Régóta fontolgattuk többen, hogy szükség lenne olyan topicra, amelyik a nagyobbacska (kb. 6-10 éves) gyerekekről szól, mert sok "régi" fórumozó gyerekeivel együtt "kiöregedett" a várandós-szoptatós-babázós-kisgyermekes topicokról. Pedig ahogy nőnek a gyerkőcök, egyre tágul a világ, egyre több megbeszélnivaló merül fel az emberben. Úgy gondoltam, hogy itt mindenről essék szó, ami ezt a korosztályt és szüleit érinti, vagyis lehet az iskola, szabadidő, különóra, evés, játék és minden, ami belefér...
Én a 70-es években 3.o-ban kezdtem a németet, az öcsém elsőben. Ugyanabból a könyvből, ugyanarra a szintre jutottunk el 4.o. végére.
Bár a fiam oviban 3 éves korától (kényszűségből, mivel mindenki részt vett a foglalkozáson) tanul angolt, csak most, nagycsoportban kezdem látni rajta, hogy kezdi kapisgálni azt, amit "tanítanak" neki. Én inkább azt az irányvonalat képviselem, hogy vagy anyanyelv gyanánt tanulja a szülőtől egy kisgyerek a nyelvet pici korától, vagy elég jóval később, akár csak 3.o-tól is.
De napjainkban annyira nagy a szülők részéről a nyelvtanulási nyomáskényszer, hogy legtöbb intézményben elkezdik a gyereket nagyon korán idegen nyelvre oktatni. És ha már egyszer nyelvtanulás, történjék ezt "modern" módszerek szerint, ne pedig oktassák.
A Gádor-ban megnéztem a másodikosakat. el voltam halva, hogy milyen szinten értenek. Csoda játlékosan "tanították" őket és látszott, hogy a gyerekek nagyon élvezik. De semmi írás és olvasás idegen nyelven, csak beszélgetés, ének, mondóka. És főként semmi osztályzás, pontozás.
Így lassanként a "vérükké" válik a nyelv. Az így oktatott gyerekek sokkal hamarabb megszólalnak, igaz kissé pontatlanabbul, mint a nyelvtanozó, kezdettől idegen nyelven író-olvasó társaik. És a nyelvtudásban a beszélt nyelv a lényeg, nem pedig a nyelvvizsga.
Idegen nyelvtanról pedig addíg egyáltalán nincs értelme beszélni, amíg a gyerek a magyarral nincs tisztában.
Sokkal hasznosabb szerintem, ha alsóban csupán ismerkednek a gyerekek a nyelvvel, ráhangolódnak, csak "rájuk ragadnak" a kifejezések, aztán ha már jól tudják mi is az a nyelvtan, akkortól tanulják tudatosan, pontosan, hogy miért is úgy mondjuk és úgy rakjuk sorba a szavakat, ahogy.
A legfontosabb pedig később azt kiszorítani, hogy néha ki tudjon menni anyanyelvi környezetbe.
Kéttannyelvű: Tavaly még mi is gondolkoztunk a Kossuth-on, mivel nagyon jó hírű, a kerület egyik legnépszerűbb sulija.
De nehéz egy gyerekről eldönteni 6 évesen, hogy nyelvzseni lesz-e, avagy sem, azaz fogja-e szeretni az idegen nyelveket. És ha nem, akkor megnyomorítom egy kéttannyelvűvel.
:))) Nyöszörgöm, mi a fene az a dekupázs???? Áruljátok már el, ne haljak meg hülyén!
A háztartásról: nálam is kötelezö lesz a fiúknak, remélem, rá tudom majd venni öket. Önállóbbak lesznek, ha el tudják látni magukat, és nem szorulnak rá vmi nönemüre. (Nem, nem féltéleny vagyok a jövendöbeli menyeimre, csak annyit szeretnék, hogy a nök belsö értékeiért éljenek majd velük a kölkeim, és ne azért, mert kell valaki ingvasalásra. Ez a gondolkodás ua. házassági csödbe vezet, vmint megalázó mindkét félnek.)
