Bűnösnek találta nemi erőszak vétségében az izraeli bíróság azt a palesztin férfit, aki úgy létesített szexuális kapcsolatot egy izraeli nővel, hogy nőtlen, zsidó férfinak adta ki magát - tudósít a Haaretz.
Mondta is az egyik "áldozat", a nehéz gyerekkorú, hogy abban bízott, hogy "számára is értelmezhető kapcsolat" lesz majd, azért pippantotta le a rendező urat. Másnap és harmadnap is.
Aztán most jött rá az esténként a színpadon párosával faszt verő Schillingné "coming outja" kapcsán, hogy őt akkor megerőszakolták, fogták a fejét szopás közben.
Még mindig azt kívánom, hogy a Tanár úr tudna mégis csak bocsánatot kérni. Elegánsan, őszintén, nemcsak tőlem. Mindenkitől. Nem szeretném, ha meghurcolnák. De azt sem szeretném, ha ő hurcolna meg ártatlan nőket, akik már eddig is éppen eleget szenvedtek. Az egyik felem, az alkotó, a művész, nagyon tiszteli az ő egyik felét, az alkotót, a művészt. De a másik felem, a nő, megveti az ő másik felét: a férfiállatot.
Tudod ilyenkor a legtöbb ember ellenáll. Persze ha nem akarja. Így akár kék foltok is lehettek.
Persze ha azt hitte a naiv kis csitri, ha lepippantja a Rendező Urat, akkor ő lesz a rendezőné, viszont a Rendező Úr közölte, hogy csak ennyi volt, és utána veri ki a palávert, hogy erőszak volt, akkor semmilyen nyom nem lesz.
Miért ne hittek volna neki többen akkor, mint most, 23 év múlva?
Ha téged megerőszakolnak, akkor előbb hisznek neked, ha azonnal elmész a rendőrségre, amikor még frissek a nyomok, mintha évek múltán találnád ki, hogy mégis el kéne menni...
Félretéve, hogy mekkora okádék ez a Schilling-darab, érdekelne, hogy ebből a középhaladó iskolai színjátszó szakkör színvonalú produkcióból tényleg fényesen meg lehet-e élni.
Mert ha az derülne ki, hogy nem, akkor felvetődne a kérdés, hogy miből is élnek ezek a szarkavarók.
