Letettem a PCC189-ről. Akkora zseni nem vagyok, hogy ezt az alapvetően VHF-re tervezett csövet HF-re állítsam be. Éjszakákon át számoltam, összehasonlító számításkat végeztem ECC83-ra és PCC189-re. Amíg az ECC-nél sikerült eltalálnom a paramétereket, a PCC-nél mindig valami elromlott. De legalább tanultam :-))
Igen, asszem azt láttam én is. Csak ez a mostani rajz akadt kezembe, a németek közt is létező nosztalgiás weboldalról. Annak idején én is az EF80-al.
Viszon ha most elszakadunk ettől a "mű-klisztrontól" akkor a szokásos hartley jellegű oszcillátorok kapásból energikusabbak. De az ellenüteműek, azok könnyedén 1W-ot is adtak.
Volt pl a 6J6 cső, ami végül is egy sima duplatrióda. Ámde, érdekes módon nem spirális rácsa volt, hanem a rácsok és az anódok is SÍKak voltak. Gondolom emiatt, képes volt (nálam) 500-600MHz-en ellenütemben berezegni és pár szaz milliwattot kiadni, pl egy skálaizzót szépen égetett.
Igen sajnos a rácsok vékonysága okozza a kis teljesítményt.
A meteo rádiószondáról csak hallottam, úgy tűnik ahhoz még fiatal voltam. De mindenkéépen formabontó lehetett a cikk, mert utólag én átolvastam az egész sok évfolyamnyi RT-t és RTévkönyvet, de feltűnően kevés adóvevő (mármint ilyen jellegű) közlése volt benne, muszáj elhinnem hogy elvi okokból.
Aztán a 70-es évek közepén szaporodtak el a leírások főleg a QRP hódítása miatt.
UHF szupreges fónia adóvevő talán ha 1-2 volt (ezek egyikéből sokat okosodtam de a cikk után kb 10 évvel :-))
Viszont érdekes, a szovjet "Ragyio"-ban jóval több volt, közte SHF sávra is. De a rendszer ugyanaz volt.
Ehhez hasonló jelent meg a Technikában a '60-as évek vége felé, de EF80-nal. Meg is csináltuk, 470 MHz-n teljesen jól ment, kijött belőle vagy 20 mW. Haveromék 500 m-re laktak, odáig szépen elment egy kis Yagival...
Ez eléggé QRP üzem lehet, tekintve a rácsok disszipáló képességeit. De szellemes.
Nekem "gyerekkoromban" a rádiószondák kis adója lett a kedvencem. Volt egy modifikáció hozzájuk, talán az Ezermester újságban, hogy szupreggé alakítva vevő lett belőle. No arra végtelen időt lehetett tölteni. Jó játék volt. Persze csöves adócskák voltak. Akkoriban itthon még a P13 és a P14 volt az elérhető TRANZISZTOR. Szinte fillérekért árulták ezeket a meteor szondákat.
Jut eszembe: talán ismeritek azt a cseles kapcsolást, amikor igazándiból nincs is klisztronunk, de pótoljuk egy pendódával:
De csak olyan pentóda jó aminél mind a 3 rács külön ki van vezetve, pl EF184, EF86. Jó régen, boldogult ifjúkoromban odavoltam érte. Egyébként a generált freki felmehet kb 600MHz-ig, ami akkor nálam csúcs volt.
Lehet nagyobb az "anódfesz" (UB), amit itt a rácsokra vezetünk, de akkor az anódra néni NEGATÍV feszt kell vezetni.
Ez lényegében megvalósítja a reflex-klisztront, az elektroncsomagok a g2-g3 között rezegnek, és a Lecher-tápvonal határozza meg a frekit. Változtatható NEGATÍV feszt vezetve az anódra, frekiben hangolható is a cucc.
Jó móka. Na csak úgy eszembe jutott. De ha még valaki próbálta, szóljon.
Mindkettő. 100 kW nagyságrendbe eső mikrohullámú impulzisokat nem lehet egyetlen chippel előállítani, tehát több, párhuzamosan járó végfok kell, Ahhoz, hogy az összegzés megfelelő legyen, az összegző rendszerre fázishelyesen kell beérkeznie az összes jelnek. Ha ez nem teljesül, akkor
- megnő a kimenő jel harmonikustartalma (kiüti az LTE-t)
- csökken a kimenő teljesítmény (és vele a felderítési távolság)
- szélsőséges esetben a visszavert teljesítménytől elszáll egy vagy több végfokmodul
Ez a téma érdekel. (A PCC189-et hagyjuk későbbre! Úgyis kérdezni fogok.) Pl. miért nem magnetron? És miért sérülékenyebbek a félvezetők? Biztonság vagy gazdaságosság?
Holnap estig ráérek, nem kell azonnal válaszolnod :-))
Aztán rájöttek, hogy a félvezetők sokkal sérülékenyebbek, mint a csövek, különösen nagyabb teljesítményeknél. Lisztferihegyen a TAR-1 (radar) is klisztronnal megy...
A PCC189-cel viszont nem sokra mentem. Hol az egyik paraméter romlott el, hol a másik. Viszont a papírfelhasználásom megnövekedett :-)) Megnöveltem a tápfeszt is, az erősítés így max. 1,7-szeres lett.
Tényleg nem lineáris az elektroncső. A belső ellenállás változásával is számolni kell. Ami meg a meredekség változását illeti a rácsfeszültség függvényében, az meg maga a katasztrófa :-))
A fejlesztések során szá- mos műszaki problémával kellett megküzdeni. Ezek egyike volt, hogy egyes, a csövek búráján belül helyet foglaló alkatrészek a nagy terhelés, azaz az intenzív elektronáramlás hatására fokozatosan el- fogytak, így a drágán elő- állított "uborkásüvegek" élettartama erősen kor- látozott volt. A gyár szak- emberei már közel tíz esztendeje kísérleteztek a különböző bevonatokkal, mikor valakinek eszébe jutott, a háztartási edé- nyek analógiájára próbál- ják meg teflonnal bevonni a kérdéses részeket. A kísérlet sikerrel járt, és idővel nyugatra, kemény dollárokért adták tovább a technológiát.
