“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszálgyökerecskéje, mely élettel látja el. Ősszel lehull a levél, igaz. Minden ősszel lehull. De annak a kis hajszálgyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden tavasszal. Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idő múltával elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az élet, érted? Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket. S akinek nincs gyökere, az elvész. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre.
Pillanatokon belül már kerek húsz év távlatából visszapillantva, a mérleg közel áll az egyértelműséghez: a különleges történelmi kihívások valóban megjelentek, miközben az adekvát válaszok nem feltétlenül álltak össze egységes és koherens cselekvési sorrá. A tudás, az oktatás és a pedagógia forradalma egyelőre elmaradt, a világtörténelmi vonat továbbra is ott süvít a magyarországi kertek alatt.
Írtam neked pár éve shorty az én is magyar zsidó vagyok topikban, hogy ahogy a könyvek megnyílnak, be fogunk venni..sajnos egyenlőre nincs üresedés...:)
Szeretettel tudatlak Titeket, hogy az írói és előadói munkásságom mellett gyakorlati eszközökkel is igyekszem segíteni. Az elmúlt években megtanultam a traumatérkép rajzolását, melyről már korábbi könyvemben is írtam. Én nagyon hiszek ebben, sőt hatalmas eredményeket és változásokat hozott már azok életében, akiknek elkészítettem a térképét - többek között az én életemben is. A módszer hatékonyabb használata érdekében rengeteget tanultam, fejlesztettem és teszteltem - méghoz...
Hm... Valamelyik nap elgondolkodtam mi lenne az emberiségből tükör nélkül. A tükörben az emberek azt szeretnék látni aminek másoknak látszódni akarnak. Nem önmagukat. Valahogy ez van itt is. Ő is másnak akar látszódni, mint ami.
Akkor olvashattál köpködést, mikor a fermit elfoglaló hikálmajomhorda itt elkezdte. Pont azért lett ez a topik, hogy ide ne másszanak. De szégyentelen energiavámpírok. Akik nem tudnak gondolkodni, és létezni a nélkül hogy másokat ne zaklassanak!
"Számos comig-of-age film vissztérő motívuma a tükör, amiben a serdülőkorban járó főhős elégedetlenül szemléli saját testét. Ezt teszi a Lány című film főszereplője is, annyi különbséggel, hogy ő nem testének egy jobb verzióját szeretné látni, hanem a teljesen ellenkezőjét: fiú helyett lányt. A film számos Cannes-i díj után Lukas Dhont Belgium idei Oscar-jelöltje.
A legtöbb transzgender témájú filmmel ellentétben, a Lány nem a klasszikus nemi identitáscsere okozta krízishelyzet-narratívát (Így is, úgy is Lawrence, A dán lány) követi, hanem egy nyíltan felvállalt, társadalom által befogadott transzgender szereplő alaphelyzetéből indul ki. Lara egy 15 éves lány, fiú testben, akinek balerina ambícióin túl a legnagyobb vágya nőként, női testben élni. Ettől csak fiatal kora választja el, minden más adott: támogató család az apja és a kisöccse személyében, gondoskodó orvosok és terapeuták, a hormonkezeléshez és a leendő műtéthez szükséges anyagi háttér és egy (relatíve) toleráns szociális közeg. S bár mindenhol lányként bánnak vele és Belgium egyik legjobb balettiskolájába jár, Lara folyamatosan boldogtalan, képtelen elfogadni állapotát. Persze, ahogyan a tavalyi külföldi Oscar nyertes Fantasztikus nőben, itt is feltűnik a külvilág és a transzgender jelenség konfliktusa (az iskolában az egyik tanár megkéri Larát, hogy hunyja le a szemét, majd azt mondja az az osztályban a lányoknak, hogy nyújtsa fel a kezét az, akit zavar hogy Lara velük együtt öltözik). Lara meggyőző külseje ad a filmnek egy izgalmas bizonytalanságot: sosem tudjuk, hogy kik tudják, és kik nem, miközben gyakran próbáljuk elterelni a figyelmünket ennek jelentőségéről, ami, bevallom, nem mindig könnyű. Mégis, a filmet mozgató feszültséget nem külső tényezők, hanem a főszereplő belső konfliktusa generálja..."
A snasszburgi uniós jogászok napokkal előre kijelentették, hogy a tartózkodó szavazás a jogszabályok szerint ilyen ügyben figyelmen kívül hagyható. S ő értenek is hozzá, te meg nem.
Meg a többi fidióta sem. Érdekes módon azóta sem támadtuk meg a határozatot, mint ígérte a Picigeci.
