Nem végleges, csak véletlenül láttunk ajánlatokat, és egész kedvezőek. Ha Isten is úgy akarja jövőre oda megyünk:) Gondoltuk megkérdezzük titeket érdekel-e? :))
Bangkok érdekes élmény volt, rengeteg szépséget láttam, de nagyon zavart a turisták durva átverése. ezzel szöges ellentétben állt utunk következő állomása, Phi Phi.
Előbb elrepültünk Phuketre, majd a szigetet egy kisbusszal átszelve kompra ültünk. Phuket ezalatt a 45 perc alatt nem igazán varázsolt el... Közel két órás út után értünk partot Phi Phi Don-on a sziget két nagy sziklatömbjét összekötő kis homoksáv egyik oldalán. A homoksáv túloldalán pedig már ott vártak a longtail boat-ok, amelyek a Phi Phi Natural Resortba vittek. A szigeten nincsenek utak és nincsenek autók, mindenféle szállítást (emberek, turisták, áru, építőanyag stb.) a tenger felől hajóval, logtail boattal oldanak meg. Így aztán mi is lekaphattuk a cipőnket, hogy a térdig érő vízből beszálljunk egy ilyen "taxiba". Nagyjából 20 percet hajóztunk a tengeren, amíg megkerültük az északi földnyelvet, amelynek túloldalán volt a szállás.
Egy lélegzetelállítóan szép, fehérhomokos, türkizkék vízű kis öbölben toccsantunk csónakunkból a vízbe, majd léptünk a szállodába, ahol hűtött törlőkendp és velcome drink várt. No és ezernyi növény, madárdal: megérkeztünk a természet közepébe (talán mondanom sem kell, hogy - stilszerűen - a szobában nem volt tévé:) A szálloda saját strandján gyönyörű korallzátony nyújtózott, varázslatos színű halakkal és más állatokkal, a szálloda előtt pedig a tiszta, fehérhomokos beach. A szálloda nagyon egyszerű volt (talán már-már súrolta a fapados kategóriát), de ide, a madárfütty, az ugráló békák és osonó gyíkok közé talán nem is illett volna a luxus, pláne, hogy még az áramot is házi áramfejlesztő termelte, hisz mint említettem a szigeten a természetvédelmi jellegnél fogva nincs infrasturktúra sem.
A szigeten két kiránydulást tettünk. Az egyik a sziget közepébe vezetett, a "városba", valamint a domboldalon levő kilátóba. A város a kikötő mellett található és egy gyalogösvény kanyarogja be, amelynek két oldalán bazár húzódik végtelen hosszan. Ezen végigsétáltunk, majd felkaptattunk a dombra (az ezer fokban, végtelen páratartalomban azt hiszem ez felért a Mount Everesttel:). Odafenn viszont hibátlan panoráma tárult elébünk a sziget két tömbjéről és az azt összekötő kis homokpadról. Visszatérve a városba belevesztünk a bazárba, végre ettem thai palacsintát is.
A második kirándulást Phi Phi Ley-re, a szomszédos kis lakatlan paradicsom-szigetre. Longtail boattal, majd egy óra kellett hogy átérjünk, de közben gyönyörű a tenger és a sziget sziklái végig érdekes díszletet adtak, cseppet sem volt "eseménytelen" az út. Aztán befutottunk a thai képeslapok egyik állandó témájául szolgáló smarag-türkiz színű öbölbe. Tényleg olyan volt, mint a képeslapokon. Turista is volt jócskán a parton, de szerencsére nem zavaró tömegben. Az álompartról átsétáltunk a dzsungelen át egy másik öbölbe is, de ott egy sziklafal állta az utat, amin köteleken lehetett volna átjutni, így inkább a lustábbik megoldást választva visszasétáltunk és élveztük a szikrázó napsütést, a kék eget, a türkiz vizet és a maya-bay feelinget.
