Pontosan! Nőként is kikérem magamnak - a férjem, és minden férfi rokonom + ismerősöm nevében IS - hogy generalizálva, gyakorlatilag mindenért a férfiakat hibáztatják egyesek! Akkor is, ha egy nő a gyilkos, bántalmazó, stb. stb.
Úgy gondolom, hogy az itt írogatók nem gyűlölik a nőket ( sőt) csak éppen nagyon elegük van a mindenért is a pasi a hibás felfogásból, meg a mindent kimagyarázásból. Kettőn áll a vásár!
(hiszen NŐ és ANYA, márpedig egy NŐ - pláne ha még ANYA is - ilyen csúnyaságot SOHA, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NEM TESZ! Vagy ha mégis, akkor a rohadék kanállat KÉNYSZERÍTI!)
Jaj, bocsi, kiment a fejemből, hogy ez a terep a nők szidására van fenntartva, ahogy a mennyire számít is.
GabikA, ha valamilyen cikkről érdekel a véleményem, légyszi, másik topikban kérdezd, ezt a két topikot inkább meghagynám a nőgyűlölők terepének, nekik is jár safe space, ahol nem zavarják meg őket a véleménykedésben. :)
Én is hasonló fázisokon mentem keresztül az érzelmi zsarolások miatt, egyszerűen megtanultam kikapcsolni, és teljesen ignorálni, mint a tévében a reklámot. Szórakoztattam magam olyannal, pl. hogy amikor a legnagyobb a dráma, elmegyek fogat mosni. Vagy amikor bevágtázott éjjel a szobámba, kivágva az ajtót, és rám ordított, hogy én se aludjak, akkor mondtam neki, hogy üljön le nyugodtan a székre, a fal felé fordultam, és feküdtem tovább.
Tehát a tünetekből ítélve igen, évekig tartó érzelmi nyomást, terrort szenvedett el a család. :(
Egy 40 éves pettendi nő tavaly októberben addig heccelte a saját lányát, amíg az a szigetvári autóbuszállomáson oda nem ment egy másik fiatalkorú lányhoz, akivel előzőleg összeszólalkozott, és bántalmazta, többször megrúgta, és a haját tépte a sértettnek, aki az eset során könnyebben megsérült.
Nem ugyanolyanok a lehetőségek, van, ami a törvény megfogalmazása szerint is csak az anyának jár. (És nem csak a szülési szabadság ilyen, mielőtt valaki ezt trollkodná ide. :-) )
