Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Mielõtt Anya lettem Fõzhettem magamnak meleg ételt. Ruháim nem voltak pecsétesek. Nyugodtan telefonálhattam.
Mielõtt Anya lettem, Addig aludtam amíg akartam És nem izgultam milyen késõn fekszem le. Minden nap megfésülködtem és fogat mostam.
Mielõtt Anya lettem, Minden nap kitakarítottam. Nem botlottam meg játekokban és nem felejtettem el altatódalok szövegét.
Mielõtt Anya lettem Nem izgultam, hogy a növényeim mérgezõek e. Nem gondoltam védõoltásokra.
Mielõtt Anya lettem Nem hányt le senki Nem lettem kakis Nem köptek le Nem rágcsáltak meg Nem pisiltek le Vagy nem csípkedtek meg pici ujjak sem.
Mielõtt Anya lettem teljes birtokában voltam: Gondolataimnak Testemnek Lelkemnek. Végigaludtam az éjszakákat.
Mielõtt Anya lettem Sosem tartottam egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa Vagy beadja neki az injekciót. Sosem néztem könnyes szemekbe és sírva fakadtam Sosem váltam boldoggá egy egyszerû mosolyon. Nem maradtam fenn késõ éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.
Mielõtt Anya lettem Nem tartottam kezemben egy alvó bébit mert nem akartam letenni. Sosem éreztem, hogy a szivem apró darabokra törik Mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat. Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre. Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni. Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot.
Mielõtt Anya lettem Nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kivül van. Nem tudtam milyen nagyszerû érzés a gyerek etetése. Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket. Nem tudtam, hogy valami oly pici Olyan fontossá tehet.
Mielõtt Anya lettem Sosem keltem fel az éjszaka kellõs közepén Minden 10 percben, hogy megnéezzem minden rendben van e. Sosem ismertem a melegséget Az örömöt A szeretetet A szívfájdalmat A csodát Vagy az Anyaság elvezetét. Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre, mielõtt Anya lettem.
Az nem gajgaj hanem gaji-gaji. Különben megértelek. Nem lehet mindenki melegszívű.
Láttam már én is olyan felnőttet, aki akkorát rúgott egy kölyökkutyába, hogy
belepusztult a kölyök...És ezen nagyon jól szórakozott.. a rúgó... Az pedig ne zavarjon senkit, hogy az ennyire szívtelen embereket aberrált elmebetegnek tartom.
Hogy miért említem? Nálam mindennek van egy skálája. A szülői érzés a szeretet
skáláját feltételezi. Ennek a skálának a negatív vége felé van a rugdosó, a pozitív
felén az anya, vagy apa.. Mindenki eldöntheti Ő, maga hol áll rajta..
Az önfeláldozás - önzés skálája a másik ami szóba került... Teréz anya vagy
Ghandi az emberek közűl az önfeláldozó vége felé... az önzőkre nem is tudom
kit lenne érdemes példának hozni...és mi magunk??? Eszedbe jutott már?"
Ebben szerinted melyik szó utal arra, hogy Te rúgtál a spánieledbe???
Szó sincs arról! Éppen arról szoltam, hogy a "szeretet skálának", egy-egy ember
melyik pontján állhat.. Ez a mellette állók szerint ugyanakkor jelent
"nyálas" mint a másik oldaliak számára "durva, szívtelent"...
Ne vegyél fel olyan inget, ami nem a tied! Kiváltképp, ha nem is neked adják!
Nos, ha valaki a szeretteit védve, túllő a célon és úgy rúg bele bármibe vagy bárkibe, nem helyesélem, de megértem..
Ha viszont olyan lelketlen, hogy bárkinek vagy bárminek szenvedést okoz
passzióból azt aberráltnak tartom.
A vicced szerinti pedofil beteg, nem normálisan szereri a gyerekeket.. Sajnálom, hogy ennyire tiltakozol, hogy ennyire "ilyen példák" merülnek fel a gondolataid között.
Érdekes az élet: vannak, akik nem akarnak és van gyerekük, van, akik akarnak és nem tudnak évtizedek alatt sem összehozni egyet, vannak, akiknek boldog kapcsolatuk van és nem akarnak, vannak akik rossz kapcsolatot akarnak egyben tartani egy-két gyerekkel. És vannak, akik még egy kapcsolatig sem tudnak eljutni, mert családot és gyerekeket szeretnénk ( ebbe tartozom)
(bocs, ma bölcs vagyok..:-) )
Most vagyok túl egy pánikos két héten, hogy talán sosem nem érek célba "a mezei futóversenyen'
A gyerekkérdéssel is úgy vagyok,hogy most azt gondolom,hogy majd szeretnék,de még nincsenek bennem ilyen vágyak,de ha 6-7 év múlva se lesznek akkor nem szülök csak azért mert jönnek a dumák,hogy"majd később megbánod"meg,hogy"mi értelme akkor az életnek"stb.
Az én életem,úgy élem ahogy én akarom és úgy rontom el ahogy én akarom,legalább ha tényleg megbánom akkor csak magamat hibáztathatom!
Régen sajnos hallgattam az ilyen "okosokra",akik mindíg megmondták,hogy mi a helyes és,hogy mi az élet rendje.Megcsináltam olyan dolgokat amihez igazából nem is volt kedvem csak,hogy megfeleljek.Hülye voltam és nem is voltam igazán boldog.