Nagyjából egy órányi strandolás után továbbvitt bennünket a csónakosunk, megkerültük Phi Phi Leyt. Közben kis öblökbe is behajóztunk, gyönyörű sziklaképződményeket és mindenütt hihetetlenül tiszta vizet láthattunk. Elmentünk a Viking Barlang mellett, ahol szorgos kezek gyűjtik a fecskefészket a kínai ínyencséghez, a Fecskefészek leveshez. Utunk utolsó állomása a Monkey Bay volt, ahol kikötve vadon élő majmokkal találkozhat az utazó. Tényleg számos majom gyűlt össze, hogy a bámészkodó emberseregnek pózoljanak (és nem mellesleg megkapják a napi betevő táplálékot).
Phi Phi összességében a leggyönyörűbb hely volt egész Thaiföldön, amit láthattunk, természetes volt, kivételes szépségű helyekkel, egyedi hangulattal. Senki ne hagyja ki:)
Második bangkoki napunk egy nehéz választással kezdődött: Ayutthaya, vagy az Úszópiac. Az előbbi mellett döntöttünk. A szálloda előtt fogtunk egy taxit, amivel elvitettük magunkat a buszpályaudvarra, ahonnan az ayutthayai busz indult. Teljesen kutúrált, légkondis busz volt, ami fejenként 55 baht-ért elvitt a tett színhelyére. Csak mi voltunk európaiak a buszon és a buszpályaudvaron mindenki segítőkész volt, igaz a sofőr itt is bevetett egy cselt, mert amikor megtaláltuk a buszt, rögtön fel is ültünk rá, majd rájöttünk, hogy még kéne némi izet vételeznünk az útra és le akartunk szállni, de ekkor kézzel lábbal kezdett magyarázni, hogy már ne menjünk sehova ,mert 10 perccel előbb indul majd - persze végül pontosan a menetrend szerint indult:) Mindenesetre jólesett, hogy amikor beértünk Ayutthayába, külön nekünk is szólt a kalauz, hogy itt kell leszállni és megmutatta honnan indul a visszafelé járat.
Ahogy leszálltunk a buszról, előkerült egy tuk-tukos, akivel végül megállapodtuk, hogy körbevisz a város látnivalóin (óránként 300 bath-ért, összesen 900-ért). Ezután mentünk wat-ról watra, mindegyik egy újabb élményt jelentett. Itt nem voltak olyan tökéletesek a templomok, némelyik kifejezetten romos volt és sehol sem láttuk a bangkokban megszokott díszes csempés falakat, helyette omladozó vöröstéglákat.
Ugyanakkor azt is észrevettük, hogy itt ezek az épületek nemcsak turistalátványosságként, hanem a mindennapi thai élet részeként is funkcionálnak. Rengeteg helyi embert is láttunk imádkodni, vagy csak a wat melleti tó partján a pázsiton családostól piknikezni.
Az időből 3 templomra futotta és egy ebédre. Kértük a tuk-tukost, hogy vigyen el bennünket valahova enni. Sokat mentünk, a végén már meg voltunk győződve róla, hogy hiba volt, mert csak az ő biznisze számít, de végül kilukadtunk egy folyóparti étterembe, ahol a teraszról a folyó melletti életből is kaptunk egy párszáz méternyi izelítőt, no és olcsó egészen finom kaját.
Aztán ugyanúgy busszal, ahogy jöttünk, visszamentünk Bangkokba, ahol szintán a kalauz megmutatta hol lehet taxiba szállni és simán visszaértünk a szállodába. Némi tisztálkodás után még aznap estére beterveztük a Patpong piacot és eszerint is cselekedtünk. Elvitettük magunkat az éjszkai piacra. Itt jó sokat bolyongtunk, de végül nem volt akkora szám, alig találtunk magunknak izgalmas cuccot, alkudnivaló árut.
Két órai nézelődés után fogtunk egy taxit és visszamentünk a szállodába aludni, mert másnap már várt bennünket Phi Phi.
