Szilvafajták, szilvatermesztés, szilvapálinka, szilvalekvár ... és ami még a szilvához kapcsolódik.
Ha van valaki aki él-hal a szilváért, vagy legalább szereti, az vegye pártfogásba ezt a topicot.
Próbáltam a tuleu gras koronáját is, de a zöld háttér előtt szinte semmi nem látszik belőle...próbáltam még egy utilityt fotózni ami pillanatnyilag ágcsoportos sudaras képében díszeleg, de gyakorlatilag karcsúorsónak tekintem, amíg egyszer ki nem fogom majd katlanozni....
Legközelebb megpróbálok lepedő előtt fotózni, mert a zöld kertben semmi nem látszik a kisebb fákból.
Az alsó kép ami a gyökérsarjas, az a fehér besztercei? Innen nehezen látszik, de mintha apró levelei lennének, és ezzel a szerteágazó kis koronával nálam pont így néz ki a faiskolában a penyigei..
igen, benne van a himlő vírus....egy korábbi hozzászólóval egyetértek, a jó erőben lévő szilvafa, sok víz, sok tápanyag, jó permetezés, háttérbe tudja szorítani...bógyi jól tűri
a fehér besztercei képen is látható...mindjárt kikeresem a forumról...
azt igazolni tudom, hogy Hevesben a "bógyi" szépen fejlődik...ebben az évben, mikor jelentős szárasság volt, de sok meleg, a bógyi szilva fácskák nagyon szépen teljesítenek, tele vannak, nagyok, lassan beérnek
pálinkának jó csak, de annak nagyon
tavasszal ültettem 4 db-ot, a szomszédból ástam ki....előszőr csak megmaradtak, mára kétéves fa méretűek
Két hét múlva hétvégén lesz Panyolán a fesztivál, sok-sok ottani szilvával. Tervezzük a családi kirándulást oda, kíváncsi vagyok azokra a szilvákra! (az enyém még csak évek múlva fog majd teremni..)
Találtam ezekről a szilvákról egy -számomra- nagyon érdekes írást, idemásolom másnak is tanulságos lehet:
"...A múlt században még sok helyen voltak az országban ilyen félvad gyümölcsösök, és a nép körében ezeket éppúgy felhasználták, mint a középkorban. Napjainkban sem vesztek ki, különösen a Tisza felső síksági vidékén, a Szamosháton találhatók nagyobb számmal, de a középső vidékén sem hiányzanak. Évszázados Darualmafákat láthatunk a békési gyümölcsösökben. A beregi, a szatmári és a szabolcsi tiszai ártereken, pl. Gulácson, Kisaron, Nagyaron, Tarpán szilvabozóttal felvert, félvad gyümölcsösökben egy-egy Kenézi piros almafa magaslik ki. Ezeken a helyeken ma is úgy kezdődik a gyümölcstermesztés, hogy a vad sarjat, amely elkerülte a kaszát hasítékoltással oltják be.
Pontosabban ismerteti a szamosháti ősi, ma persze népiesnek nevezett szilvatermesztést Luby Margit. „Vásárosnaménytól Tiszabecsig mintegy 400 négyszögkilométerre tehető az a terület, ahol a szilva részben vadon terem, részben nagyban termesztik. A termelés központja Panyola.” Vadnak nevezik a Kék vagy Macskatökű szilvát, amely nem más, mint az ottani kék kökényszilva, a Penyigei vagy Nemtudom szilvát, a Boldogasszony szilvát, amelyet Hevesben Bódi szilvának neveznek és a Lotyószilvát. „Ez a négy vadszilva fajta a magjáról kél, vagy a fa tövéről, gyökérről hajt, és onnan ültetik ki. Csak a Nemtudom szilvát nemesítik azzal, hogy kétszer háromszor átültetik. Utána a termése másfélannyi nagyra nő, mintha vadon termett helyén hagynák.” Természetesen nem az átültetés használ, hanem a jó föld és a gondozás. „A magról kelt szilvacsemeték ártereken, holtmedrek partján, halványok mellett vagy akár a vasúti vonalak melletti anyagárkok csirittyás helyein találhatók. Némelyik élelmesebb vasúti állomásfőnök szép pénzt vesz be a csirittyás kubikos gödrökben nőtt szilvacsemetékből. A Szamoshát legszebb gyümölcsösei ilyen árterek, holtmedrek, halványok lankás partján vannak. Matolcsnak három lankás területe van, a Godolya, az Iszkó és Ómatolcs. Mindhárom árterület. Amíg víz járta, nem is iskolázták át a szilvafácskákat, hanem csak felirtották, hogy a cserjéből fává fejlődhessen, mert a cserje nem terem.”..."
