Kedves marken! Lehet, hogy jól gondolod.:)Ez a barátság naplója.Örömmel veszek minden segítséget, ami útmutatást ad a fórum megismerésében. Én nem vagyok számítógépes generáció, de szeretnék kiigazodni a modern világ adta tehetőségekben. Örülök, hogy te ide találtál, van sok barátom, aki nem is tudja, hogy van egy barátság naplóm, nem tudattam velük,mert félek, hogy nem tudom megugrani azt a lécet amit egy kedves és tisztelt barátom adott nekem.
Köszönöm, hogy Te ide találtál, és segítesz abban, hogy magamra találjak ebben a különleges világban is.
Remélem ezek után is ellátogatsz ide, okos és érzékeny bejegyzéseiddel örvendeztesz meg meg Te is, mint az ide látogtó kedves Barátaim.:)
Ha valaki jönne, csuf téli hajnalon Mikor minden felbug és szorit a torkomon Ha iljenkor jönne... csendbe... szomoruan Jönne akit várok, keresek, hasztalan Leborulnák térdre és lüktető fejem Ölébe hajtanám... Lihegnék fáradtan... térdét szoritanám Friss harmatos ölét, csókkal boritanám Hullana a könnyem hófehér combjára... Hörögne a mellem... a zokogás rázna... Fáradtan, megtörten, vad keserves vággyal, Bus férfi sirással... Szólna hozzám lágyan... halkan... bánatosan, Simogatná fejem... s arcomat szorosan... Egyre szoritaná kis puha ölébe... És én a hajnali... sápadt csöndességbe Kezdenék vallani... Felsirnám ott, tépett összetört életem Beteg lázas agyam... sápadt, fáradt fejem Piszkos éjji álmok, kéjbe fult titkait Ezer rongy szerelem, kifestett csókjait Bus bojongó vágyak, miket sohasem láttak miket kinevettem Régi éjszakáknak festett durva kéjét, Tehetetlen dühöm undok irigységét... Aljas pillanatok... éhes mocskos vágyak... Ezer pillantásom, amit sohasem láttak Százezer gondolat, mit félig gondoltam s vágyódtam utánuk... Lihegve... kifultam... elsuttognám "Ámen"... Ölébe hajtanám, fáradt, zugó fejem Ő, tudom kiköpne... felrugna... ott hagyna... s vergödve a földön... utána zokogva... Azt sugnám lihegve... hajnali pirkon... Igaza volt néki!
Szia, bizony - "használati útmutatók a zindexhez" ; gondolom ezek a játékok valamilyen módon az indexhez köthetők...meg hogy: hogyan kell bejelölni a kedvenceket pl. - de más topikokban is tapasztaltam "útmutatásokat" - eléggé átlátszóak...
Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben... Tudod, az a dagályos "ünnep van" érzés, mely a legtöbb kezdődő emberi kapcsolatot áthatja... Milyen gyanús ez! A szenvedély nem ünnepel. Ez a komor erő, mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot, nem vár választ azoktól, akiket megérint, nem kérdi, jó-e nekik, nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel. Az egészet adja és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet, melynek legmélyebb árama maga az élet és halál. Nem lehet másképpen megismerni a szenvedélyt… s milyen kevesen jutnak el idáig!
Az emberek csiklandják és cirógatják egymást az ágyban, nagyokat hazudnak és hamisan érzelegnek, önzően elveszik a másiktól, ami jó nekik, s a maguk öröméből egy kis hulladékot talán odalöknek a másiknak is... S nem tudják, hogy mindez nem a szenvedély.... Igen, az igazi szerelmesek is vásárra viszik a bőrüket, szó szerint és valóságosan... Mi más értelme van annak a végzetes és feltétlen odaadásnak, mely a végső szenvedély megérintettjeit egymást felé hajtja? Az élet kifejezi magát ezzel az erővel, s rögtön közömbösen elfordul áldozataitól. Minden időben és minden vallásban ezért tisztelték a szerelmeseket: mert máglyára lépnek, mikor egymás karjaiba borulnak. Az igaziak, tudod. A bátrak, a kevesek, a kiválasztottak. Minden igazi ölelés mögött a halál van, árnyaival, melyek nem kevésbé teljesek, mint az öröm fénycsóváinak villanása. Minden igazi csók mögött a megsemmisülés titkos vágya van, az a végső boldogságérzet, amely már nem alkuszik, amely tudja, hogy boldognak lenni mindig annyi is, mint teljesen megszűnni és átadni magad egy érzésnek. És ez az érzés céltalan... Szeretni annyi, mint egészen megismerni az örömet, s aztán elpusztulni.
