“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
A Nyugat ma műanyag eszmékkel, ideológiákkal játszódik – az első világháború óta eltelt száz esztendőnek ez a legrémesebb summázata. Műanyag eszmék, műanyag ideológiák, a szabadság önmagát túlélt torzképe.
Ül a Nyugat a bágyadt napsütésben, mint halállal és elöregedéssel dacoló, nevetséges, kirúzsozott műfogsorú vénasszonyok a kávézó teraszán, és a kihűlő jólétet kavargatva megtagadja önmagát. Megtagadja a hitet, a nemzetet, a nemeket, úgy szólja meg és le a múltat, mintha lenne még jövője, az individualizmusból önsorsrontást, az intellektusból „villalakót” nyáladzott össze. Ki tudja már, mióta, mindent lefelé nivellál, már nem a középszerűséget, hanem a kisszerűséget, a pitiánerséget, a romlottat, a beteget, a természetellenest és a torzat emeli piedesztálra.
Ebből semmi sem fog megmaradni. Ezek műanyag eszmék, a Nyugat még egy kicsit tologatja őket, aztán majd összetörnek. S nekünk most ebből kell kimaradnunk. Igen, valamiféle kánon már, hogy mi ingázunk a Nyugat s Kelet között, s legjobbjaink mindig is a Nyugathoz akarták kötni az országot. Igen, éppen a mi generációnk indult el ezzel a szándékkal újra, ezzel az illúzióval, s most rá kellett ébrednünk, alig van már valami, ami miatt nekünk harcolnunk kéne őértük.
Az igazságnak az Index járt utána, és végül azt is sikerült kiderítenie, hogy a Fidesz megdöbbenése a névtelen bankkártyákról szóló híreken nem biztos, hogy valódi. Kiderült ugyanis, hogy az ENSZ programjáról bizonyíthatóan tud a kormányzat is, mégpedig az első pillanattól fogva. Ilyen kártyát valóban kapnak a menedékjogért folyamodók, de feltétellel, és nem több ezer eurót, hanem csak pár tízezer forintot utalnak nekik.
Soros Györgynek egyébként semmi köze a történethez, a kártyákat az UNHCR, az ENSZ menekültügyi részlege bocsátja ki, és ezt előzetesen be is jelentették az egyik ülésen. Mivel Magyarország is UNHCR-donor, részt vehet ezeken az üléseken. A cash-programmingot (vagyis a menekültek pénzügyi támogatását) 2017 őszén jelentették be, ezen az ülésen pedig ott volt Horváth Zsuzsanna, a magyar ENSZ-nagykövet, aki egykor a Miniszterelnökségen is volt helyettes államtitkár.
De a kormányzat még ennél is korábban tudomást szerezhetett volna a programról, tavaly júliusban az EU ugyanis közleményben jelentette be, hogy az Európai Bizottság – amelynek tagja Navracsics Tibor is – ESTIA néven új humanitárius programot indít, ennek részeként 57,6 millió euró jut majd arra, hogy bankkártyán, készpénzként adják oda az érkező migránsoknak/menekülteknek.
A kártyák kiosztása az Index szerint egyébként régóta bevett gyakorlat humanitárius katasztrófáknál szerte a világon, tehát nem Brüsszel találta ki.
Hogy mik a tények a kártyákról, azt itt próbáltuk meg röviden összefoglalni. A lényeg, hogy valóban kapnak a menedékjogért folyamodók (nem csak a menekültstátuszban lévők) ilyen kártyát, név valóban nincs rajtuk, ezen lehet persze vitatkozni, hogy jó dolog-e, de a pénzt a kormánypárti sejtetéssel szemben feltételekkel kapják, nem akárki juthat hozzá, nem óriási összegről, hanem pár tízezer forintokról van szó, és Soros Györgynek mindehhez speciel semmi köze.
ÉS MINDERRŐL A PROGRAM ELSŐ PILLANATÁTÓL KEZDVE BIZONYÍTHATÓAN TUD A MAGYAR KORMÁNYZAT.
Az UNHCR az ENSZ menekültügyi részlege. Magyarország is UNHCR-donor, és aki donor, az részt vehet például az ülésen, amelyben átbeszélik a következő évet. 2017-őszén ezen az ülésen a névsor szerint ott volt Horváth Zsuzsanna, a magyar ENSZ-nagykövet, aki egykor a Miniszterelnökségen is volt helyettes államtitkár, szóval aligha nevezhető a kormányzattól/Fidesztól függetlennek, pláne kritikusnak.