Pár éve/5-6/hála elhatároztam,hogy sza...k mások véleményére.Nem akarok megfelelni az elvárásoknak és érdekes módon azóta boldog és kiegyensúlyozott vagyok!Mindenkinek ezt javasolom!
Igen ez úgy van, hogy mindenki elmondhatja, hogy ő miért olyan, amilyen, csak ne akarja másokra erőltetni. Pl én sem nézem hülyének azt aki gyereket akar/nevel de elvárom, hogy engem se tartson szar alaknak pusztán azért, mert nem felelek meg az ő elképzeléseinek.
Ha mondjuk a buszon van egy kisgyerek, mindenki elkezd vigyorogni, olvadozni, meg jajdeédesezni. Én a kutyákkal vagyok így: ha meglátok egyet, le sem veszem róla a szemem, jajdeédesezek, és ha csak lehet, megsimizem :-)))
Apuka és kisgyerek a szupermarketben. A kisgyerek egy nagy csomag chipset rak a kosárba. Apuka visszateszi a polcra. A gyerek újra leveszi, be a kosárba, apuka ismét kiveszi, visszateszi. A gyerek erre elkezd mindent leszórni a polcról, üvölt, toporzékol, a földre veti magát. Az emberek rosszallóan néznek az apára, aki kétségbeesetten sóhajtozva mered az égre. Megjelenik a reklám szlogenje:
Ezen eddig nem is gondolkoztam de én is előbb elolvadok egy kölyökkutyától mint egy kisbabától!Miért van ez?Pedig majd én is szeretnék szülni,de még bennem sincsenek anyai ösztönök!
Na igen. És még neccesebb az,amikor tök buta, a saját életüket totálisan elcsesző emberek akarnak okosabbak lenni, és hajtogatják a frankót.
Régebben én is forrófejűbb voltam, de ma már nem zavar semmi: elfogadom, ha valaki mondjuk meleg, vagy más pártra szavaz, vagy tíz gyereket akar, vagy más vallású, stb. egészen addig, amíg nem próbál meg meggyőzni arról, hogy neki van igaza és amit én csinálok, az nem jó.
Én még félig-meddig off vagyok ide (most leszek 28), de én is egyre többször hallom, h mikor lesz már gyerek. Főleg úgy, h a baráti-ismerettségi körömben sorra jönnek a babák. Bennem meg még nem igazán bújtak elő az anyai ösztönök. Bár most már alapvetően nem idegesítenek a gyerekek (pontosabban nem mindegyik), és ezt már nagy előrelépésnek érzem.
Bár így visszagondolva, soha nem rajongtam a gyerekekért, ellenben az állatokat mindig is imádtam. Sokkal jobban megdobogtatta a szívem egy kutty vagy egy cica, ló, bármi, mint egy kölyök (ez mondjuk nagy általánosságban a mai napig is így van).
(Azt a f@szt pedig, aki belerúgott a kiskutyába, addig ütöttem volna, amíg mozog!!!)
Ettől függetlenül nem érzem magam önzőnek, egoistának, karrieristának, hidegszívűnek, stb.
Amúgy nem is csodálkozom, h sok anyuka depis lesz, főleg a kezdeti időkben. A médiából tényleg a tökéletes, karcsú, tiszta, mosolygós anyuka, meg a bűbájos szőke göndör fürtű, nyugodt kiskölyök képe jön át. Egyszer lehetne olyan reklám, ahol anyuci kb 15 kilós súlyfelesleggel bír, le van strapálva, a ruhája meg spenótfoltos. Ja, a gyerek meg üvölt :))))
Ennek örülök. SZVSZ a tolerancia az, ami ma legjobban hiányzik az emberekből.
Csak néhány példa arra, hogy az emberek többsége milyen BEKÉPZELT.
Én a 80-as években voltam iskolás srác, nagyon szerettem a Depeche Mode-ot. Akkortájt menő dolognak számított a kedvenc sztár leutánzása hajviselettel, öltözködéssel. Na, ha te azt tudnád, hogy mennyit kaptam az arcomra a 'normális' emberektől, amiért különbözni merek tőlük. Igaz, a légynek sem ártottam vele, csak eltértem. Milyen érdekes, én senkit nem csesztettem amiatt, mert ők nem Depeche Mode-osok.
Sosem csipáztam az olyan öntelt alakokat, akik a saját életelveiket, értékrendjeiket nemcsak, hogy minden és mindenki fölöttinek tartják, hanem még fikázzák is azokat, akik nem úgy élnek, ahogy őszerinte kellene élniük.
Nekem is van értékrendem, én azt tartom a legjobbnak, azért is élek úgy. De sohasem szólnám meg azt, aki másképp él.
Az életfilozófiám két alapmondata:
ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI.
valamint
MINDENT LEHET TENNI, AMÍG AZZAL MÁSNAK NEM OKOZUNK KÁRT.
Itt nem(csak) anyagi károkról beszélek, értelemszerűen.
És az agyonpuffogtatott szlogen:
SENKINEK SEM TARTOZUNK AZZAL, HOGY GYEREKÜNK LEGYEN!
