Elsős osztályom volt, első, vagy második napjuk a suliban. Délután, kint az udvaron. Előtte beszélgetés, mit szabad és mit nem?
Szóval a fiúk bebújtak a bokor és a kerítés közé, bepiszkáltak az utcáról eky kétliteres üres műanyag flakont, és megpróbálták testületileg telepisilni.Arra már nem emlékszem, hogy mennyire volt sikeres a vállalkozás, de abban igazuk volt: nem mondtam, hogy üvegbe márpedig nem pisilünk!
és nem akkor szól a kicsi a wc-ről, hogy mehetek kitörölni, amikor épp elkezdtem kajálni :))))
:-DDD A nagyobb kb 3 hete már becsukja az ajtót, és csak akkor mehetek be, amikor már végzett. Én csak a villanyt kapcsolhatom fel neki, le kell húznom a wcpapírt, hogy legyen neki elég a törléshez, és ki kell mennem. Semmiféle segédeszközt nem hajlandó használni, mert ő már nagylány, feltornássza magát a wc-re. Csakhogy lemászáskor még nem törölte meg magát, úgyhogy a wc deszkánk néha pisis marad.
Én kényszerűségből lettem erre a hétre szalma-özvegy. Pénteken az iskolacuccok beszerzése közben meghűltünk a nagyobb gyerekkel ( a kicsi addig apával hepajozott otthon ). Szombat reggel a nagy már taknyosan ébredt, így a kicsit gyorsan száműztem anyósomhoz, mert jövőhéten műtik, és nem lenne jó, ha most elkapna valamit. A nagyot meg anyukám vette szárnyai alá, így most egyedül tengetem itthon napjaimat. Persze hogy ne legyen minden fényes, én is jó náthás lettem :(( A párom tegnap még ráadásul éjszakázott is, tehát még az ágy is teljes egészében az enyém volt. Azért így néhány nap után nagyon hiányoznak ám a büdös kölkei :)))) Viszont azért egy kicsit jó, hogy akkor dőlhetek le, amikor akarok, és nem akkor szól a kicsi a wc-ről, hogy mehetek kitörölni, amikor épp elkezdtem kajálni :))))
Igen, van már picimacink. Elindultam a két gyerekkel, esőkabáttal felszerelkezve, mire odaértem volna a dokimhoz (a picimaci vásárlás előtt be akartam szaladni), apám telefonált, hogy ő is a Blahán van, épp megvette a picimacit. Én már megígértem a lányomnak, hogy ő választhat, de nagypapa átérezve a helyzet fontosságát, a fájós lábával buszraszállt, hogy sürgősen megvegye a picimacit. Igaz, hogy zöldet vett (az eredeti rózsaszín volt), de vett még egy lila fókát, egy hóembert és két aprócska dobókockát. A blokk szerint 50 Ft volt az egész. Most a picimaci mellett a fókát is szorongatja, így mind a két kezecskébe jut valami. Legalább megtanulta, hogy pisilés előtt mindent lepakol a kezéből. De nem telik el nap, hogy meg ne emlékeznénk elvesztett kis barátunkra. :-)
Viszont mivel apám mindenből egyet vett, még el fogok szaladni a boltba és mindenből veszek tartalékot és eldugom.
Tegnap anyukámék elvitték a lányokat, és MA DÉLELŐTT 11-KOR KELTEM FEL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Igaz, hogy kicsit későn feküdtem, de ígyis 10 ÓRÁT ALUDTAM FOLYAMATOSAN!!!!!! Amikor anyukámék elvitték már így a lányokat, akkor valamit el kellett intéznem, és korán kellett kelni. Még délután elmegyek egyet sétálni, anélkül, hogy meg kellene terveznem az útvonalat (a gyereknek minél kényelmesebb legyen, melyik buszra lehet babakocsival felszállni, hol van mozgólépcsó, hol kell kevesebbet cipekedni, stb - gondolom nektek ezt nem kell részletezni).
Kedves Malena és Tifany, már megírtam a "házi feladatot", csak még nem sikerült feltennem. Este kérek "telefonos segítséget, addig kérek még türelmet.
Babco, sikerült megvenned a kedvenc picimacit?
Megtapasztalt anya lettem, ha nem is tapasztalt...Mátébaba tegnap délben a peluscsere alkalmával lehuggggyozott.
