Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
aztán gondolkodj el, hogy mi igaz abból amit ma a különböző keresztény felekezetekben, de általánosságnam is általik elfogadott nézetben, hitben mi az IGAZság?
A hitre épülő vallás ingatag lábakon áll, sőt, vallásalapító ember alkotta, hozta létre saját hasznára, használatra.
Mivel az írásban is tetten érhető párbeszédekből, szereplők szavaiból, hogy MEG KELL ÍTÉLNI MI IGAZ! Jézus nevű főhőstől, így azt mondom, nem kell mindent elhinni, bevenni, főleg azt nem, hogy a biblia Isten (melyik Isten) szava!
"Velem is megesett olyan, hogy barátommá lett egy valamikori ellenségem, szóval előfordulhat akkor is, ha vétózod."
Valószínűleg nem figyelted, mit írtam, vagy ilyen hamar elfelejtetted?
Pál az állítólagos megtérése után is ellensége maradt... Na, most nem tudom, hogy a korábbi ellenségből lett barátod továbbra is ellenséged maradt? Ha igen, akkor nincs mit mondanom, így jártál...
Azaz nem olvasom, mert Pálnál az apostolok nem is szerepelnek... No, jó, Péter, Jakab, János nevűek igen, de ők valószínűleg nem az apostolok voltak.
Ha pedig megnézed melyik apostol hányszor és hol szerepel az ApCsel-ben, a statisztika megmutatja, hogy ez az írás nem az apostolokról, hanem Pálról szól. Az apostolok csak statiszták ebben az írásban.
Alább láthatod, kinek a neve hányszor szerepel benne.
Péter 56
András 1 Jakab 5 János 24 Filep 17 Bertalan 1 Máté 1 Tamás 1 Lebbeus/Tadeus/Tádé - Simon Kanaáni és/vagy zelóta 1 Júdás a Jakab fia és/vagy Júdás az áruló 8 Mátyás 2 117 Pál egymaga 128
Ehhez még hozzá kell tenni, hogy Péter, János, Jakab esetében nem tettem különbséget Jézus apostolai és az oszloposok között
Továbbá az ApCsel 28 fejezetből áll. Kb. a felénél említi a szerző utoljára apostol nevét. Ettől kezdve már csak Pál szerepel....
Igen jól körvonalazódik a tendencia: Saul-Pál mindvégig főszereplő, (egymaga többször szerepel, mint az összes többi együttvéve) az apostolok a mű közepére "elfogytak".
Nem, de leírta egy levélben. Nyilván azért, hogy a címzettek is ehhez tartsák magukat. Különben minek pazarolta rá a drága tintát és idejét?
Ebben a kontextusban a saját véleményét fogalmazta meg, igaz, mások szájába adta, hogy még hitelesebbnek tűnjön (mivel ez nem az ő véleménye, hanem másoké).
"Dicsőítették Istent abban a dologban, amit benne tett. De nem mondja azt, hogy ő Isten, vagy bármi különleges módon Isten lenne benne."
Azzal még nincs semmi baj, hogy mások isteni erőt láttak benne, a probléma ott kezdődik, mikor ennek hangot ad, erre hivatkozik, ezzel hivalkodik, saját magát így tünteti föl egy levélben Jézus önmagáról nem beszélt Istenként, még úgy sem, hogy másokat idézett volna.
(A kritikát megelőzendő: Amikor Jézus magát az Atyával tette azonossá, mindenkit bevont ebbe a körbe, más szóval: az ember és az Isten egységéről szólt:
Jn 14:20. "Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.")
Persze, persze, s ez minden más utólag megírt bibliai (és apokrif) történetre igaz... Viszont egyéb forrás hiányában mi csak a leírtakból tudjuk rekonstruálni az eseményeket.
"Na és itt aztán nem képzeli Jézus nevébe, nem mondja hogy "az én szövetségem", hanem IDÉZI, hogy "az én szövetségem"."
Ha valaki idéz, idézzen pontosan. (a mondat értelmét megváltoztató hiba is van benne) Pláne, ha tanult farizeus...
