Tőled, mert amiket eddig hoztál, zömmel jók. Az oroszt pl.azóta is hallgatom és szeretem; szóval igen, hátha lesznek még ilyen gyöngyszemek, amiket eddig sose ismertem.
(a szülők gondolom sok Placebo-t, Queens of the Stone Age-t meg hasonlókat hallgattak annak idején, az egész kicsit kaotikusra is sikeredett, de a szintetizátor azért egészen összetartja az egészet ;-) )
Ha tőlem kérded: igen, meglehetősen sokfélét ;-))) "Felfedező" típus vagyok, szeretek ismeretlen dolgokat felfedezni és abban elmerülni ,-) Mikor fiatal voltam, csak a blues meg a rock érdekelt, de ebből szerencsésen kinőttem ;-) Volt egy csajom, bementünk kora délután egy (blues-)kocsmába és ott éppen egy Placebo album szólt. A nő teljesen kiakadt, hogy miért nem valami "normális" zene megy, én meg tőle akadtam ki teljesen, hogy hogyan lehet valaki ennyire szemellenzős. (Pedig baromi szép vöröses-szőke fanszőrzete volt, igazán kár volt érte...) Szóval a kezdeti rockos korszakom után rácuppantam a britpopra, indie-re és társaira. Radiohead, David Bowie, RHCP... A tisztán elektronikus zenétől és a raptől még akkor is viszolyogtam, de persze Kaláka, Muzsikás és társaik, továbbá Kispál, PUF és hasonlók korlátlan mennyiségben jöhettek. Ja, és a Zeneakadémiára meg a Müpába jártunk szimfonikus koncertekre, ott azért elsősorban az izgalmasabb zenék voltak a jók, nem az igazán klasszikus, hanem a progresszívebb darabok. Leginkább egy Respighi műre emlékszem, talán a Római kútjai volt, de már nem tudom pontosan. Ja, gyerekkoromban egy csomó operát meg operettet nézettek velem drága szüleim, ebből őszintén szólva csak a Gyöngyhalászok, a Parasztbecsület meg a My Fair Lady maradt meg, lehet, hogy a proli témájuk miatt elsősorban ;-))) A sztárok áriáztatása viszont erősen viszolyogtató jelenség, azt nagyon nem állhatom...
Aztán lassan elérünk a 21. századba második évtizedébe, meglepő módon szinti-popot (az orosz Kinot), rap-et, meg elektronikus zenét (is) hallgatok így 50 évesen ;-) Remélem a magyar nóta azért véglegesen kimarad az életemből, bár ezek után ki tudja ;-)))
A barátaim fiai/lányai viszont éppen zenekarosdi korszakukat élik, hát nem állítom, hogy ezek lennének a legeredetibb zenék, amit eddig hallottam volna, de azért van egy-két ígéretes kezdeményezés ;-)
Érdekes dolog, hogy annak idején, a 80-as években azt hiszem semmi pénzért nem hallgattam volna meg ezeket a teli pofájú nagyon brit (fej-)hangú szintigyerekeket ;-))) Pedig érdekes zene ez is, csak valahogy hozzám mindig az ultra gagyi(nak tartott/érzett) Első Emelet ugrott be erről a stílusról, meg a túpírhajú énekes körül lebegő kamera a klippben, lehetőleg fekete-fehérben, mert úgy érdekesebb ;-)
" Bárki pilótává válhat Repülőgéppel repülni ... Egyetértek azzal, hogy holnap űrhajóssá váljak . Láttál már életet a Marson? - Siess, öltözzünk, Csomagolj magaddal több ételt, Repülj velem egy rakétán! Az égen fényes, kék Repülünk veled együtt! Ne félj, ne félj - Nem esünk el, nem fogunk megtörni. Kevés, kevés hely a Földön - sok a csillagok között és a Holdon. Ezért szeretnék holnap űrhajóssá válni!
Kora reggel hajnalban megyek a rakétámhoz bőrönddel a kezemben és sisakkal a vállamon. Az emberek kezet fognak velem, hosszú útra kísérnek. Repülni fogok, mint egy ragyogó sugár ragyogó fehér felhők között! Készülj fel! - Mindig kész! Gagarinhoz és Titovhoz hasonlóan Repülj velem az égre, a dalunk ritmusára haladva. Próbáld kitalálni, hogyan segítsek nekem a földről. Mert holnap űrhajóssá akarok válni! "