Most az a módi nálunk, hogy meztelen fenekét érezve, a gyerek vándorútra indul a heverőn. hozzámmászik, magyaráz, feláll, próbálja elodázni a következő pelust. Fogom a két kezát, vidáman ugrál, reng a heverő. Szóval ezenközben rám mosolygott és hoppá! Mááááté! ez voltam én. Szünet, mosoly, folytatás, pontosabban: folyatás.Aztán átöltöztem, őkelme pedig édesdeden hozzálátott a délutáni alváshoz.Ennyi. Állítólag a lányok is tudnak ilyeneket, habár ezt technikailag nehezen tudom elképzelni.
engem is érdekelne ez a svájci tipusú. épp életbiztosítás/befektetés ügyben shoppingolok, és a többiektől bocs, hogy OFFolok, de a svájc + megtakarítás így együtt nagyon jól hangzott. :-)
Szerintem ez az összehasonlítgaás pont a rendszerváltás körül kezdődhetett, mert nekem anyu azt mesélte, hogy amikor ő gimibe ment, már azon megbotránkoztak a rokonok, és amikor egyetemre akart menni, akkor mát teljesen kiakadtak. Meg emlékszem, hogy régebben sokkal jobban meg volt becsülve a kétkezi munka.
Most miért akar mindenki felsőfokú végzettséget? Talán mert olyan trendi dolog. Foggalmam nincs, miért. De ha csak abba gondolunk bele, hogy mennyi gyárat zártak be az elmúlt években kis országunkban, ahol a termelő munka folyt, és ahol elkeltek volna a jó szakemberek... És ha csak azt nézem, hogy az apósom kőműves. Egyéltalán nem él rosszul, szinte egész télen nem dolgozik, és van, hogy egy hét alatt megkeres annyit, mint mondjuk egy pedagógus egy fél év alatt se. Akkor miért is erőltetjük mi annyira ezt a legyen mindenki diplomás dolgot? De félre ne értsd, egyáltalán nem akaorm szembeállítani a fizikai és szellemi munkát, főleg nem rangsorolva. Mert mindkettő pont annyit ér, amit a művelője kihoz belőle. Egy jó szakember meg van becsülve, és van munkája rendesen ( csak az ilyenek egyre kevesebben vannak, vagy mostanában engem találtak meg a szakbarbárok )
Meg azt látom, hogy egy jó ideje mindenki csak szolgáltatni akar ebben az országban, és termelni nem sokan.
Ehhez a megállapításhoz csatlakoznék. Két éve elromlott a kocsinkon valami. A sógorom autószerelő, de ehhez a típushoz, lévén amerikai autó nem nagyon értett. Felhívta a szakszervízt, hogy mit hogyan merre, meddig... és kért valami rajzot, hogy is tud a hibás alkatrészig eljutni. Tájékoztatták, hogy majdnem az egész motorteret ki kéne cserélni, és szívesen látják a szervízben, mert azt úgy se lehet "házilag". ( százezer körüli összeg )Na felcuppant az internetre, valahonnan levadászta az említett rajzot a motorról, az egyik haverjával beleugrottak a motorba, majd néhány tönkrement tömítést kicseréltek, szépen visszaépítették az egészet, és így kb ötezerből megúsztuk az egészet. No, ennyit a problémamegoldásról.
Meg mégegy eset: nagyon régi ladánk volt, mikor a nagyobbik fiunk megszületett. Családilag bevonultunk a városba valamiért kocsival, amikoris a Nyugatinál egyszercsak elszakadt a gázbóvden ( vagy mi a fene ). Párom kiugrott a kocsiból, beszaladt a pályaudvarra, az első újságosnál kunyerált kát méter spárgát, Rákötötte a motornál a gázkarra, vevezette a szellőzőn keresztül a kocsiba, majd úgy jöttünk hazáig, hogy a madzagot ráncigálva adott gázt. Akkor iszonyúan féltem, de azóta jókat kuncogok, mikor eszembe jut. :)) És a páromnak csak egy vacak kőmüves szakmunkás bizije van, meg egy vagyonőri vizsgája. Viszont egész életükben rá voltak kényszerülve arra, hogy gyorsan reagáljanak, ha valani történik, és hamar megoldják a problémát. Mert azt még hozzátenném, hogy a sógorom autószerelő, de már csak szki-ban tanulhatott, érettségiznie kellett. Sok felesleges tantárgyat tanultak, míg a szakmára keveseb idő jutott. Ha nem kerül egy tapasztalt szakihoz gyakorlatra, akkor valószínű ő is valamilyen szakbarbár lenne. Az öcsém is ugyanabban a sulban érettségizett, mint a sógorom, de a mai napig nem tud autót szerelni.
A férjem autószerelő, arról panaszkodik, hogy szinte megszűnt a szakmunkásképzés. Egy darabig nem lesz utánpótlás, ill. majd a nagy autógyárak saját gárdát fognak képezni, mintegy "maguknak".
Annyira magas szintű a diagnosztika, hibamegállapítás, hogy kiírja a monitor: mit kell cserélni.Vége lesz az alkudozásnak, nem lehetne-e olcsóbban megúszni?Nem, komplett egység cseréje, 80 ezerért. Kéri a kedves ügyfél,vagy nem?Én legalábbis laikusként így látom.
