Ancsúr, Nekem sem világos, hogy ez most milyen per, az, amire PISKO is gondol?
PISKO, Én is hordtam haza a két öcsémet az oviból már hat és fél évesen. De Kertvároson belül, gyalog. Régi szép idők... (Azt hiszem, tudom, hol laktatok, anyukám körzete volt és ismerte édesapádat, említette egyszer, hol lakik). Karsa: dec. elején elválasztotta magát. Talán valamit megérzett a tejben?
Hírek :-(: Ma kaptam egy levelet, amiben visszahívnak a SOTE Klinikára, mert találtak valamit a szövettani vizsgálat során (a küret, meg amit bevittem abortátum). Nagyon nem tetszik ez nekem, sok csúnyát összeolvastam itt hirtelen :-((. Novemberben a tüdőszűrés után, most ez után kell visszamenni, és csak kedden tudom megoldani (hétfőn szemészet, 4 hónappal ezelőtt kapták a gyerekek az időpontot). Eljutottam fogorvoshoz is (két tömés egy barázdazárás egy fogkőleszedés), valamint 37 lettem, de most valahogy nem tudok felhőtlenül örülni a szülinapomnak. pedig Szamos Marcipán mandulatortára számíthatok (a tömések miatt csúsztattuk pár nappal a dolgot).
Nekem az volt az első, ami eszembe jutott olvasás közben, hogy 7 éves koromtól egyedül jöttem haza az iskolából, pedig buszozni kellett (Quizas, Neked mondom, hogy Kertvárosban laktunk és a Jókaiba jártam), és 8 évesen már én hoztam haza a húgomat az óvodából. És ha beteg voltam, egyedül voltam otthon, mert mindenkim dolgozott. Arról nem is beszélve, hogy simán lenn voltam órákat a játszótéren, anyukám csak néha rám nézett az ablakból. Hát igen, ennek is vége.
Autónk nekünk sem volt:-) A szüleimnek ma sincs (és nem is lesz:-))
Én is ismertem(talán Mona küldte el 1x?), de jó újra olvasni. És amellett, hogy mosolygok, szomorú is vagyok, hogy elmúlt ez a kor...
Tegnap tartották az első tárgyalást a kisfiú ügyében, akiről egyszer írtam. Féltem. Pont úgy képzeljétek el, ahogy a filmeken. Rideg folyosó, egymásnak hátat fordító ügyvédek...A helyzet kínosságát növelte, hogy a tegnapra behívott tanúk (alperes) mindegyikét ismerem. Az egyik ráadásul részmunkaidőben nálunk dolgozik. És láttam rajta, hogy fogalma sem volt róla, hogy én is ott leszek. Mint szakértő tanú.
PISKO, Jópofa a szöveg, én is ismertem. Ilyenkor az jut eszembe, hogy autónk sem volt, és ...
nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.
...ki is törtem pár fogamat és el is törtem az állkapcsomat, mikor a KISZ-rendezvényem kempingbiciklivel kellett volna ugratnom a betonpályán, egy vascső fölött.
Nem mellesleg némileg jobb volt a közbiztonság, kevesebb autó meg motor repesztett és már akkor sem nagyon ettem meg, amit a menzán adtak. ;-)
Akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, az 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem voltak semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem, az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még vonalas telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és a közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk, mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenesági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. ( Kisfiam, ha bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC'Donaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videoja volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán a focipályán vagy a pinpong-asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők...
Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak."
Nagyon mozgalmas hétvégénk volt, de ezúttal pozitív értelemben. Szombaton egy jót korcsolyáztunk Lorával. A Westend jégteraszára mentünk, bár ha vártunk volna egy napot, akkor ingyen korizhattunk volna a járdán:) Aztán tegnap délelőtt leszedtük a karácsonyfát, és kitettük az erkélyre, hogy vissza tudjon menni az erdőbe. És csodák csodájára, reggelre vissza is ment, mert az erkélyen bizony már nem volt:) Leszedtük a teljes karácsonyi díszítést is, és még úszni is el tudtam menni délután. És este, miután a gyerekek elaludtak, játszottunk egy menet Scrabble-t a férjemmel. Szóval szuper volt. Somát pár napja szándékosan nem altatom délután, és egész jól bírja. Így legalább este fél 10-ig el szokott aludni
Krupp talán igen, most Ventolint kap, mert szaporán veszi a levegőt (tavaly is volt ilyen, néha beszűkülnek a hörgői). De hurutosan köhög, és már nem volt lázas éjjel. Talán megússzuk. Bár ma de. én alhattam tovább, apja nem tudom, mennyit itatta (én kb. 5 percenként kínáltam, mert egyszerre csak egy-egy kortyot iszik). Most eszem és átveszem a gyerkőcöt (a két lakás előnye, el lehet bújni!)