Fözni: imádok, ha nem muszáj-fözés. Tehát: boldogan elpepecselek a konyhában órákat egy finom kajával, de már elöbb is örömet okoz (recepttalálás, elgondolkozás, tervezés, bevasárlás.... csupa jó!), csak azt ne kelljen, hogy gyorsan-gyorsan kerüljön "valami" az asztalra. Nem szeretek "valamit" enni.... és rossz a lelkiismeretem a családom felé, ha "valamit" teszek eléjük. De már tudja a banda, hogy mikor Mama jókedvüen tesz-vesz a konyhában, annak jó vége szokott lenni :)
Reggel a férje bevitte a kórházba és közölte hogy gyerek nélkül nem viszi haza, már 2 hete mindennapos a "te jó ég, még mindig nem szültél meg", "még mindig benned van az a gyerek".
Kavicsbánya, mi tavaly megnéztünk két sulit a közelünkben, az egyik a bfoki Gádor volt, a másik a Kelenvölgyi.
A Gádor nagyon tetszett, különösen a nyelvi napközije. A szomszédunk fia is oda jár, csak jót hallottam róla. Reál vonal az erősségük, mat., szám.tech. és a nyelvi napközi. Idén már kipróbáltuk az ovis kézműves foglalkozásukat, a gyermekemnél páratlan sikert aratott.
A Kelenvölgyi nekünk tavaly kevésbé tetszett - bár ez egyéni ízlés kérdése. Erősségükként az énekkart, a zenei oktatást és a drámajátékot hangsúlyozták. A fiúnk pedig nem egy pacsirta és színész alkat, egyáltalán nem szereplős, viszont a számokért és állatokért él-hal.
Nem túl sok, de ez is egy kis adalék.
Kavicsbánya, Ildii,
ha budafokiak vagytok, nem ismeritek véletlenül közelebbről az albertfalvi Don Bosco-t? Sokan dícsérik, a Rózsavölgyből elég sok gyerek jár oda.
Az igazgatónővel már beszélgettünk, nagyon szimpatikus véleményt és gyermeknevelési irányvonalat képviselt. Most várjuk a jövő heti nyílt napot.
Én ugyanígy voltam az olvasás, német terén, Luca eleddig képtelen volt 2 soros versikéket, mondókákat megjegyezni, most meg csillagos pirospont németből, 1 hétig tanulják az új szavakat, péntekre, köv. hétfőre kell tudni, de ő már kedden-szerdán tudja : ) (itthon nem gyakorlunk, csak hétvégén 1x kikérdezem). meg egy szót most ő tudott egyedül az osztályból, emlékezett h oviban tanulták , tehát ragadt ott rá vmi mégiscsak a koszon kívül : )) (mindenki uabba az oviba járt nálunk az osztálytársak közül). (Off: Amúgy szia, anno mikor 2-3 hónaposak voltak a gyerekeink, asszem mi taliztunk egyszer, csak akkor még más nicked volt neked is, nekem is ; ) : ))))
És jártál magántanárhoz is, vagy elég volt az iskolai nyelvóra? Jó, hogy írtad a gimit, eszembe sem jutott volna ennyire előre gondolkodni. Köszi! Most akkor elkezdek utána járni, hogy melyik képzésnek mi az előnye. 4+8 vagy 6+6 vagy 8+4? Az Árpádból azért hozták el az ismerősödék a gyereküket, mert nehéz, vagy a légkör miatt? Nehezebb ez, a döntés mint gondoltam:))
Ez nagyon érdekes, mert Balázs sem rajzolt, úgy ment iskolába, hogy pálcikaember volt a max, amit hajlandó volt lerajzolni. Mivel neki voltak előzményei finommotorika témakörben, nagyon aggódtam, hogy engedhetik így suliba, hogy fog így írni... aztán jött a hátraszaltó, amikor elkezdett írni. Gyönyörűen írt már a legelejétől és nagyon megszerette a rajzolást. Fényévekre van a nyolcévesen elvárható szinttől, de szeret rajzolni és rajzol is. Ez nem azt jelenti, hogy ez egy általános jelenség, de nekem pl rajzolás-írás terén szerencsére nem igazolódtak a félelmeim.
