Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
A kutya még jobb dolog. Miért nincs mindenkinek kutyája?
Mondom, ez relatív. Valakinek jó, valakinek pedig nem az.
Racionálisan nézve a gyerekkel sokkal több gond van, mint öröm. Tudom, ezt nem lehet racionálisan nézni, mint ahogy a szerelmet sem például. De nálam meglepő módon a kettő összhangban van.
Nézd: ha a te életedet vesszük, akkor nyilván neked van igazad és nekem nincs. Mert te szereted a gyerekeket, és velük érzed teljesnek az életet. Rád nem az én szabályaim érvényesek.
Ezzel szemben én semmiféle örömöt nem találok ebben a dologban, a gyerekek vagy untatnak vagy idegesítenek, legjobb esetben közömbösek. Tehát nem akarok szülni. Ez az érzelmi oldala. Viszont ezernyi racionális okot is találok, hogy ne akarjak gyereket. Kontra tehát van egy csomó érvem. Pro-érvet eddig még nem találtam.
Persze ez egyedi eset,ugye. Csak 1 baj van. Sokan éreznek tudat alatt úgy,mint én, de nem vallják be maguknak. Így boldogtalanok lesznek, ők és a gyerekeik is. Csak annyit akarok, hogy aki így érez, az ne szüljön társadalmi nyomásból gyereket, mert megbánja.
Hagyjuk a gyerekszülést azokra, akik erre alkalmasak! És aki nem az, azt nem szabad agitálni!
Nem a világnak értsd már meg...én nem törödöm a világgal... hanem NEKED. Sosem érdekelt senki véleménye, mentem a fejem után. Nem érdekelt volna, ha nem szülök, mert nem akarok, ki mit mond rám. Téged miért érdekel?
Hogy mégis miért gyözködlek? Mert a gyerek jó dolog.
Sokan úgy vannak vele, hogy aki nem szül, az haljon meg, minek él?
Most őszintén (előre szólok, durva leszek,bocs)
A ti gyereketek mitől olyan nagy szám, hogy nagyobbnak érzitek magatokat amiatt,hogy van?
És ha nem lenne, akkor mitől lenne rosszabb a világnak?
Csak gondolatébresztő gyanánt...
Én valószínűleg nem fogom megváltani a világot, nem fogok Nobel-díjat kapni. Ha anyám nem szült volna meg, milyen jogon csesznék le őt érte? Ha én nem szülök, milyen jogon marasztalnak el?Hát nem teljesen mindegy, hogy szül-e valaki vagy nem?
Hát tudod, amiket itt leírtál, nagyon durva dolgok.
Akkor belekérdezek. Ha szépen leélted az életed és felépítetted a karriered, és mindent megcsináltál, amit akartál, akkor, amikor már a te szüleid nem élnek, akik szerintem szívesen költöttek volna az unokájukra, és te nyugdíjasként egyedül ülsz a hintaszékedben, teljes lesz a te életed? Te lehet, hogy ezt hiszed. Majd akkor visszatérünk rá. És mi volt az értelme? Mert a megszerzett tudást tapasztalatot és mindent amiért éltél magaddal viszed a sírba. Ez az élet értelme? A karrier? A tanulás?
Mellesleg szerintem ez egy igen önzö látásmód amit te itt leírsz.
Ja, igen. Az állatok is tudnak nemzeni utódokat. Akkor te ennyivel több vagy, hogy nem teszed? Mellesleg a géneinket az utódokba örökítjük, és így "élhetünk" bennük tovább. Ez a természet rendje. Persze felrúghatod.
De miért is vagy ilyen indulatos? Mert igazunk van?
Már megint a szélsőségek. Én élvezni akarom az életet, mert egyszer élek. Baj? Sajnálom! De nem kábítózok, nem iszok, nem cigizek, diszkóban még sosem voltam, nem váltogatom a partnereimet. Még kávézni se szoktam. Nahát! Meglepő, mi?
