“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Még nekem sem adta vissza, amit a galád ellenség elvett. De fasírt! léci ennek az ártatlan báránykának is add vissza mind a 28 nickét. Itt sírdogál a szentem.
" A mai napon, november 17-én lilába bújik sok-sok ember, és lilába borulnak a kivilágított épületek; a Koraszülöttek Világnapján a legkisebbeké, az ő és a családjuk küzdelméé a figyelem. Látjuk őket, hallunk és olvasunk róluk, de mennyit tudunk vajon arról, mi történik az inkubátoron belül és kívül? Mi vár egy korán útnak induló kis életre – és azokra, akik kísérik őt? "
és lilába borulnak a kivilágított épületek; a Koraszülöttek Világnapján a legkisebbeké, az ő és a családjuk küzdelméé a figyelem. Látjuk őket, hallunk és olvasunk róluk, de mennyit tudunk vajon arról, mi történik az inkubátoron belül és kívül? Mi vár egy korán útnak induló kis életre – és azokra, akik kísérik őt? "
:))))