Olvastam a Tiedet, jó volt. Szinte láttam magam előtt a főutcát Chawengen, ahol elválik egymástól az egyirányú rész a kétirányútól:)
Majd ide a fórumra írok szép lassan, valszeg több nap alatt, mert bazi sok munka várt mire visszajöttem és kevés időm lesz rá. A Tengerpartokra viszont most nemigen hiszem, hogy fogok írni, mert ott a Tied és ilyen közel egymáshoz két cikk ugyanarról unalmas lenne.
Képek is lesznek, csak még van velük némi dolgom (némi igazítás fotoshopban, átméretezés stb.)
Akkor némi kis élménybeszámoló következik, ahogy ígértem.
Az utat az Aeroviva szervezte: 2 éj Bangkok/3éj Phi Phi/7 éj Koh Samui. Bankgokig Malévval repültünk, Dubaiban (illetve a mellette fekvő Sharjahban) sokan kiszálltak igaz, már odáig is elég foghíjasan ültünk, viszonylag kényelmesen lehetett aludni.
Megérkezvén Bangkokba elcsodálkozhattunk a Suvarnabhumi reptér méretein, majd a transzferbusz elvitt az Imprial Qeens Park Hotelhez. Ez egy igényes hotel, semmi kifogásunk nem volt ellene. Becsekkolás, szobafoglalás és egy órányi pihenés után bevetettük magunkat a fővárosba. Már eleve elhatároztuk, hogy nem az iroda fakultatívjaival megyünk, hanem a saját szakállunkra. Kisétáltunk a szálloda elé, ahol szinte azonnal elkezdett egy ember integetni, hogy "Taxi, taxi". Oké, rögtön megalkudtunk 85 bathban a Királyi palotáig, de emberünk modnta, hogy most zárva van a palota ebédidőben, addig elvisz egy helyre, ahol mindenféle eredeti thai dolgot lehet vásárolni. Ez egy későbbi tapasztalat előfutára lett. Elmentünk az ajánlott helyre, nem is bántuk meg (gyönyörű ékeszreket láttunk, meg a folyamatot, ahogy csinálják).
Aztán nemsokára odaértünk a Palotához. Itt megint jöttek emberek, hogy a feleségem lábán levő papuccsal nem fogják őt beengedni, de szívesen elvisznek és megmutatnak mást, majd újabb trükként a már előzőekben megismert "most zárva van" dumával próbáltak máshová eltéríteni. De mi ekkor megmakacsoltuk magunkat és nem hiába tettük: a palota nem volt zárva, simán be lehetett menni.
És persze csodálatos volt. Hatalmas aranykupolák, fénylő díszítések élénk színű, különlges háztetők, sárkányok, szobrok, buddhák, leírhatatlan látvány volt. Hamar beleszerettem Thaiföldbe.
Következő állomásunk a Wat Po volt a fekvő buddhával. A nálunk levő kézikönyv térképén belőttük, merre van, aztán elindultunk. Útközben sokan bepróbálkoztak ismét "most zárva van a fekvő buddha, de majd ő elvisz más látványossághoz", de nemsokára elértük a fekvő buddha templomát. Ez sem maradt el szépségben a Királyi palotához képest. A buddha pedig igazán lenyűgöző méretben pihent előttünk.
Ezután gyors kaja következett, ahol megismerkedtünk a thai ízekkel és azzal, hogy náluk a "not too spicy" is azt jelenti, hogy ez ember szája (és később a tápcsatorna másik vége:) is szétég, olyan erősen hozzák az ételt.
Még az első nap délutánjába nagyon szerettem volna, ha belefér a Wat Arun is, és mivel idővel jól álltunk, megkerestük hol kelhetnénk át a folyón. Kis keresgélés után megtaláltuk a kompátlkelőt és ketten 7, azaz hét bathért átkeltünk a folyó másik oldalára. A Wat Arun attrakciója az volt az előzőekhez képest, hogy elég magasra fel lehetett mászni a tornyon rajta (és itt ismerkedtünk meg a "thai lépcső" fogalmával: majdnem térdig érően magas lépcsőfokok, nagyon keskeny belépőkkel, lefele némi halálfélelemmel).