A problémamegoldó képességünk fejlesztését a mai iskolai-oktatási rendszer csak elvekben támogatja.
Igen, mit is lehet kezdeni egy bölcsész diplomával?
Sőt, még millió dolog vátoztathatja a kézírást, pl aktuális érzelmi állapot, fáradtság, betegségek, amiket esetleg az ember nem is vesz észre magának, csak az avatott szem egy mondjuk többszörös nagyításból. Még a húzott vonal minősége, vastagsága, a vonal szerkezete a festékszemcsék összetétele, és még sorolhatnám... Ezért nem véletlen, hogy az alapképzés 3 év. Viszont most egyre elterjedtebb a munkahelyi grafológia, sőt, egyre több állásbörzén vannak jelen grafológusok pályaválasztási segítséget nyújtva.
Szív: A pindúrom így született, de szerencsére nagyon jól viseli. A Szívbetegen született a gyerekem c. topic-ban rengeteget írtam róla, ott mindent megtudsz rólunk.
viszont a mai szakmunkás képzések bizonyos szakmák esetében már komoly háttér tudást feltételeznek, ezért kell mondjuk az érettségi, de vannak jó szakmák, amikkel biztosabban lehet állást kapni, mint pl a magyar-töri tanári diplomával....
Sose hittem volna, hogy a kézírás is változik az életkorral és a sorsommal együtt, pedig így van. Habár a hagyományos kézírásos technika lassan kimegy a divatból.
Nem hangzik jól ez a szívmútét, Ha nem túl fájó, kérlrk írj róla.
Most ugye mi igazodni akarunk ehhez a bolognai rendszerhez, azért változtatgatják ezt a felsőoktatási mizériát.
A pindúromnak ez lesz a harmadik szívműtétje ( remélem, hogy az utolsó ).
Én is csak azért tudok elmenni ilyen messze tanulni, mert van egy tündéri anyukám, aki segít. Meg az anyósomék is rendesek, rájuk is lehet ilyen téren számítani. Bármikor rájuk bízhatom a gyereket.
Grafológia: még ha vigyázol is a gy-betűidre, akkor is megláthat mondjuk egy 50-100 szoros nagyításnál benne akármit is az avatott szem, amit esetleg megpróbál az ember titkolni, vagy másítani. Meg nem csak a gy betű jelenti a szexualitással kapcsolatos információhordozót számunkra, hanem szinte az egész alsózóna. Meg ugye amit a tudatalatti "diktál" nem igazán tudjuk kontrollálni :))
Alice, korom szerint már lehetne főiskolás korú fiam-lányom, csak későn kezdtük...
Az összes barátainknál, nagy hányadban azt látom, komoly gondok vannak a tanulással (is).De néhány év hányattatás után benő a fejelágyuk, legtöbbjük mégiscsak elvégez valami épkézláb iskolát.Persze a barátainkat addig a guta ütögeti, nem értik mit és mikor rontottak el. Az egyikük úgy fogalmazott, a gyereknevelés a gyerek 12 éves koráig tart, onnan már csak önvédelem.
Nekünk is van "svájci típusú" megtakarításunk, sőt, én magam is foglalkozom ezzel.
A babának is kötöttünk, sohase lehet tudni, mi történik még.
A legtöbb magyar család még mindig a leendő nyugdíjára alapoz,ami olyan kevés lesz, hogy éhenhalásra sem lesz elég.Én is abban a rendszerben nőttem fel, amely biztonságos volt munkahely, tanulás, nyugdíj szempontjából.Ez nem nosztalgia, hanem arra akarok kilyukadni: nehéz átállni, ha nem alkalmazkodsz, fejlődsz, áttaposnak rajtad, lemaradsz.
Én optimista vagyok, annak ellenére, hogy nem tudom, lesz-e állásom gyes után?
Mindenkitől azt hallom,hogy sokkal könnyebb volt az emelt szintű érettségi, mint amire számítottak.Jövőre ismét változik, nem fogom fel tyúkeszemmel, miért nem lehet megállapodni?
Viktorya, mivel műtik a pindúrt?
Sopron nekem messze van, ráadásul nem tudnám kire hagyni a babát. Apja dolgozik, anyósom idős.Ennek ellenére foglalkoztat a gondolat.
A grafológia érdekes tudomány, egyszer betévedtem egy kis tájékozódásra, azóta nagyon vigyázok a gy betüimre.
Mi az életbiztosítás keretében spórolunk a gyerekek tanulására. Amikor megszülettek, mindegyikre kötöttünk egy 18-éves biztosítást. Mire lejár, szép kis összeg lesz, és a szerződésben benne van, hogy ha esetleg velem valami történik, akkor a biztosító fizeti tovább, majd a végén az eredetileg mehatározott összeget az esetleges hozamokkal fizeti ki nekik. Nekünk mindenkinek van ilyen a családban, mire kirepülnek a csemeték, talán elég szép kis összeget tudunk nekik prezentálni.
