“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
"2. A sértegető, "triggerelő" szövegek (ilyen a "fasznyak" is) haverok/barátok közt, játék közben engedélyezettek, egyébként kerülendők. Csak úgy, ahogyan a való életben is anyázzuk néha a havert, az idegent viszont nem."
jetek közben ? ki dönti el, hogy mikor jatek es mikor nem?
azert, azt te is tudod, hogy erre a "jatek közbenre" sok mindent ralehet huzni, mint ahogyan ra is
fognak es amihez te engedelyt is adtal..:(
jezelem en VALOS ELETBEN sem fasznyakozok sem anyazok! es ezutan sem, hogy szerinted elehet...
ez egy versrészlet, drága Forintocska, egy Szilágyi Ákos nevű kiváló József Attila-és Babérkoszorú-díjas költő, írta, aki amúgy Oroszország-kutató is, és a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjének büszke birtokosa
ja, és ne oláhozz, Fasírt modi aztatat nem szeresse, ha jól tudom :)
Jönnek a dúlt-keblű mélymagyarok megint, fűzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek a szarból, csönd van. Senki se pisszen. Alantról kevéske hűlt költő csontujja int. Ó, ha gyilkolni szabadna újra, csámcsogva, hersegve szívnák a vért - miért is? ki tudja. Trianonért? - mered pár utcanév pici csontujja. Ez olyan klíma: itt folyton beborul, ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen, hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél, és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek, hogy bebizonyítsuk: nemcsak a szemetek tudnak magyarul.
