“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
áll a szittya mint a fütty-jel ágaskodva a nyeregbe’ „de szép is a szittya reggel!” reg regéje rag ragája feje mintha kicsit fájna körülkémlel zutty egy szittya! elhanyatlik aztán felkel kelletlenül körülkémlel: ki bosszantja ki pusztítja ki az ki a viszályt szítja a szittyák közt ki nem szittya?!
( ha tudna, hogy a gonosz romkocsmák mennyi bevételt hoznak az országnak.....a külföldi fiatalok elsődleges célpontja....a Kazinczy utca Szimpla kert ma fogalom a Mo ra érkező külföldi fiatalok körében....)
Te nem kritizálsz, hanem személyeskedve rágalmazol és gyalázkodsz! Óriási a különbség! Te azért mászol ide, hogy a provokálással és személyeskedéssel a topikot szétverd a rühes óhajára. Vele együtt.
Tudod, a kritika azzal a szóval kezdődik, hogy: tévedsz! Nem gyalázó szóval. És utána elmondod kulturáltan, hogy szerinted miben.