Még igencsak jó nevet adtak neki! Mifelénk és Szabolcsban is, ahol legnagyobb mennyiségben 'termelik' (szinte vadon nő), Penyigeinek nevezi a nép. Lekvárnak és pálinkánok gyüjtik, mert nagy a cukortartalma. Bizony elég aprószemű és nem magvaváló.
A mostani fáim -még- mirobalánon vannak, de jövőtől már féltörpésítőn szeretném folytatni a mutatványaimat, lehet, hogyha gyanús valamelyik mirobalános fa, majd átteszem olyanra.
Mindenesetre eddig még úgy néz ki, hogy nagyon élnek a szilváim, mindegyik gyönyörűen hajt idén.
Sajnos egy Althmant meg kellett szüntetnem mert PPV-sen kaptam az iskolából, de azon kívül a többi oké.
Ugy hallotam azért kell megvárni a 10 évet mert azok fák amelyek gyökérzete ugynevezett szívgyökeret fejlesz az kb 10 éves korára erősödik meg és a fa szereti leútánozni a gyökérzetével a koronaformáját. Lehetséges hogy ennek semi tudományos alapja nincs mert egy idős embertől hallotam .
Ez a bizonyos fa 20-25 év közötti kábé. Nem emlékszem már pontosan, hány éve vettem ki, de nem tegnap volt.
Egyébként érdekel ez a témakör (is), mert tavaly óta nevelek egy tuleu grast, amit a kezdetektől fogva váza- illetve tölcsérkoronásnak képzeltem el, és nem osztottam azt a nézetet, hogy 3-4 év után távolítsam csak el a sudarat, ezért én kivágtam márciusban.
Azóta nagyon szeretem alakítgatni a kis fát, mert szerencsére hajt keményen, és így gakran tudom kötözgetni az új hajtásokat, meg metszeni.
Azt mondják, hogy a szilvafát nem egyszerű alakítani, nem túl kezes. Eddig amit látok, nekem nagyon tetszik, lelki szemeim előtt látom ahogy a korona felépül :)
Arról is teszek majd be képet.
A vázágakat lehúztam 0-10 fokosra eleinte, míg be nem fásodott tőben. A végeiken az új hajtások rendre törekszenek felfelé. Közben metszegettem vissza a vázágakat is, így kihajtottak gallérágnak való hajtások. Sőt, idén már gallérágat is metszettem vissza, amelyeknek manapság hajtanak ki a rügyeik.
Idén már nem metszem többet, hogy a mostani hajtások rügyei is be tudjanak érni télire.
Mostmár a vázágak végeit elkezdtem engedni fölfelé, szép lassan emelkednek a függőleges felé, nagyon klasszul néz ki!
Márciusban fogom legközelebb hajtásválogatni, és a vázágakat ismét visszametszeni.
Ha jövőre nem is még, de 2014-ben már terveznék rajta hagyni termést, ha ő is szeretné. Onnantól majd a termés húzza lefelé az ágakat, nem a kötél :)
Remélem már volt 10 éves a szilvafád mert a csonthéjasok középső ágát csak 10 év után lehet eltávolítani addigra a gyökérzete teljessen kialakul és ilyenkor a középső ág kivágásakor több fény jut a fánk termékenyebb lessz.
Vörös szilvának mondják itt, félvad, gyökérről jól szaporítható, nagyjából félig magbaváló, isteni a lekvárja. Pálinkának is kitűnő, vírus helyenként látszik a levelén, 4-5 évre terem. Az ágai hajlamosak a letörésre, hisz ég felé húznak, s a súlyt nem bírják. Nem én ültettem, azt gondolom, hogy az, helyi régi fajta.
Őszintén szólva picit be is vagyok rezelve a lilulás miatt, gondoltam július végén ráér. Vannak ágak, amin még zöld, vannak ágak, amin már a kocsány alatt lilul. És annyi van rajta, hogy az ágak majdnem földig érnek. Meglátjuk.
Ez a vörös szilva az a vörös szilva, amit itt-ott veres szilvának emlegetnek, és a Békési szilvapálinkának az 50%-át adja?
Stanley levelén semmi eltérő , termés 1% alatt. Az ízetlen fajta 3 év (kezelés a vétel után)után adott 27 liter lekvárt(cukor nélkül). Most megint teli van de gyanús foltjai vannak. Mást nem látok.