Az élet értelme nem merül ki abban, hogy gyereked van. Durva leszek, de utódot nemzeni mindenki tud, az állatok is. Nem kunszt. A férfi orgazmusára van hozzá szükség, ami nem különösebb teljesítmény. Én boldog lennék, ha öregkoromban elmondhatnám, hogy szép karriert futottam be. Hogy elvégeztem X db fősulit/egyetemet. Hogy eljutottam a Föld X országába. Hogy nyugodt öregkort biztosítottam a szüleimnek, hogy ne kelljen nélkülözniük semmit, és nem elszedtem tőlük a pénzt, hogy adják az unokájuknak. Hogy ha sikerült elég pénzt gyűjtenem, akkor tudtam segíteni pl. a kidobott kutyáknak. Ha ezeket elérem, tökéletesen elégedett leszek.
"Ja meg egy kis sajat bolcselkedest ide a vegere. Ez azt szeretnem, ha (ahogy a masik topikban is irtam) a gyerekszulest ugy lehetne ertelmezni, mint a levegovetelt. Termeszetes es az eltehez elkerulhetetlen. De nem azert elunk, hogy levegot vegyunk. "
Ezzel nem értek egyet!
Miért elkerülhetetlen a gyerekvállalás???
A természet nem véletlenül intézi úgy, hogy manapság ennyi meddő nő van!
ennyi onzes mindenkiben meg kell,hogy legyen,ez teljesen termeszetes.Mindegyikunk arra vagyik,hogy szerethessen es viszontszeressek.
Azt soha ne felejsd el,hogy martirnak lenni nem szabad.Se a paroddal szemben,sem a gyerekeddel,ne add fel soha,ami neked fontos.Ha a munkad az,akkor probald meg osszeegyeztetni a csaladdal,ha a hobbid,akkor azt.
Boldogabb leszel a masik eletedben,ha hagyod,hogy kiteljesedjen a egyik
A fickok meg bonyolult lelkek,en sem mondhatom,hogy mar ismerem oket,pedig en idosebb vagyok nalatok,tobb a tapasztalatom,lattam egyet,s mast:)
Köszi alma, azt hiszem ezt már elkeztem. Másodéves vagyok egy alternatív természettudományi főiskolán, engem az ezoteria vonz, de ott vagy ötvenes vagy huszon éves - újgenerációs :-) - fiúk vannak. Hiszek mindabba amit leírtál, és a jelekben is, amelyek mutatják merre kanyarogik az ösvénykém.
Külföldi kiküldetés? Nemsoká megyek :-) honnan tudtad :-) te vagy ma a második, aki ezt hozza szóba, érdekes :-)
Nem arról van szó, hogy nem legyeskednek, hanem arról, hogy ha legyeskedik vki, akiről érzem, hogy nem vonz, akkor nem tudom bártorítani, féltem őt, hogy megbántom a hiúságát... és hát előfordult már, hogy azt hittem elég az érték, a vonzalom meg majd kialakul...lehet hogy másnál ilyen a lecke, de nálam biztosnan nem, kiindulva a tapasztalataimból...
Szivesen. Ha adhatok egy-ket praktikusabb tanacsot is ... bar tudom (gondolom), hogy mar kaptal ilyeneket boven masoktol is.
1. tenyleg nem kell akarni, de ugy istenigazabol nem. Nem ugy, hogy 'most ugy csinalok mintha nem akarnam, de hatha MA talalkozom Vele ..' Es nem szabad, hogy a csalad meg a baratok gyotorjenek ezzel. En ettol olyan depresszios lettem egy jo idore, hogy ihaj. Kiegyensulyozottnak es elegedettnek kell lenni minden aron.
2. alapveto eletvitelbeli valtozas vagy valami radikalisan uj dolog az eletdben (az az onkentes munka peldul nem rossz otlet) en a baratommal ugy talalkoztam, hogy elkezdtem egy vadi uj sportot, de versenyszeruen. Tehat az osszes feles energiamat egy latszolag felesleges es remenytelen dologba oltem bele. Ott talalkoztunk. De lehet az kulfodli kikuldetes vagy valami hasonlo. Csak kitorni a mokuskerekbol.