a férjem remekül varr (mármint megvarrni dolgokat, nem úgy, hogy jelmezt pl.), meg mindenféle házimunkát csinál és az egyetlen baj vele csak annyi, hogy túl precíz és idegölően sokáig szüttyög mindennel, ő ezeket otthon tanulta, fiútestvére van, az anyukája egyszerűen kiosztotta a feladatokat, nemre való tekintet nélkül. :) nagyon hálás is vagyok emiatt anyósomnak én, remélem, majd egyszer valaki nekem is hálás is lesz. :))))
: ) Igen, az együtt alkotás nagyon nagy élmény tud lenni. (Tegnap egész délután egy zsiráfjelmezen dolgoztunk, közben jött a postás, kinyitottam neki az ajtót fülig sárgán, hónom alatt egy zsiráffejjel.. : ) )
de azért ezeket a dolgokat nem kell feltétlen összemosni, itt vagyok mindjárt én, a háztartást remekül vezetem, főzök-mosok-mérsékelt lelkesedéssel gombot varrok, csak jelmezt varrni vagy dekupázsolni ne kelljen. :)
teljesen off itt, de én meg úgy gondolom, hogy "trendi" lett nem "háziasszonynak" lenni , nem főzni, nem kézműveskedni..stb
nekem is 2 balkezem van , szoktam mondani és sajnos a gyerekeim tudják is, ha a farsangi jelmezeknél maradunk, eddig mindig kész volt, vagy valaki csinálta, vagy olyan volt, ami adott volt. Idén először követtem el baromi minimális kézműves tevékenységgel a jelmezük kiegészítését és mondhatom földön tűli öröm volt részükről : anya el sem hiszem, hogy tényleg te csinálod. nem olyan volt, mint a bolti, látszott itt-ott vmi, felnőtt szemmel a nem vállalható is eszembe jut, de nekik a legszebb és legértékesebb. ugyanilyen örömmel vitték az együtt sütött süteményeket.
Paminához kapcsolódva, az is eszembe jut, milyen példát adunk, nem csak lány gyerekeinknek, hanem a fiúknak a háztartás ( mint gyűjtő fogalom ) elhagyásával ?
hát az oké, hogy az óvónők ügyesek, de lefogadom, hogy ők meg nem értenek úgy az excel táblához, mint pl én. :)
a barátnőim nekem is, mind, de hát oké, megint csak azt mondom, hogy ők abban, én meg másban, mindannyian tiszteltben is tartjuk egymás képességeit, ennyi ez. :)
én 15 évesen kezdtem angolt tanulni, negyedikben már nyelvvizsgáztam, átlagos képességű vagyok, nem hiszem, h kellene elsőtől az idegen nyelv. a húgom 2.-tól tanult németül, később ő Németo.-ban, én Angliában voltam gyerekek mellett, mára ugyanúgy beszélünk kb. az adott nyelvünkön. na jó, ő lehet, h kicsit jobban, de nem befolyásol semmit :-) amúgy ismerősöm pár hónap után elhozta a gyereket az Árpád német tagozatáról. az én gyerekeim a Barossba járt/nak a XXII.ker.ben, a nagyfiam azóta a Kempelenben ötödikes, nem hiányzik neki az első négy év nem tagozatos angol tanulása, sőt, aki tanult, az a suliban most unná magát, mert nem mindenki jött tagozatról, tehát nem lehet az alapján haladni. szóval az is számít szerintem a választásnál, végig abba a suliba tervezed-e járatni a gyereket, ami tagozatos, vagy gondolkodsz negyediktől/hatodiktól gimiben.