Pálnál nem ez a helyzet, ő már sajátjának tekintette ezt az idézetet. Vesd össze az eredetivel:
Ézs 59:20-21."És eljő Sionnak a megváltó, és azoknak, a kik Jákóbban megtérnek hamisságokból, szól az Úr. És én ő velök ily szövetséget szerzek, szól az Úr:" Rm11:26-27. …Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:. És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
Ha az alábbi kijelentéseit is figyelembe veszed, akkor érthetővé válik a kifogásolt állításom:
Rm 2:16. „Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint ...”
Egyik legszembetűnőbb kijelentése, melyben önmagáról úgy beszél, mintha ő lenne Jézus:
Gal 1:15. „De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által,”
Fura ez az állítás Pál szájából az előélete ismeretében. Hogyan lehet az anyaméhtől fogva kiválasztott, mikor a történet szerint csak a damaszkuszi úton lett azzá? Ebben az esetben Jézusnak tudnia kellett volna róla, s méginkább indokolt lett volna Pált – mint első helyen kiválasztottat – megemlíteni az apostolok kijelölésekor... Mert az effajta kiválasztottság nem mindenkinek adatott meg, az apostoloknak sem, Magdalénának sem. Csak egyetlen egy személy volt Jézuson kívül, aki ezt a kivételes és felettébb magasztos címet viselhette, s ez a személy nem volt más, mint Jézus előfutára, Ker. Szt. János:
Luk 1:15. "Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva."
Ez a fajta kiválasztottság nem csak úgy „bemondásra” történt, hanem a Szentlélek - és Gábriel -közreműködésével valósult meg:
Lk 1:19. „És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.”
A folytatásban Pál ennél jóval tovább merészkedett, és nem átallotta magát arcátlanul Isten Fiának kikiáltani. Nem járok messze a valóságtól, mikor feltételezem, nincs olyan ember, aki ne tudná - akár olvasta az evangéliumokat, akár nem - az „Isten Fia” cím egyedül Jézust illeti meg, senki mást! Pál mégis ebben a jézusi szerepkörben tetszelgett és úgy állítja be, mintha ő is a pogányok között hirdetné az evangéliumot, mint Jézus.
Gal 1:16. "Hogy kijelentse az ő Fiát én bennem, hogy hirdessem őt a pogányok között:”
Halkan jegyzem meg, hogy Jézus ennél sokkal szerényebben magát ember Fiának nevezte:
Mt 16:13. Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Mt 16:15-16. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
Ezzel még nincs vége a sztorinak, mert később felteszi az I-re a pontot, mikor önmagát istenként dícsér(tet)i.
"Pál nem volt Jézus tanitványa . a Damaszkuszi úton tért meg. Ezt hivják Pál fordulatnak."
Neked nem tűnt fel, hogy a megtérése után - mintha mi sem történt volna - így nyilatkozik önmagáról?:
Csel 24:14 "Erről pedig vallást teszek néked, hogy én [Pál] a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva."
És eszerint is tevékenykedik, továbbra is Mózest és megtorlás-elvű , kirekesztő törvényét hirdeti:
1Kor9:9 „Mert a Mózes törvényében meg van írva:” 1Kor14:21,34 „A törvényben meg van írva:”, „a mint a törvény is mondja.” Gal3:12 „A törvény pedig nincs hitből, hanem a mely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.” Gal4:5 „Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.” Zsid10:28 „A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;"
Mondjuk nem hallottam még, hogy rá 13-ikként hivatkoznának, de mindenesetre apostol, mivel ezt mondta ő magáról: "Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát"
"Csak azt nem lehet tudni, hogy ki volt az a Péter, aki ezt a levelet írta."
Mivelhogy nem Péternek nevezték a szerzőt.
A Péter levelei pszeudoepigráfok, azaz jóóóóóóóóóóval az apostolok kora után írta meg azokat egy vagy kettő noname Christos-hitű olyan formában mintha Péter írta volna. Akkoriban ezt nem tekintették hamisításnak, hiszen a szerző állítólag betöltekezett a Szentlélekkel és az vezette a kezét, tehát biztosan azt írta, amit egykoron Péter is írt volna.