3. kompromisszum kezseg. Meg kell tudni tanulni. Sajna, en is ugy voltam vele, hogy vannak alapveto dolgok, amibol nem engedek. Termeszetesen nem a husegre, szeretetre, egymas megbecsulesere gondolok... Ezek az elengedhetlen minimum kovetelmenyek. De az bizti, hogy en nem talaltam a baratomat kulonosebben erdekesnek. Ezert csak hagytam, hogy legyeskedjen korulottem es kozben radobbentem, hogy milyen jo fej es az alapkovetelmenyeknek maximalisan megfelel.:)
Szia alma, köszi hogy írtál. Úgy látom a te világod talán a leghasonlóbb az enyémhez, bár én korábban kezdtem (17) a témát körbejárni :-)
sokat tanultam, főként magamról, változtam, és formáltam magam. Talán a kezdeti időszakra jellemző volt, hogy nem tudtam ki vagyok és mi felé tartok, de ez 26 körül megváltozott. Akkor bekeményítettem, mert már nagyon meguntam, hogy nincs normmális férfi hozzám állás....:-) hogy nem védenek, ezért magamat kell védenem...
Látom te is megmásztad a lajtorját, hát abból nekem is jutott bőven. Van aki egy nagy emeletet mászik, más sok kicsi ajtón kopotat, mint egy labirintusban, és vagy bejön a tuti, vagy nem. Sors kapitány érdekes játékvezető :-)
Igazgad van, de ezekben a dolgokban sok az ellentmondás, mert pl.: védelmezésre vágyom, de elnyomásra nem. A hisztiről már-már sikerült magamat is leszoktatni.
Önzés?, igen minden ember önző, ez benne van a kódjaiban, mert arra vágyik, ami számára a legmegfelelőbb. Nem vagyok ezzel másként én sem. Ideális helyzetre vágyom, ahol szeretetet adhatok de kapok is. Ha csak adni szeretnék, akkor elmennék ápolónőnek egy kórházba önkéntesnek. (már megfordult a fejemben)
Hát nem azért születtünk le embernek, hogy ezt a szeretet adás-elfogadás dolgot tanuljuk?
Nem mondom, hogy bármelyik részében tökéletes lennék, de már nagyon megélném valakivel. Önző vagyok, mert olyanra vágyom, akibe beleszeretek és ő is képes visztonszeretni? Igen!
Szia! En nagyon-nagyon meg tudlak erteni... Tokeletesen ebben a helyzetben vergodtem 29-30 eves koromban en is. 32 evesen viszont eljott a nagy o" .
Pontosan az tortent, hogy keson kezdtem a pasizast, meg elegge beszari-elszalados tipus voltam. Szimpla gatlasossag asszem. Ugyhogy maradt a tanulas, meg a munka. Kozben meg mar azt hallottam vissza a kornyezetemben, hogy en vagyok az elerhetetlen jegkiralyno, akit senki nem mer becserkeszni. Aztan 26 evesen lett egy hosszabb kapcsolatom, amiben viszont nem ereztem jol magam. A pasi azzal kompenzalta, hogy kevesebbnek erezte magat nalam, hogy folytin leszolt meg kritizalt. Ha azt modntam neki, hogy akkor meg minek ragaszkodik hozzam annyira, akkor meg jott a duma, hogy ilyen csajt nem lehet minden sarkon talalni ... Mindegy. Kozben megcsalt. Besokkaltam, szakitottam vele. Hetekig sirt a telefonban, hogy csinaljuk vissza, mert megbanta. En barom belementem. Persze megint jott a kritika meg minden, kozben a csalad meg mindenki azzal gyotort, hogy mikor hazasodunk ossze, mert ugye a gyerek stb stb En meg sikitani szerettem volna, nem gyereket szulni neki, vagy hozzamenni. Vettem egy nagy levegot es 31 evesen otthagytam vegleg es minden kapcsolatot megszakitottam vele. Nagy riziko volt, de bejott. Mert 30 folott leirtak, hogy tokegyedul vagyok es ugy is maradok, mivel egy normalis, inteligens, diplomas, csaladot akaro pasit szerettem volna. Mindenki azt mondta, hogy azok mar reg elkeltek es esetleg 45 evesen majd az elso valas utan esetleg en megkaparinthatom oket ....
Most ugy erzem jobb igy gyerek nelkul 34 evesen egy nagyszeru pasival, mint esetleg egy gyerekkel es (valoszinuleg) elvaltan es egy rossz hazassag utan.
hááááát a jelenlegi állapotot sok minden befolyásolta. Mellébeszélnék, ha azt mondanám, csak az én döntésem volt, itt van néhány az okok közül:
- Minden emberben van önzés, ezt senki nem tagadhatja e topikosok közül sem.