E Rejtő verssel kíván ok szép délutánt! Égő vágyak... (Lázas sóhajom hozzád)
Ma éjjel Velencében jártam Az álmom szép volt, színes, csillogó A szerelem nagy, szent templomát láttam És szívemről felolvadt mind a hó A vágy templomában oltárkép állott S előtte térdeltem én könnyezőn Feléd a vágyam hő imába szállott S a kép felém közelget remegőn Az oltárkép te voltál szent csodám Imádott tested két karomba hullt Az ajkadon ott remegett a szám És forró vágyam vad csókokba fúlt. Csodás szemedben kigyulladt a láng S a csókod tüze perzselte a vérem Vad vágyam mogó volt és falánk S a tested adtad, mit imámba kértem És aztán jött egy nagy szent pillanat Az első csodás beteljesülés. És aztán... mindez, csak álom maradt. Mert jött a bús, fájó ébredés - Élet! forró vágyak bakója vagy Kacagj rajtam; hisz én könnyezem Vagy elvigyél, vagy messze elmaradj De lassú tűzön ne égesd szívem A boldogság egy álomkép csupán Mit távolból imádhatok csak én Forró asszonyt nem csókolhat a szám Az élet szépet nem hoz én felém Az éjszakám a forró könnyek násza Az életem egy nagy szent akarás A forró tested vérző szívem álma Te vagy a vágy, egy őrjítő varázs Ha forró tested két karomba zárnám S beléd csókolnám mind azt ami fájt, Ha hozsannára két karom kitárnám Akkor nem várnám annyit a halált.
Nemrég egy igazi gyöngyszemet találtam, neked is beteszem, hadd díszítse a naplódat:)
Louis Aragon: Nincs boldog szerelem
Semmi sem végleg az emberé Gyöngesége Ereje szíve sem S hogyha kitárja két Karját árnyéka a kereszt árnyéka épp S csak összetöri ha öleli örömét Furcsa és keserű meghasonlás a léte És nem boldog a szerelem
Élete Olyan az mint a másfajta sorsra Szánt fegyvertelenül szolgáló katonák Hajnalban kelteni őket mi haszna hát Ha estére is éppoly tétlen-tétovák Mondjátok Életem De ne könnyeket ontva És nem boldog a szerelem
Szerelmem gyönyörű szerelmem szenvedésem Magamban hordalak mint sebzett madarat S nem sejtve néznek ők hol utunk elhalad Ismétlik a szivem szőtte szép szavakat Melyek nagy szemedért meghaltak alig-élten És nem boldog a szerelem!
Késő nincs már idő az élni-tanuláshoz Egy szívvel sírjuk el mikor az éj takar Mennyi kínból fakad akármi röpke dal Percnyi kis örömért fizetni mennyi jaj S mennyi bú könnye kell egy gitár dallamához És nem boldog a szerelem
Nincs szerelem mely fájdalommá ne érne Nincs szerelem amely ne gyötörne szivet Nincs szerelem amely ne hervasztana meg S hazám szerelme is éppúgy mint a tied Nincs szerelem amely ne zokogáson élne És nem boldog a szerelem De a kettőnké kedvesem
Én még sohasem írtam. Csak leírtam ezt meg azt és igaz sem volt. Most tudok írni és látom, hogy mi az.
Igaz. Olyan igaz, mint maga a valóság És mint ami nincs, egy matematikai álom: Az absolut jóság. A köbön. Most már nem fogok többé irni, csak leköpöm. Magát Anatole Franceot is és Tudok már irni, sőt többet sirni És még többet kibírni Ha valaki erre kér. Most zavar nagyon, hogy nincs mér. Mivel verset nem tudok írni Most már sürűbben teszem. Lehet hogy szép lesz Mint a giccs volt, mint egy idegen földrész, Ahol sohasem jártam és mégis Elvezettem oda nagy veszélyek közé Mindég csak másokat. És tehettem bátran. És így kishijján magam is ott jártam. Most láttam. Nem kéjutazás volt, csak Megmutatták bizonyára lelkes emberbarátok Azóta félek, hogy lesz egy szenvedélyem. Mint a kokain. És mindég e pillanathoz hasonló(?)... A hipnózis. Da nutz ká vámen.
Jó étvágyat a vasárnapi ebédhez, kellemes délutáni pihenést!
"...A séta és a barátság egyaránt nagy élvezetet jelent, de hiba összekötni a kettőt egymással. Saját zajunk túlharsogja a külső világ neszeit és csöndjét ... Csak olyan baráttal szabad sétálni indulni /.../, aki pontosan osztozik veled a tájék minden hangulatában, annyira, hogy egyetlen pillantás, egy megállás, vagy legfeljebb egy csöndes érintés elég ahhoz, hogy egymás tudtára adjuk: ugyanabban gyönyörködünk ...."
A vakond nagy károkat tud okozni a virágos kertben. Nagyon szereti a hagymás növényeket, két évvel ezelőtt nekem is összetúrta, fúrta a kertemet és képzeld el, hogy az összes tulipán hagymákat összegyűjtötte és elhurcolta a téli fészkébe, szerencsére a zöldséges kertben készítette el a téli szállását, az meg még ősszel felásásra került, így nagy elképedésemre megtaláltam a fészkét, kb. 100 tulipánhagymával együtt, szerencsém volt, még vissza tudtam ültetni a helyére és tavasszal újra tulipánerdő volt a virágágyásba. Mindenképpen próbáld meg elűzni a virágok közül, mert nem marad egy hagymás növényed sem.
A Főnixmadár Klán a klánlista 26. helyén áll, a kezdő lapon a kerek épületre kattintasz, feljön a klánok névsora, ha megtaláltad, nézd végig a klántagok nevét és ott a nevemre klikkelve jelölhetsz barátnak. Köszönöm.
Nagyon szépek a krókuszaid, nekem is az egyik kedves kora tavaszi virágom. Képzeld az én kertem naposabb részein már virágzik a hóvirág és a fekete hunyor is kinyitotta csodás fehér szirmait, a krókuszok is kidugták leveleiket, most már minden nap megnézem a virágoskertet, figyelem a virágaim ébredését.:)
