövid hatótávolságú rakéták (INF) felszámolásáról megkötött egyezményt felmondva ilyen eszközöket telepít Európába.
Az amerikaiak ebben az esetben ugyanis szert tesznek a lefegyverző első csapás képességére, mert a nukleáris rakéták repülési ideje két-három percre rövidülne le, és mire a Perimetr működésbe lépne,Oroszország már csak “az agresszor első csapását túlélő” rakétákat tudná kilőni. Őszintén szólva egyelőre nincs hatékony válaszunk az európai állomásoztatású amerikai közepes hatótávolságú rakétákra. És ha az amerikaiak végül elkezdik Európába telepíteni rakétáikat, nem marad más választásunk, mint lemondani a válasz-ellencsapás doktrínájáról és áttérni a megelőző csapás doktrínájára” – mondta.
A tábornok kifejezte meggyőződését, hogy Oroszország számára hatalmas veszélyt jelent, ha amerikai rakéták jelennek meg a határai mentén. Úgy vélekedett, hogy Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump amerikai elnöknek a hónap végén, a G20-csúcs alkalmából esedékes találkozóján szó lesz azokról a garanciákról, amelyek szavatolják majd, hogy az Egyesült Államok nem telepít ismét ilyen eszközöket Európába.
