" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Hívatlan beleszólóként, ám a madarak jó ismerőjeként megjegyezném:
A "madárlakótelep" roppant dekoratív és tükrözi a gazda jó szándékát.
Ám de...
A legtöbb nekünk hasznot hajtó madár (pl. a cinegefajok) nem "kolóniás típusok".
(A verebek némileg kolóniás madarak, ám de: 1. nem kívánatosak inkább a kertünkben, 2. ők sem fognak alacsonyan, hozzánk túl közel költeni. Már ha a kíváncsi harkály a télen kivájta a cinege méretre kiszabott bejárati lyukat a mesterséges odún és tavasszal a "parazita" szokással megáldott "házi" veréb naná, hogy foglalózik.)
Ha túl közel vannak a mesterséges odvak egymáshoz, nagyon valószínű, hogy legfeljebb egyikben lehet (cinegeféle) lakó csak. (Amennyiben azt az egyet nem stresszeli a mellette lévő odvak látványa.) Aztán a magasság is fontos, mert nem szereti a kertünk napszámos cinegéje, ha az ember közvetlen közelében, kéz és fej magasságában, kényszerül ki-be járni az 'otthonába' a költése idején. (Néha eltűri ugyan, kénytelen, pl. a postaláda cinegéje. Az meg a gazdának kompromisszum kényszer pl. - a postás és szórólap-, hírlapkézbesítőkről nem is szólva.)
Tehát: Ha pici a kert, akkor nem tudunk cinege "kolóniát" belevarázsolni, mert az a képen látott módon picit dilettáns dolognak tűnik - már elnézést a jót akaró, madárbarát (képet feltöltő) bárkitől. - Attraktív és dekoratív. Ám a madár nem ember...
- Éppen a zalai Söjtörön támadt nagy vita és indulatok sorát kavarta fel, hogy egy gólyafészket eltávolítottak és kivittek egy réten álló oszlopra kora tavasszal, mert az utcában a villanyoszlop tövénél lévő ház tulaja panaszkodott az illetékes (...) hatósági szerveknél. Ott éppen fordítva esett a dolog. Ugyanis a gólya ragaszkodik az ember - viszonylagos, de - közelségéhez. Szerencsétlen madár elkezdett újra ágakat hordani a már kosár nélkülivé tett villanyoszlopra, kockáztatva az áramütést... :-/
Miután diófával telis-tele van a környék, kiváló indikátorként szolgálnak egy ilyen fagyhelyzetben arra, hogy tanulmányozzuk a terep fagylefolyási viszonyait. A 39016. sz. hozzászólásom 5. és 6. fotóját nem véletlenül készítettem ill. tettem be ide. Jól látható, hogy még a dombok közt lévő, de mégis megfelelő fagylefolyással rendelkező kisebb völgyekben/mélyedésekben is teljesen épek a diófák. Ugyanakkor a mélyen fekvő területeken, síkon is el vannak fagyva, belső, zárt, vagy szűk völgyekben katasztrofális képet mutatnak.
Vajon miért mondtuk el több milliárd alkalommal, hogy minden gyümölcskultúrát a dombokra kell vinni, ahol van rá lehetőség? A korlátozott téltűrők esetében ez élet-halál kérdés is.
Arra a településrészre ráfolyik a lukui völgyben összegyűlő hideglevegő. A mai terepszemlén sehol nem láttunk olyan fokon elfagyott diófákat, mint a szűk lukui völgyben, ahonnan az "áldást" kapjátok.
Tornyiszentmiklós talán alacsonyabban fekszik, mint a kútfeji felső rész.
Mégis - nem fotóztam le, amúgy is bánt - nálunk itt erősebben elfagyott a kivi. (A harangláb felett...)
És ez akkora és magas, terjedelmes "bokor" már, hogy letakarni nem megoldható. :-/
Van egy másfél éve telepített "bergeron" kajszi fám. ("Volldüngerrel" locsolgattam havonta egyszer és nagyon intenzíven növekszik.) Teli volt virággal és 6 szem gyümi megfogant-megmaradt a sok virágból végül. De ma délután már sötét színt mutatott a bogyó és gondolom holnap vagy napok múlva lepotyog. Az őszibarack fákon sok aprócska gyümi kezdemény van, ám - gondolom - az sem fog kifejlődni és beérni a fagyás után. :-( A dió is oda van az idén már így. A többi gyümölcsöt nem tudom (alma és szilva pl.). Majd meglátjuk.
A tornyiszentmiklósi nagymama kivije a Kerka partjáról
A képekből érzékelhető talán, hogy mennyire kevés kellett volna az üdvösséghez: néhány tized(!) fokkal enyhébb hőmérséklet, ereszcsatornához erősített lepedő, vagy fólia, ernyőszerűen a lugas fölé feszítve, egy magasabb állványra helyezett néhány temetői mécses, stb. Egyébként még így is lesz néhány szem termés.
Nekem a Korean Sweet és Big van. Ez a sárga fajtát nem ismerem. Ez ami nekem van az nem túl édes, de aszalva teljesen más karaktere van, számomra kifejezetten finom! A termesztése nem egy nagy dolog. Borzasztóan tarackol már 2. évtől kezdve és kiírthatatlan egy idő után! Metszése leginkább ritkításból áll. Termése 1-2 kilo bokronként, viszont a betakarítása roppant nehézkes és időigényes. Kicsik a bogyók és szúrós a bokor! Én csak azért tartom mert elhúzódó az érése és így van mindig frissen, mert ugye elvileg nagyon egészséges... Vagy nem. :) Mindenesetre hobbikertbe elfér, ha korlátozod a gyökérzetét valamivel! Szereti a lisztharmat és a szőlőgubacsatka. Kis üzemi termesztésre szerintem alkalmatlan.
Ez a zanót (cystisus). Rokona az aranyeső (Laburnum Anagroides). Van egy oltási "katasztrófából " származó közös kimérájuk , avagy mozaik utódjuk (nem hibrid , hanem kiméra !), ez a Laburnocystisus Adamii. Keress rájuk a neten . Érdemes. :)
Miközben a völgyekben és a síkon megsemmisült a teljes gyümölcstermés, a tormaföldei hegyen a korai cseresznye elpirul zavarában, mivel nem érti mik történnek ebben a világban... (Azt sem, hogy miért hívják őt májusinak, így áprilisban) :)))
A kivi megfagyogatott nála, de szerencsére a kákik nem és a fügék közül is csak a háztól távolabb lévők, azok is csak részlegesen. Ennyit számít az a kis magasság.
Az utolsó képen a lila akác melletti sárga virágú cserjének lennék a nevére kíváncsi ? Dunántúlon gyakori növény ,volt nekem is de nem szerette a helyet !
mérgelés, hanem inkább biztatás céljából pár off: