A belső vizsgálati anyag három hónappal azután készült, hogy Martonyi János kézhez vette a Kiss Szilárdról szóló nemzetbiztonsági átvilágítás eredményét, ami kockázatokat tárt fel a vízumokkal seftelő agrárdiplomatával kapcsolatban. Martonyi azonnal lépett: eltávolíttatta Kisst, sőt gyakorlatilag a külügyből és a moszkvai nagykövetségről is kitiltotta (addigra egyébként már maga a nagykövet, Íjgyártó István is elszigetelte Kisst a követségen belül). Azonban egy agrárdiplomata kinevezéséről és hazahívásáról jogilag az agrártárcának kell döntenie. Ezért a külügynek jeleznie kellett Fazekas Sándor minisztériumának, hogy az attasé számukra vállalhatatlan, és azonnal vegyék le″. Az FM viszont még csak a látszatát sem akarta kelteni annak, hogy bajuk lenne Kiss Szilárddal
Tarsolyék vettték át a staféta botot, noha a belső vizsgálat név szerint is említette őt, valamint a Quaestort. Egy évvel a belső vizsgálat megszületése után egy magáncégnek, a VisaWorld-Center Szolgáltató Kft.-nek szervezte ki a magyar állam a vízumkiadást. A moszkvai központot 2014 novemberében adta át ünnepélyesen Szijjártó Péter.
Az átadón jelen volt a VisaWorld-Center akkori többségi tulajdonosa, a Quaestor-vezér Tarsoly Csaba, valamint Jelena Cvetkova, a vízumközpont akkori társtulajdonosa és vezetője. Aki egyben Kiss Szilárd cégtársa, barátnője. A nő, akinek a kapcsolatai nélkül Kiss Szilárd labdába sem rúghatott volna Oroszországban. A társaságot csak azután dobta a külügy, hogy a Quaestor-botrány kirobbant.
Érthetetlen ennek tükrében, hogy egy egyhetes budapesti szállásfoglalással, illetve egy (nem budapesti) székhelyű borászati cég meghívásával milyen okból kellett egy éves időtartamra 90 napos többszöri üzleti célú vízumot kiadni közel négyezer orosz állampolgárnak, ráadásul 50 százalékuknak semmilyen vízumreferenciája sem volt" - olvasható a jegyzőkönyvben.
A belső vizsgálat egyebek mellett a következőt derítette ki:
A vízumhoz jutó oroszokról a legtöbb esetben nem derült ki semmi a személyes adatain és azon kívül, hogy melyik településen élnek. (Tehát a pontos lakcímük sem.)
A kérelmeket villámgyorsan, 4-5 órán belül elbírálták, természetesen pozitívan.
A kérelmezők 50 százalékának semmilyen vízumreferenciája nem volt.
A kérelmezők személyesen meg sem jelentek a konzulátuson, egyetlen személyes interjú sem volt.
A kérelmekben magyar úti célt jelöltek meg (a borászati cég meghívásának megfelelően), csakhogy ezek az oroszok végül nem Magyarországra jöttek, hanem tovább mentek más EU-tagállamokba.
A vizsgálat megállapította, hogy a szállásfoglalások a vízum érvényességének kezdeti időszakára, maximum egy hétre szóltak kizárólag budapesti szállodákba, noha a meghívó cég székhelye nem a magyar fővárosban volt.
Csak 2013 első felében négyezer orosz állampolgár kapott üzleti vízumot a Monte Tokaj Kft. meghívására.
Ami azt is jelenti, hogy a 2013-ban Moszkvában kiadott üzleti célú schengeni vízumok közel felét egy magyar borászcég meghívása alapján osztották ki. Ahogy a belső vizsgálati anyag fogalmaz, ezeket a vízumokat Kissnek köszönhetően "tisztázatlan anyagi hátterű és foglalkozású orosz állampolgárok" kapták meg "minden látható, dokumentált ellenőrzés nélkül". Bár a konzulátus már 2012 végén jelezte a vízumrendészeti aggályokat, a törvénysértéseket feltáró belső vizsgálat szerint a helyzet 2013-ban "inkább romlott, mint javult, hiszen "jelentős számban nőtt a vízumok jogszerűtlen felhasználásának aránya", a Kiss Szilárd által intézett vízumok száma pedig "irreálisan megnőtt".
2013 októberében egy, a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Zrt. meghívására üzleti vízumot kapott orosz állampolgár kapcsán a moszkvai német nagykövetség jelezte a vízummal való visszaélés tényét. Hiába.
A külügy ugyan próbálta Tarsoly Csabától, a Quaestor akkori elnökétől levélben megérdeklődni, hogy a megnevezett orosz valóban járt-e a meghívásukra Magyarországon, de Tarsoly nem válaszolt. Azért a németek érdeklődtek, mert az érintett orosz éppen Németországból akart átjutni Svájcba. Ez az orosz csupán egyike annak a sok ezernek, akik 2013-ban a moszkvai magyar nagykövetségen jutottak hozzá a schengeni vízumhoz. Nem éppen tisztességesen.
A vízumgyár működéséről 2013 decemberében a Martonyi János vezette külügyminisztériumnak is tudomása volt, mert akkor készült el egy belső vizsgálati anyag. Ez a jegyzőkönyv ijesztő képet adott arról, mi történt Moszkvában. Nem csoda, hogy amikor 2015-ben az Index többrészes cikksorozatban mutatta be a "keleti nyitás" simlis lobbistájának, Kiss Szilárdnak az életét és ténykedését (melynek során kiderült, hogy Mészáros Lőrinccel közös orosz cége is volt), ugyan fény derült a belső vizsgálati anyag létezésére, de az akkor már Szijjártó Péter vezette külügyi tárca igyekezett megakadályozni, hogy a dokumentum tartalmát a közvélemény megismerhesse.
Több ezer schengeni vízumot adtak ki a moszkvai magyar nagykövetség konzuli osztályán olyan orosz állampolgároknak, akikről valójában azt se tudták, kicsodák, az oroszok feltüntetett úti célja kamu volt.
A "visa shoppingban" Kiss Szilárd volt agrárdiplomata játszott kulcsszerepet, de feltűnt a később bebukott Quaestor is.
A konzulokat fenyegetéssel, nyomásgyakorlattal bírták rá, hogy ne akadályozzák a törvénysértő rendszer működését.
Annyi orosz jutott így jogosulatlanul vízumhoz, hogy az már több EU-tagállamnak is feltűnt.
Mindez egy olyan külügyi vizsgálati anyagból derül ki, amit a Külgazdasági- és Külügyminisztérium el akart titkolni a közvélemény elől, de az LMP-s Szél Bernadettnek sikerült azt kiperelnie a tárcától. A dokumentumban foglalt súlyos állítások ellenére a külügy még csak feljelentést sem tett az ügyben.
A lúzer, persze ha még érettségije se lenne (nemhogy felsőfokúnak el nem ismert szakirányú iskolája), akkor a ballib lelkes tapsa mellett akár német kancellár is lehetne... :P
Szergej Lavrov nem akárhol vacsorázott tegnap este: Szijjártó Péter fogadta szerény dunakeszi otthonában az orosz külügyminisztert, értesült a hvg.hu. Orbán Viktor előre megmondta, ilyen alkalmakra kell miniszterének 167 milliós házat vennie.
A kartellügy egészen váratlan fordulatot vett 2010 nyarán, amikor kiderült, hogy ritkának számító, teljesen egyértelmű írásos bizonyítékok dacára Szijjártó apjáéknak semmilyen büntetést nem kell fizetniük, míg többieknek összesen 7,18 milliárd bírságot rótt fel a GVH. Most arról ír a Világgazdaság, hogy igazából ezt se kell végül kifizetni, csak a töredékét.
A Colas csoport leányvállalattára, a Colas Dunántúli Zrt.-re például 1,5 milliárd forint büntetés jutott, ennek csak az ötödét kell kifizetniük. A cég ugyanis először fellebbezett és nem fizetett, a bírság pedig közben kétmilliárdnál is nagyobbra duzzadt. A bírságot ilyen esetekben az adókhoz hasonlóan kell beszednie a NAV-nak.