Na, ha Lora úgy csinál, ahogy Zorka is szokott, akkor értelek. Egyik nap nem akart az oviban kint lenni az udvaron, simán elérte a viselkedésével, hogy bekísérjék:-( Pont láttam.
Nincs a spanyolban tárgyrag. De Karsa spanyoljában van. ;-) Kérem aguat. A tusz (tűz) quema. Nem meninat (medicina). Ilyeneket mond. Nála valóban bajban vannak a nagymamák. :-))
Múltkor én is kaptam egy oltási összefoglalót a doktornőtől, hogy gondoljam át, mit adatnék be Somának. Szerinte ugyanis ez a sok antibiotikum nagyon legyengíti az immunrendszerét. Én csak a pneumococcus elleni védőoltáson gondolkodtam el, de elég tanácstalan vagyok. Lorának mindenképpen beadatom majd a HPV ellenit 10 éves kora körül.
OFF:Jé, a spanyolban van tárgyrag?! Azt hittem, nyelvtanilag olyasmi, mint az olasz... De tévedtem:-) Gondolom, akkor olyasmi a névszóragozási rendszere, mint a latiné.
ON: Drukkolok, hogy eljuss a fogorvoshoz, Nálad az jó előjel szokott lenni terhesség előtt:-)
Beszéd: épp az jutott eszembe, hogy Soma sokkal kommunikatívabb, mint Lora volt ennyi idősen, pedig vele jóval többet tudtam foglalkozni. Hiába, na, az idősebb testvér hatása:-)
Ancsúr, Nem unatkozol! Örülök, hogy Zorka meggyógyult.
PISKO, Nálunk Karsa az, aki nem igazán élvezi még a telet. Nézelődni igen, esetleg szánkón sík terepen utazni (ha én húzom, esetleg ülök mellette - a két nagyfiam elhúz minket!! persze csak rövid távon). Ennyi. majd jövőre, ha lesz hó, jobban értékeli.
Oltás: mi influenza ellen csak magunkat oltattuk be, viszont ha Karsa jobban lesz, bárányhimlő ellen kap oltást. A két nagyobb is kapott, megérdemli ő is. :-)
Beszéd: Karsa a bátyjaitól (főleg nagy istenétől, Csongortól :-)) tanul. Első szavai közt a nem és az enyém szerepel, de ez utóbbi szerintem még nem tudja, mit jelent, csak sokat hallotta; használja hetek óta a tárgyragot (spanyol szavakon is :-)), és kéttagú mondatokat hazsnál spontán. Meg olyanokat, hogy ez, itt is + főnév vagy ige. És ismétel, mint egy kis papagáj. Olyan érdekes, egyik sem csinált ilyet.
Ja, és ma éjjel kezdődött a krupp. :-( Párásítás közvetlenül rá, ölemben aludt, ma itatom és párásítom ezerrel, hátha megússzuk a kórházat. Ha nem, megvan a hétvégi program, sőt esetleg a keddi fogorvosom is ugrik, pedig lenne mit csinálnia.
Zorkának hatottak a homeós golyók. Nem tudom, hogy vannak- e még aftái (elvileg 10 nap), de mindegy is, mert szerdán már evett, ivott.
Viszont mondta az ismerős gyerekdoki, hogy feleslegesen adattam be az influenza elleni oltást. Gyereknél csak 50 %- os védettséget ad, viszont jól megkavarja az immunrendszert.
Megtartotta az új főnököm az első értekezletet. A stílus (inkább a többieké) elég érdekes volt:-( Ma 17 ember jön, akinek köze van a működésünkhöz. Kíváncsi vagyok.
Beszéd:pont tegnap este mondta párom, hogy én tudom- e, hogy Zádorral mióta lehet társalogni. Mert neki az rémlik, hogy 1 hónapja annak örültünk, hogy 3 szótagú szavakat mond, most meg figyeli, és Zádor komplett mondatokat használ.