Különben elég fura, de az ismerettségi körünkben több kétkezi munkáát végző ember klasszisokkal jobban keres, mint a diplomások. Pl az asztalos haverja a páromnak luxus-autóval jár, minden évben külföldön nyaralnak, nagyon jól berendezett házban élnek, és nincsenek anyagi gondjaik. Az egyik friss diplomás meg majd egy éve keres munkát, és kb oléyan ajánlata van, hogy százezer bruttóért el is mehet egy bankba dolgozni. Na ennyit a befektetett időről, energiáról, stb. Annyit még egy biztonsági őr is megkeres, és javarészt csak ácsorog egy áruházban.
Viszont az is tény, hogy az utóbbi időben túltermelés volt diplomásokból, és pl vegyük a jogi pályát, sokkal többet képeztek belőle, mint amennyit a piac megkívánt.
Mert ugye szép dolog úgy csökkenteni a munkanélküliséget, hogy beiskolázunk minél több fiatalt, de azokat később ugyanúgy el kell helyezni, mialatt egy csomó szakiskola megszűnt, és számos olyan szakma van amiben munkaerő hiány van. És nemrég láttam egy dokumentunfilet arról, hogy egy fémesztergályos megkeresi a 750-900 ft-os órabért, dolgozmak 10 órát naponta, az majdnem kétszázezer ft havonta, ha csak öt napot dolgozik egy héten. Evvel szemben van egy csomó jogász, protekció hiányában csak vállalati jogászként tudnak elhelyezkedni, jóval kevesebb fizuért.
Többektől hallottam, hogy az idei emeltszintű érettségiről sokszor a tanárok beszélték le a diákokat, mert úgy gondolták bőven elég lesz a középszintű is. Aztán később meg siránkoztak a szülők is és a diákok is. De hát ez várható volt, hiszen minden rendszerváltás az elején zavaros, átláthatatlan és vannak akiknek kedvez, de vannak olyanok is, akiknek nem.
manapság ezer évig lehet tanulni, mindenféle átjárhatóságokkal, csak győzze a család finanszírozni.
Tudod én ha most lennék ilyen heylzetben és ez az ország valami bejáratott normális ország lenne boldogan finanszíroznám. Ugyanis a normális az, hogy az egyetemet vagy főiskolát végzettek később sokkal jobban keresnek mint azok, akik nem invesztáltak bele ennyi energiát a tanulásba. Azaz, a későbbiekben sokkal jobban keresnek. És ebből a majdani nagyobb kerestetből majd visszavfizetik a tandíjhitelt - ami szintén már be van járatva nálunk fejlettebb országokban. Nálunk fejlettebb jobban élő országokban a szülők már a gyerek megszületésétől raknak félre pénzt az esetleges egyetemi tanulmányokra - ha tudnak. ha nem tudnak, akkor meg a gyerek az egyetem mellett munkát vállal, avagy elemegy egy évre dolgozni, és abból fizet két év tandíjat, vagy felvesz diákhitelt. Vagy ha egyik sem, de sugárzóan tehetséges, akkor megpályázik alapítványi ösztöndíjat...
Feltéve ha tényleg akar tanulni, és tényleg el akarja érni a célját.
Mert ha csak még 3-5 évig fiatal akar maradni és bulizni, az más - és ne mondd, hogy nem láttál már ilyet, mert én sajna sokat is.
Ahogyan látom, az idei felvételiknél az volt a legnagyobb baj, hogy nagyon sokan nem voltak egyszerűen tisztában a feltételekkel - hogy ez inek a hibája, az vita tárgya. De hogy az érettségi, meg az emelt szintű érettségi is sokkal de sokkal könnyebb volt annál, mint amire bárki is számított, az biztos.
Hát, már megbeszéltem vele, hogy veszünk másikat. Csak az lesz a gáz, ha nem lesz pont olyan. De lehet, hogy elviszem a boltba, hátha talál magának kisteknőst vagy más állatfigurát. Még reménykedek...... Ha ez nem válik be, jöhet a B terv. :-)
MIndegy, vegyél valami hasonló biszbaszt ha nem találod az eredetit, aztán játszd el, hogy a vécéből halászod elő és csudálozz, hogy hogy megváltozott szegény picimaci a sok kaki meg pisi között - de íme visszajött! :-)
(legfeljebb kisdisznónak vagy kis nyuszinak vagy minek alakult át... a gyerekek sokmindent elhisznek még ebben a korban..)
Lehet, mert mindenki olyan jó cuccokat mutogat. Eddig egyetlen farmert találtam a lányomnak, az nagyon jó, de semmi mást. Nekem még mindig a Bababörze jött be a legjobban, ott nagyon jókat szoktam találni.