Én sajna nem tudom nem magamra venni, mert körülöttem _mindenki_ értsd: bnők, óvónők stb., ilyen kis ügyes, és hát azért ez akaratlanul is vmi "nyomást" jelent, de mondjuk ez legyen a legnagyobb bajom az életben : ) A gyerkőcökkel kapcs. meg én se mondtam, h baj, ha hagyják kinyílni, önkifejezni, de akkor télleg legyen is így, ne csak a kényszer, h alkosson vmit, aztán meg leszóljuk a munkáját... (sajna van erre példám : (()
remélhetőleg jön Bokor, aki nyelvtanár, és elmondja az álláspontját
itt nem lehet okosnak lenni, mert nyílván, azok a szülők, akiknek odajár a gyereke, szeretik a rendszert, jónak gondolják. ilyen sulikban elsőtől nyelv tanulás van , nagyon emelt óraszámban, meglehetősen leterheltek a gyerekek. harmadiktól - általában - környezetóra idegen nyelven megy, negyediktől már több.
szerintem, egy jóképességű gyerek 9. vagy gimi első végére ugyanoda jut/hat, hogy középfokúzik az idegen nyelvből, annak ellenére, hogy csak negyediktől tanulja.
Pont a Kossuth és az Árpád, meg esetleg még a Gádor (ez mondjuk már nagyon határeset) lett volna szimpi a honlapjuk szerint. Egyenlőre még próbálom gyűjteni az infókat, hogy a nyelvtagozatos ill. kéttannyelvű általánosban tanulók milyen szintre jutnak el a 8 év alatt. Meg hogy egy átlagos képességű gyereknek mennyire lehet opció egy ilyen iskola. Vagy nekik csak fokozatosan lehet adagolni a tudást? Vagy először magyarul írni-olvasni, aztán 4. osztály szinten elkezdeni egy idegen nyelvet? Ismerős körökben nem jártak tagozatos iskolába, mindenki azt mondja nekem kell döntenem. Ez igaz is, de én nem beszélek idegen nyelven, a férjem fősulin ill. utána tanult meg társalgási szinten egy nyelvet. Ez ma már kevésnek bizonyulna.
Nagyon nehéz így, úgy hogy ha bárkinek van ezzel kapcsolatban tapasztalata, véleménye azt nagyon szívesen venném. (Mondjuk, ha ezek ilyen felkapott iskolák, akkor valószínűleg egy átlagos kisgyereknek nincs is esélye bejutni?) Én csak annyit szeretnék, hogy a suli mellett jusson ideje játékra is, a gyerekemmel való foglalkozásnak ne abból kelljen állnia, hogy gyakorolunk, tanulunk. De utána azért állja meg a helyét egy középsuliban, gimiben ha ahhoz lenne kedve.
én legendásan nem vagyok egy ilyen kézimunkázós típus, amit alkotnék, az nagyjából vállalhatatlan, de amúgy is csak limitált mennyiségben bírom magam körött az ilyen kézzel készült dolgokat, viszont én abszolút nem érzem ezt a nyomást, sehol, hogy másmilyen embernek kéne lennem vagy hogy megváltozott volna a világ és manapság erre nagy hangsúlyt helyeznének. őszintén szólva én felvállalom, hogy ilyen vagyok és végtelenül nem érdekel, hogy mások milyenek, így nem is veszem magamra a dolgot, egyáltalán nem érzem úgy, hogy ha a barátnőm bazi ügyesen varr, akkor nekem is sk kéne a gyerek jelmezét megcsinálni, szóval na, szerintem meg csak akkor van ilyen nyomás a felnőtteknél,
ha valaki magára veszi. :)
a gyerekek viszont szerintem egy teljesen másik kérdéskör, az ő kézműves-foglalkozásuknak egész más az alapja, célja és rendeltetése, mint a felnőttek esetén. szerintem. egy gyerek rajza, gyurmázása, festése, bármilyen fokú alkotása (incl. lego is akár) a gyereknek magának a kifejezését jelenti. hogy miként látja a világot, hogy hogyan látja önmagát benne. és persze azt is, hogy mit tud láttatni abból, ami benne van. és igen: régen erre nem fektettek valami nagy hangsúlyt. de nehogy azt mondjuk már, hogy ez baj, hogy rossz irányba ment el a világ akkor, amikor elkezdett bennünket érdekelni a gyerek maga, hogy mit érez, hogy mi van benne, hogy mik a lehetőségei, hogy mire gondol. én úgy érzem, hogy az jó tendencia nagyon, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek erre, mint régen.