- Renael előzőekben említett gondjai.
- súlyos betegség a családban
a teljesség igénye nélkül. Az itteni hozzászólók is megerősítést várnak itt, ezért van és működik. (na befejezem, mert kezdek sekélyes lenni)
Gabiiiii, most nem voltam konkrét, de a többi irl lenne, ezért majd inkább priviben egyszer.
és köszi a gratulát mindenkinek, én inkább úgy mondanám Gézoo-nak: nem halálos beteg, várandós ;-) ez a terhes szó vhogy nem teccc, ezért inkább kissé "csöpögősen" szeretem.
teljesen termesztes igenyek,amit tamasztasz,nincs ebben semmi rendkivuli.
Valahogy nagyon nem tudnak manapsag a ferfiak mit kezdeni az emancipalt /nem a lovon atesett/,okos,sikeres nokkel.
Komolyan,valahogy genetikailag kodolt bennuk,hogy vedelmezni,ovni akarjak a noket,ha azok nem is kernek belole.
Hogy ok a csalad feje,a no ura es paracsoloja.Ez egy "normalis"kapcsolatban meg szinleg bele is ferhet /hagy gondolja,hogy igy van,ugyis az van,amit en akarok/,de hosszutavon ez is csak egy szinjatek es ezer konfliktus forrasa.
Nincs tanacsom,pedig a barati korunkben sok facer ,okos,sikeres,diplomas fiu van,aki ugyanigy nem talal maganak tarsat.
En noi szemmel latom,hogy miert nem...az egyiknek magahoz kepest tulzottak az igenyei /kinezetre/,es nem hajlando alabbadni belole.
A masik hiszterikusabb,mint egy no,eleg nehez leviselni,stb...
Baratnak jok,de tartsank 5 percig sem birnam oket.Es ok is kialakult szemelyisegek 35-40 kozott,valtozni mar nem fognak
Igen, azt látom hogy megijednek. de aki társat keres és nem egy alárendelt lényt, aki fölé lehet kerekedni mindenáron, mert ezt diktálja a hagyomány...annak ez miért ijesztő? Én is ember vagyok, kaptam képességeket, lehetőségeket a Jóistentől. Ez is az életem. Ezt nem elviselni kell, hanem természetesnek venni. És funkcionálisan is jól működöm, tombolnak a hormonjaim, viszont nem tudom levezetni és ettől néha kivagyok.
A férfiaknak nincs önbizalmuk, csak hiúságuk, amit nem lehet megsérteni én viszont nem arra vagyok beállítva, hogy naphosszat udvarolgassak fériaknak. Kikérem magamnak. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy mennyiszer közeledett úgy felém férfi, hogy elpirultam :-) és nem elküldtem egyből a francba. Persze előfordul, de azok olyan férfiak, akik azért értenek nőkhöz, mert együtt élnek velük, így egy bók erejéig oké, de aztán mindenki megy tovább...
Unom már, hogy a pasik nagyrésze azzal takarózik, hogy ilyenek meg olyanok a nők, jön a sok megalázó párbeszéd és jelző: karrierista, túl erős, túl ilyen meg túl olyan.
Te hideg vagy és nem tudsz szeretni....ez a legújabb: te nem vagy nő. (mondjuk ehhez hozzátartoznak intim részletek, amiket most nem osztanék meg részletesen, legyen elég annyi, hogy nem működött férfi oldalon a dolog és hát - úgy éreztem - vmit mondani kellett, épp ez jutott eszébe) bevallom kellett pár hét mire rendberaktam utána magam lelkileg.
Tehát nem találok társat.
