Képzeljétek, mi történt ma velem. Tizenhat tébolyító zűr között egyszer csak látom a mai újságban, hogy ma zár a Bigot-kiállítás az Iparművészetiben. Erre rám jött a lábrázás, mert bár a tárlat vagy két éve nyílt, legutóbb decemberben tököltem addig a múzeumban a Lechner-kiállításon, hogy a Bigot-ra már nem volt idő. Majd visszajövök - gondoltam. Ezek meg bezárják nekem. Felhívtam a múzeumot, hogy is van ez, mondták, hát igen. Mire én, hogy háromnegyed öt. Mire ők, hogy siessek. Hatra a Ligetben kellett lennem. Kapa, kasza eldob, rohanva az Iparművészetibe át. És de jól tettem. Azok a gyönyörűséges épületkerámiák, a szecessziós csodák, a csempéből formált biciklisták meg najádok, az a rémületesen túlzó, tizenkilencedik század végi pompa, amelyet annyira imádok. És elkaptam. :-) Kollégám, Rózsa Gyula mesélte, aki a nyolcvanas években az Iparművészeti főigazgatója volt, hogy megadatott jelen lennie, amikor egy művészettörténész megtalálta az 1900-as párizsi világkiállításra készült, és az akkor vadiúj pesti múzeum által megvásárolt Bigot-pavilon elemeit a mélyraktárban. Leemelt egy szétrohadt papírba csavart valamit a polcról, kinyitotta, és rá volt írva nyolcvan éves tintával, hogy ez az. Azóta idézik a muzeológusok azt a bölcs mondást, hogy "műtárgymeghatározás legbiztosabb módja, ha kézbe vesszük".
Hajjjaj. Gyerekkoromban a legkínzóbb, visszatérő álmom az volt, hogy elindulok az iskolába, és az utcán rájövök, hogy otthon hagytam a tornazsákot. Visszafordulok, de akkor meg a rajztábla hiányzik. (Ne kérdezzétek, miért nem lehetett azt a dög rajztáblát az osztályteremben tartani.) Újabb kör, akkor meg rémülten veszem észre, hogy pizsamában baktatok az iskola felé. És így tovább, közben tudom, hogy már rég vége a tanításnak, de én még mindig csak próbálok bejutni.
Valószínű, hogy mindenkinek vannak olyan visszatérő álmai – a repülés és a futni képtelenség mellett –, hogy elkésik a színházból vagy egy fontos vizsgáról.
Nekem anyám simán lekevert egy pofont 7 éves koromban. Nem rokkant bele a lelkem, de a pontosság szorongással jár az biztos. A legrosszabb idegenvezető koromban volt, amikor rendszeresen azt álmodtam, hogy megérkezett a csoport és én nem vagyok ott időben. Ma már van időm és lezseren érek oda időre ha kell. Szorongás elmult.
Szoktam mesélni, hogy a pontosságot akkor tanultam meg, amikor úgy nyolcévesen elmentem egy zsúrba, és apám megmondta, hányra jön elém, akkor legyek a kapu előtt. Hét percet késtem, mert belemerültünk a játékba. Nem volt ordítás, terror, verés, csak a maga mérnöki alaposságával elmagyarázta, mások idejével hogyan kell bánni. Az utóbbi negyven évben nem késtem el sehonnan. Viszont ne tudjátok meg, mit szorongok emiatt. :-))
Ez nála alapállás, hogy mindenkit megvárakoztat. Még Böske is várt 1 órát rá, Merkelről már nem is beszélve! Szólni kellene neki, hogy a királyok udvariassága a pontosság.:-(
Egy szimpatikus vonása azért van. Utál korán felkelni.:-)
Megjött a pasi 3 Il-96-ossal (á 300 fő), meg még reggel jött egy luxemburgi A319-es Moszkvából (amit az 1-es terminál betonján parkoltak le), az is 100+ fő. Egyrész annyian vannak, mint az oroszok. Másrészt ennyi ember a törököknek elég volt 1541-ben. :-)
Én 3 körül lementem a kutyával, oszt azt mondták hogy kimehetek de haza lakcímkártyával se jöhetek egy darabig, most teljes zárlat van, úgy hogy jól gondoljam meg.
Nem tudom, de most már megnézem. Annyira megörültem annak, hogy öt körül eltakarodott a külső hétkerből, és így gyalog el tudtam jutni a Corvin negyedből a Damjanich utcába, hogy azóta nem követtem a cikázását.
A manust körbehurcolták, mint a véres kardot. Fél nyolckor volt sajttáj, gondolom a Parlamentben. Ehhez képest háromnegyed és egész közt a Nagykörút az Oktogontól a Nyugatiig tele volt rendőrrel, és a Bajcsyra sem lehetett bekanyarodni. Merre járt ez?
1. megnyitom a képet szokásosan, kilóg a képernyőről, sebaj;
2. kétszer katt a fejlécén, kiterjeszti teljes képernyősre;
3. jobb gombbal katt a képen;
4. kiválaszt: "Kép megjelenítése".
Ekkor a teljes képernyős méretet legjobban kitöltő nagyításban az egész képet látom, majd bal egérgombbal tudok nagyítani képrészletet, vagy visszakicsinyíteni, hogy az egész látsszon. Sajnos a görgetősávok ekkor sem jönnek elő, de használható.
Persze a "tökéletes" megoldás a kép elmentése valahova, majd megynyitása - akár a Windows alap kép- és faxmegjelenítőjével...
Nem hallasz mindent. Mind a munkahelyem, mind a lakásom útba esik a budaörsi egészségügyi helikopterbázishoz, jövet-menet rengeteg elszáll fölöttünk, néha még éjjel is.