Ezen az ülésen az ENSZ EU-s képviselője beszélt az összes EU-tagállam nevében, és a mondanivalója az volt, hogy mindenki támogatja az UNHCR programjait. Magyarország nem fűzött ehhez különvéleményt, még úgy sem, hogy az európai programoknál ott van, hogy cash-programmingot csinálnak, azaz készpénzt osztanak a menekülteknek/migránsoknak. Ez amúgy egy évek óta ismert segélyezési módszer a humanitárius katasztrófáknál szerte a világon, itt például óriási mennyiségű szakirodalom van, szóval nem a Fidesz bosszantására találták ki suttyomban az Európába érkezőknél.
Viszont te tényleg nem érted , holott magad is leírod , hogy "vallás..." . Tehát vallási okokból cirkuszolnak a szerencsétlen nő ellen . Vallás ... Forintocska ... ízlelgesd ! :-)))
Amennyiben a vallásuk a nő alárendeltségét tartalmazza , csak a vallásuk eszmeiségét követik . (Az Isten barmai )
Mert ha az X segélyt tartalmazza , és vásárolni , ATM-ből pénzt felvenni való csak , ahhoz nem kell bankba menni , se azonosítani a használó személyt .
A kormányszóvivő szerint számtalan kérdést vet fel a migránskártyák ügye, például, hogy ki ellenőrzi az adatokat, mire használják a pénzt, miként szűrik ki a bűnözőket, esetleg a terrorizmussal kapcsolatban állókat.
Kovács Zoltán csütörtökön az M1 aktuális csatornán beszélt arról, hogy bár ezek a bankkártyák egy elvileg csak Görögországban működő program részei, mégis feltűnnek szomszédos országokban, a nyugat-balkáni útvonal mentén. Megjegyezte: egy európai uniós polgár számára elképzelhetetlen, hogy ha bemegy a bankba, ne kelljen azonosítania magát, de egy névtelen kártya ennek a feltételnek nem felel meg.
Úgy fogalmazott: látni egy rendszer működését, a terv az lehet, hogy minél több embert hozzanak Európába. Hangsúlyozta: a bevándorlást szervező és megállítani akaró szándék ütközéséről van szó.
Ott kell kezelni a problémát, ahol keletkezett
Kovács Zoltán feltette a kérdést a migránsvízumról: miért van egyáltalán az asztalon olyan javaslat, amely szerint Európától távol is lehetne olyan vízumért folyamodni, amely lehetővé tenné, hogy Európában adják be a kérelem elbírálásához szükséges dokumentumokat azok, akik ide akarnak jönni.
Kiemelte: a kormány álláspontja szerint minden problémát lehetőleg ott kell kezelni, ahol keletkezett.Csak olyan ember léphessen Európa területére, akinek az ügyét már elbírálták - tette hozzá Kovács Zoltán.
A kormányszóvivő úgy tudja, hogy újra az Európai Parlament elé fog kerülni az erről szóló javaslat.
A nárcista olyan énközpontú ember, aki a saját igényeinek a kielégítéséig terjed. Ő nem érti mi a világ baja vele, amíg a saját igényei kielégülnek. Nem veszi figyelembe a másik embert, így aztán nem fogja belátni egyetlen tévedését sem. Mindig és minden körülmények közt mások a felelősek. Ez egy törött vázát ágy alá besöprő gyermek működése, felnőtt testben. Integris megküzdésű emberrel meg tudod beszélni az esetleges tévedéseket, lehet fejlődni közösen, lehet kölcsönös belátás, de vele nem. Minden próbálkozásod kudarc lesz. Téged fog kizárólagos felelőssé tenni mindazért a tehetetlenségért és frusztrációért, ami benne zajlik akkor, ha a dolgok nem a saját elképzelései szerint történnek. Ha a világ, és benne az emberek nem úgy mozdulnak, ahogy ő azt elképzelte. Ha szóvá teszel bármit, ami eltér az ő komfortjától, akkor meg fog büntetni csúnyán és súlyosan. A bosszú élteti, ha már életenergiát nem kap kontrolligénye, akkor a pusztításban kell a kontrollját megélnie. Akkor is úgy van, ahogy ő gondolta. De ha nem lehet úgy, akkor legalább úgy se lehessen, ahogyan más akarta. Azt fogja mondani minden eltérő nézetért, hogy beteg vagy őrült vagy. Alapeszköze a hazugság, ami az őrületbe kerget, hiszen hallottad, hiszen ott voltál. De egyetlen pillanat alatt semmisnek nyilvánítja mindazt, amit megéltél, és hajthatatlan. Kimerülsz, belefáradsz. Ezért épül le minden nárcisztikussal élő társ. Mert próbálja megérteni emberi normák szerint, de mivel nem tudja, önmagát kell