Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Ezen jót röhögtem. Én is ezt mondom: mégis miért hiszik az emberek, hogy a gyereknevelés egy szuperjó buli? Aki nem teljesen idióta, az tudhatja, hogy a gyerek bekakil, a kaki büdös és a pelenka nem sétál ki magától a kukába. Tudhatja, hogy a gyerekek hisztiznek és bőgnek, és nincs hozzájuk távirányító. És igen, az ANYUKA A FELELŐS EGYEDÜL A GYEREKÉRT, és őt fogják börtönbe zárni gondatlanságból elkövetett emberölés miatt, ha két percre kimegy a szobából és addig a gyerek kiesik az ablakon. Mérhetetlen felelősség megteremteni egy új életet és viselni ennek következményeit. A legtöbb ember fel sem méri ezt! Egy másik ember élete vagy halála függ tőle teljes mértékben!
Valahol olvastam, hogy milyen durva, a vezetéshez szükség van jogosítványra, de gyereket bárki nevelhet. Akármilyen buta, idióta ember is. És ez elég szomorú szerintem.
Egy jó kapcsolatba is muszály néha kompromisszumot kötni,de a gyerekvállalás az más,ha nem ugyanazt gondolnánk róla már nem biztos,hogy együtt lennénk!
Gratulálok! Kívánom, hogy ez örökre így is maradjon! Legyetek nagyon boldogok..
A babakérdés, pedig majd megérik..Akkor majd meglátjátok. Bár éppen most beszéltem valakivel aki 12 évig élt úgy mint ti, a párjával, de az ő párja hajthatatlan volt, semmi képpen sem akart kisbabát...
Elváltak.. Annyira tönkretette az életüket, hogy a lányra "rátört" a "mindenáron gyereket akarok" érzés..
Remélem Ti soha nem kerültök ilyen szomorú helyzetbe..
Sokat beszélgetünk ezekről a dolgokról és egyezik a véleményünk!
Mindenkinek ilyen párkapcsolatot kívánok!Becsüljük és tiszteljük egymást.4 éve vagyunk együtt és soha nem veszekedtünk.Vitatkozni szoktunk mert hát azért nem mindent látunk ugyanúgy,de soha nem fajult összeveszésig.Tudunk kulturáltan vitatkozni.JÓ VELE ÉLNI!!!!!
Az nem gajgaj hanem gaji-gaji. Különben megértelek. Nem lehet mindenki melegszívű.
Láttam már én is olyan felnőttet, aki akkorát rúgott egy kölyökkutyába, hogy
belepusztult a kölyök...És ezen nagyon jól szórakozott.. a rúgó... Az pedig ne zavarjon senkit, hogy az ennyire szívtelen embereket aberrált elmebetegnek tartom.
Hogy miért említem? Nálam mindennek van egy skálája. A szülői érzés a szeretet
skáláját feltételezi. Ennek a skálának a negatív vége felé van a rugdosó, a pozitív
felén az anya, vagy apa.. Mindenki eldöntheti Ő, maga hol áll rajta..
Az önfeláldozás - önzés skálája a másik ami szóba került... Teréz anya vagy
Ghandi az emberek közűl az önfeláldozó vége felé... az önzőkre nem is tudom
kit lenne érdemes példának hozni...és mi magunk??? Eszedbe jutott már?
Amíg nem voltál kismama, ezt nem tudod megérteni, hidd el. Addig én sem tudtam, és azt hittem, minden flottul megy majd, és persze én nem leszek depressziós. De. Lettem. És nem úgy, hogy kívántam, bárcsak ne lenne gyerekem, hanem úgy, hogy szorongtam, nehogy leejtsem, rosszakat álmodtam, féltem, hogy véletlenül kárt teszek benne... pedig ez nem jellemzö rám. Ez van.
Gondolni lehet sokfélét róla, de nem az a valóság. :((
Ó persze, ezt én is így gondoltam a gyerek elött. De nem így van. :))
Más elgondolni, milyen alvás nélkül élni, és más évekig nem átaludni az éjszakákat, és egyes nyügös idöszakokban gyakorlatilag az egészet ébren tölteni. És ez nem nyavajgás hidd el. Ha akarsz gyereket, jobb, ha felkészülsz rá, hogy a sok örömmel igen sok nehézség jár. Mégjobb, ha van egy türelmes negymama-nagypapa, akikhez idönként felpakolod az egész bagázst 1-2 napra, és azalatt kipihened magad.
A bögésröl. Igen vállaltam. És nagyon kétségbeestem, amikor a néhány napos gyerekem folyamatosan bögött, és nem tudtam mi baja. Úgy éreztem nem vagyok elég jó anya, mert nem tudom öt megnyugtatni.Elsö gyerekesként hogyan is tudhattam volna 0 tapasztalattal? Ezt a lelkivilágot elképzelni nem lehet kívülröl, ezt a nagyon szoros anya-gyerek kapcsolatot az elsö hónapokban. Az embernek a szive szakad meg, ha nem tud neki segíteni, mert fáj a hasa, mert nem tud kakilni, mert talán nincs elég tej, de lehet hogy van, ha meg van, akkor mégis mi baja..... A 2. gyerek egészen más. Van tapasztalat, tudod, hogy nem döl össze a világ, ha sír.
A sok nehézség ellenére mégis igen pozitív a mérleg, és nagyon örülök, hogy van gyerekem, mert olyan pillanataim vannak, amelyek nélkülük sosem lennének, és olyan érzelmi mélységet és magasságot éltem meg általuk, ami máshogy elképzelhetetlen.
en sem lattam kozelrol,nekem szerencsere nem volt,de viszonylag surun elofordul,szinte mar normalis.....Viszonlyag jol gyogyithato,legtobbszor elmulik magatol