Lehet, hogy nekem is erőszakosabbnak kéne lennem:) (pedig az vagyok ám:-)))) Ami miatt végül itthon maradtunk, az az volt, hogy Soma közölte, ő bizony nagyon álmos, így lefektettem. Másnap nagyon jó volt szánkózni, felmentünk a Hármashatár-hegyre. Igaz, csak 1 órát maradtunk, mert Soma nem hajlandó ráülni a szánkóra, és kb. 40 perc elteltével közölte, hogy vegyem fel. Na persze... Cipelni, és közben Lorát húzni a szánkón. Na, azt már nem. Ami viszont egész elképesztő: kb. 1 hete nagyon elkezdett beszélni. Gyakorlatilag mindent mond, és főleg igékkel gyarapodott a szókincse, de elkezdte használni a tárgyragot és a különféle határozós toldalékokat is. És ma először kimondta a bűvös szót: "enyém". Idáig kizárólag a nevén nevezte magát. És valóban kár volt aggódnom a színek miatt: simán felismeri, és megnevezi a pirosat, kéket, zöldet, sárgát, barnát, feketét, fehéret, bordót. Pár napja buszt is rajzol: két kereket (ez nagyon jól felismerhető) és rá valamiféle felépítményt. Szóval jól haladunk:-) Ami viszont aggaszt, hogy jan. közepére jósolják az országos influenzajárványt, és pont jan. 17-én lesz a veseműtét. Remélem, nem kell elhalasztani, nem szeretném tologatni az időpontot...
Tegnap visszamentem, hogy mütét, vagy nem. A doki mütétet javasolt, én nem. Nem tudom megoldani, hogy a Norbit ellássák itthon úgy ahogy kéne. Nem is hagyja magát. Jó biztos ha ugy alakulna, akkor megoldható lenne, de lehet hogy én sem akarom. Nem hagyja magát tisztába tenni senkinek. Még az evés, meg a fürdés ok, de a pelenkázás az csak az enyém. :))) Igy is csak éjszakára teszem vissza a gipszet, nappal fáslizom, vagy nincs rajta semmi.
Baromira összejött ez az utálatos 2007-es év! Már az év elején mondtam utálom, hát igy is zártam le. Remélem az idén jobb lesz. Egyenlőre a kilátások olyanok, de nem kiabálok el semmit.
Nekem az aftára a sósvizes öblögetés a legjobb. Jó sok sóval.
Ja igen, hogy a trendhez csatlakozzam: Karsa köhög, éjjel két órát fönn volt. Nappal alig; enni eszik, nem folyik az orra, nincs láza... Remélem, elmúlik. Kap kálciumot, sok-sok narancsos banánt (a gyógyszertári C-vitamint sehogy nem eszi meg, csak ha belefecskendezem), és köptetőt. Jó lenne ennyivel megúszni.
Fantasztikusak a pécsi képek. Olyan honvágyam van...
Nálunk nincs apelláta, ha le akarok menni, napi egy alkalom a minimum, ha nem beteg senki. Gonosz, autoriter szülő vagyok, tudom.
Mona,
Nagy legény már ez a Norbi, gondolom, nem fért el az ágyában. Mielőbbi jobbulást!
Piros,
Jobban vagytok?
Ancsúr,
Ezek az antibiotikumok. :-( Jobban van Zorka, eszik már? Ecseteltétek valamivel az aftákat?
Nekem "természetesen" gombákat hozott az Augmentin; de mivel úgyis védekeznünk kell, legalább szedhetek rá gyógyszert. Mert tapasztalatom szerint más nem irtja ki őket. És még mázli, hogy volt is itthon az, amit alapból adni szoktak (ha meg nem működik, anyós addigra hazajön a kórházból és fölírja a másikat).
Tegnap hallottam, hogy a férjem munkatársának a felesége a harmadik - teljesen normálnak induló - szülése után annyira vérzett, hogy ki kellett venni a méhét, sehogy nem tudták leválasztani a méhlepényt, kapott infúziót, transzfúziót is, hiába. 33 éves; ugyan most nem akartak több gyereket, de akkor is... Áldom a sorsot, hogy én akarhatok, még ha most nem is jött össze.
Szegény kislány:-( Nálunk most éppen Soma nincs teljesen rendben:tegnap hajnalban kétszer hányt, és ma hajnalba is öklendezett. Egész nap kutya baja, de éjszaka mindig előjön nála. Ma el akartam vinni a gyerkőcöket szánkózni, de Lora nem akart jönni. No comment. Majd holnap délelőtt megyünk.
Mi a neve annak a szernek? Lorának vettem még anno valamit (emlékeim szerint valami Denti kezdetű volt), de az nem vált be. Nála most azzal kísérletezünk, hogy időnként manikűrözünk. Hátha tudok hatni az esztétikai érzékére. Sománál majd kipróbálom, hátha használ...
Hála a múltkori antibiotikumnak, Zorkának tegnapra csurig lett a szája aftákkal. Egész nap csendben van, nem eszik, de iszogat.
Olyan érdekes ez a lány, már tegnap kérdezgettük, hogy miért szomorú, vagy mi baja van, de nem mondta. Aztán reggel figyeltem, láttam, hogy kotorászik a szájában, akkor rákérdeztem.
De így van a lelki gondjaival is. Ha jó történik vele, akkor csacsog, ha rossz, akkor mélyen hallgat...