(Én csak társban tudok gondolkodni, nem vagyok alárendelhető. Szívesen alkalmazkodom önmagamtól, szívesen magam elé engedem az erősebbik nemet, de csak önszántamból. Nem olyanra vágyom, aki megmondja mit gondoljak, vagy állandóan kritizálja amit mondok, mert hát nekem nem lehet igazam., hanem olyanra akivel beszélgetni lehet. Ez olyan nagy dolog? Nem hinném)
Szóval mi az hogy túl ilyen, meg olyan? Valamilyen vagyok, mint mindeki és ehhez illő társat szeretnék. Nem tudom hányszor oktattak már ki, hogy vegyek vissza, mert így egyedül maradok! Tessék?! Valóban csak akkor lennék szerethető, ha nem olyan lennék amilyen vagyok? (totális metamorfózis...) Tényleg meg kellene magam játszani, mert őszintén sok vagyok egy átlag férfinak, és ha nem akarom őket elíjeszteni, akkor játszam meg magam legalább addig, amíg becserkésződnek?
Ez nekem nem megy. És nem is korrekt. Magamért szeressen vki.
Tudod,mi lehet a baj?? megijednek toled,hiszen nem szorulsz a tamogatasukra,onallo,es sikeres vagy,fel kell kotni a gatyajukat,ha a nyomodba akarnak erni.Az a fickok meg nem szeretik,ha a parjuk okosabb naluk,tobbet keres es sikeresebb.Valami hulye genetikai hiba miatt nehezen viselik el.
III. erő (fizikai-szellemi) ...bár már simán bekötök egy mosógépet szigeteléssel együtt :-)
és természetesen SÁRM :-)
azt tapasztalom, hogy a férfiak nem kéesek a lelki dolgaikat megosztani, én legalábbis olyanokkal futok össze, akik velem nem tudták, vagy ha igen, akkor olyan tágra tárták, hogy többen elfértünk benne...
ott tartok jelenleg, hogy próbálok nyitott lenni, de ha egy pasin megérzem hogy linkel, azonnal odébb állok, nullára csökkent a tolerancia szintem ebben a dologban. Csak az őszinteségre reagálok.
Az idősebbek is érdeklődnek irántam mostanában, a 45 felettiek, de nem vonz ez a korosztály
Egyszer vki azt mondta, hogy egy a lényeg: színre-szagra-aromára megfelelő párt kell választani...
Pár napja kiakadtam itt egy kicsit.. kaptam is pár kérdést, szóval ha még aktuális válaszolnék rájuk... reagálva a mostani témához is.
31 vagyok, októberben töltöm a 32-diket. Nálam már sok minden adott lenne, karrierbe, pénzbe beférne, családcentrikus hazai vállalkozás, ahol biztosítva van a helyem, egyébként is már olyan fázisban vagyok, hogy egy laptoppal otthonról is elvégezhetném, amihez feltétlenül én kellenék, a többire meg felvennék egy asszisztenst.
Nekem az ideális társ hiányzik. Korábban csak az életművészeket vonzottam, aztán a családos apukák szeretettek volna kizárólag a kegyeimbe férkőzni, meg barátnős fiúkák... csak linkek. Mostanában a saját korosztályomat vonzom az életembe, akik sajnos mind érzelmileg, mind fizikai, szexuális értelemben a tizenévesek szintjén ragadtak le....ráadásul ha a ki kicsodáig elérkezünk és elmondom, akkor egyből besokkolnak általában, pedig aztán semmi különös tényleg.
Mondogatom magamnak, hogy türelem, még biztos nincs itt az idő, és találok majd egy olyan FÉRFIT-t ( mert én harminc éves nő vagyok, társ kell gyerek is, de az majd, akit én szülök, nem egy óriásbébi) akiben képes leszek megbízni, bár az idő, mint dimenzió olykor nincs tekintettel a lelkivilágomra, úgyhogy kiakadok.
azt en is elismerem,hogy ha kisgyerekes vagy,vagy fel sem vesznek sok helyen,vagy ha 6-kor fel mereszelsz allni az asztalodtol,ogy neznek rad,mint a veres rongyra
Egyik ismerősömnek ketté tört a kariere, szerzett még egy diplomát, miközben szült egy édes babucit, és amire a kicsi oviba ment, már talált is munkát..
Hja, én is választottam volna, ezt az általam egyszerübbnek ítélt megoldást (egy szülés szenvedésével kettöt) csak nem jött össze. Bezzeg az öcséméknek igen . Egy fiú egy lány. A mázlisták . ( igaz, az elsö év ikrekkel sokkal nehezebb)