megkérdőjeleznie, hogy valahogy integrálhassa a világrendbe a traumáját. Mi történik? A mond valamit. B hallja. A letagadja. B mit tehet? Ha van tanúja, bizonysága akkor az feloldozás. De ha nincs, és A tagad, akkor B-nek nem marad más, mint azt hinni, hogy nyilván az ő agya bomlott meg. Ő nem emlékszik jól. Ő hallucinált. B elkezd szétesni. Bizonytalan lesz. Nem bízik önmagában. Bekattan. Nem mer emberek közé menni. Nem érzi magát beszámíthatónak. Ezáltal egyre jobban köti magát tudatmódosítójához. Ahhoz az emberhez, aki elvette a valóságát. A közönség sokat árthat. Mert rászól, hogy szedje össze magát. Ettől még kisebbnek érzi magát. Ez sajnos nem támogatás. Ez nem erősít. Ez nem stabilizál. Ez csak tovább dekonstruál. Sokszor a mainstream pszichológia sem érzékeny a bántalmazásra. Nem lát a manipuláción át. A leválás nem megy egyből. Az első lépés az áldozat stabilizálása. Egyáltalán az identitásának a visszaadása. Egyáltalán el kell hinnie, hogy nem őrült meg. Ezt követően lehet stratégikusan lépdelni tovább a szabadulás útján. Szembesülés, majd integrálás. Új egzisztencia kialakítás. A visszaesés is előfordul, ezért kell szakszerű támogatás. Ez az áldozati oldal. Na de mi lesz a nárcisztikus bántalmazóval, aki nem feltétlenül van tudatában annak, hogy működése miként okozza a mások pusztítását. Itt igen eltérő szintek, fokozatok, kevert karakterek vannak. Nem szeretem ezért a nárcisztikus szó használatát, mert sok irodalom egybemossa, és nem differenciál. Nem hiszem, hogy az ördöggel állnánk szemben. Akkor hát kivel? Az alap az, hogy van egy sérült ember. Akiben van egy nagy űr. Egy hiány. Ez önmagában nem mentség, mert sajnos ezzel sokan vagyunk így. Aztán vannak stratégiák, hogy ki mit kezd ezzel a sebbel. Bekötözi, mélyebbre vágja, adja-e tovább. Az öngyógyító sérült empatikus lesz, ahogy magán is gyakorolta, más felé is képes fordítani az empátiát. Az önbántó sérült sebzett nárcisztikus lesz, aki azáltal éri el, hogy mások pótolják folyton az ő hiányát, hogy szenved. És ha egy empatikust talál, akkor az kötözgeti őt. Ha azonban egy grandiózus nárcisztikusra talál, akkor azzal vesz fel egy egészen másfajta, kölcsönösen bántalmazó dinamikát. Itt most nem térek ki a részletekre, csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az ember nem statikus, és nem feltétlenül minden felállásban nyilvánul meg ugyanúgy. Ami azt is jelenti, amit sokan megkérdőjeleznek, hogy bizony egy megrekedt sérült karakter is fejlődhet. De mikor? És mikor nem? Ha te akarod megmenteni, de ő nem akar, akkor semmiképpen. Akkor úgy kiürül végül az empátiád, mintha sose lett volna egy gramm se belőle. Mert nem töltődik újra. Ha az énközpontú karakter nem tudatlanul használ ki, hanem már tudatosult benne, hogy működése előnyökkel jár, és szándékosan aztán ezzel szadisztikusan manipulál, akkor megint reménytelen a helyzet. De ne várjátok, kérlek ne, hogy végképp feladjam az ember fejlődésébe vetett hitemet. Mert akkor már nem lenne miért felkelnem reggel. Tehát úgy vélem, hogy az a sebzett karakter, aki azért működik nárcisztikusan, azaz a saját igényei kielégítése körül, mert a sebe elvonja a figyelmét másokról és kizárólag önmaga felé fordítja, de valójában nem akar ártani másoknak, majd egy adott ponton ezt realizálja, tehát felismeri és belátja, hogy a működése szenvedést okoz másoknak, mutat szándékot a változásra, amihez motivációt és megfelelő segítséget kap, úgy azt hiszem, hogy lehet esély az ő fejlődésére. Ami az áldozatot illeti: nem vagy felelős a másik képtelenségéért és bántásaiért. Magadért vagy, hogy meddig tűröd még. Te őszinteséget akarsz, és kölcsönös odaadást. Ő kontrollt akar és egyoldalú birtoklást, mert az csökkenti nyomasztó belső szorongását. Emberként fel kell állnod, ha a másik működése veszélyezteti az integritásod. Segítőként ott kell maradnod, mert lehet, hogy te leszel az egyetlen, aki még elhiszi neki, hogy ő nem egy velejéig gonosz ember. És a gyógyuláshoz neki az a hit létszükséglet.
