“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
nem, kicsiszívem, én nem egyáltalán nem vagyok tehetetlen, és előre megfontolt szándékkal hoztam ide, mert épp eluntam az újdonatúj puszipajtikád anyázását, amit ráadásul úgy csinál, hogy többnyire nem szólok hozzá, akkor sem anyázom, ha nagyritkán mégis, ráadásul tegnap este a topik közelében sem voltam, stb.
aztán majd 2-3 hét múlva megint elunom a faszoskodását és keresek egy másikat, amit tudok idézni, ha megint elfogy a türelmem