Visszafelé menet még találtunk egy triciklis árusnál sült banánt. Isteni (!!!!) volt, csak sajnos utána soha többé nem láttam máshol ilyet:(
Na lám, már az első nap is milyen hosszú lett. Be is fejezem. Majd a következőkben kicsit visszafogom magamat:)
Jó volt, nagyon jó volt, extra jó volt. Remélem nemsokára lesz beszámoló is.
Addig is címszavak: Buddha, wat, Ayutthaya, tuk-tuk, banana pancake, not too spicy, napsütés, fehérhomok, pálmafák, shopping3, elefánt, longtail boat...
"Gondolom valami kényelmi dolog lehet a hosszú út kapcsán..."
A "kényelmi dolgok" a Malévtól lesznek várhatók. Tavaly adtak kispárnát, takarót és egy fejhallgatót. Szerintem ez most is így lesz. Kb ennyi a kényelmi felszerelés náluk.
Semmi különbség nincs, a 738 valami hülye szakzsargon.
A Boeing 737-es sorozatnak vannak különböző alváltozatai (737-200, 737-300, 737-400...737-800...stb.) Ezeket az alváltozatokat jelölik a repülős "szlengben" rövidítve. Pl. 737-200 = 732; 737-800 = 738
Az egyes altípusok közti különbségek alapvetően a befogadóképességben és a hatótávolságban van.
A kényelemben talán csak annyi számít, hogy a 737-800-as (738-as) típus már a legújabb fejlesztésekkel felszerelt, több utastájékoztató monitor van rajta, meg ilyen apróságok.
Hát igen, logikus és egyszerübb valóban..:) Egyébként mi a különbség a 737 és a 738-as gép között? Úgy tudom mi a 738-assal megyünk. Gondolom valami kényelmi dolog lehet a hosszú út kapcsán...
Ez nem szabály, csak logikus. Képzeld el, hogy a belső ülésekről kászálódnak a leszálló utasok, a fennmaradók, meg a folyosón ácsorognak, egy pillanat alatt eltorlaszolnák a egymás előtt gépet.
Meg van egy másik megfontolás is (legalábbis az én ronda agyamban): ha mindenki leszáll, akkor mindenki megmarkolja a kis motyóját és nincs senkinek olyan problémája a bangkoki leszálláskor, hogy "jaj valaki elvitte a táskámat"...
Valószínűleg ki kell szállni, mivel az Emirátusokban lesz leszálló (ha megnézed az Aeroviva honlapját, ott van ugyanerre a dátumra és ugyanerre a 12:40-es indulásra, de csak Dubaiba/Sharjahba meghirdetett út).
Ez két dolgot jelent:
1. Dubaiban a fele gép kiszáll és nyilván ez azt jelenti, hogy mindenkit kiterelnek, majd a továbbutazók visszaszállnak.
2. Az Emirátusok után kevesebben leszünk a gépen, ergo kényelmesebb lesz a második etap.
MINKET KÉT ÉVE KISZÁLLÍTOTTAK A GÉPBŐL, DE AZT MONDTÁK, HOGY NEM MENJÜNK MESSZE, MERT HA SZERENCSÉNK VAN, AZONNAL INDULHATUNK TOVÁBB, HA NEM AKKOR LEHET, HOGY CSAK ÓRÁK MÚLVA. MONDTÁK, HOGY AZ ARABOKNÁL NEM LEHET TUDNI. LESZÁLLÁS ELŐTT IS KÖRÖZTÜNK VAGY 3/4 ÓRÁT TÖBBED MAGUNKKAL, FÉLELMETES VOLT A LÁTVÁNY, AZ A SOK GÉP MIND EGYMÁS UTÁN KÖZEL EGYMÁSHOZ. A LEGJOBB LENNE, HA KI SE SZÁLLNÁNK, AKKOR BIZTOSAN HAMAR TOVÁBBINDULHATUNK.
