Egy este mulatni támadt kedvem, Ez történt egy tavaszi kedden. Este volt már, bealkonyodott, A szívem mulatni vágyódott. Elindultam hát, lassú léptekkel, Nem törődtem az utcán heverő, Sört, bort, vodkát, gint vedelő Gyilkos leheletű részegekkel.
Fenn az égen a Hold ragyogott, Fényes sugara árnyékot vetett, Irány a mulató, a kocsma helyett, Mert mindig boldog vagyok ott. Megéheztem egy nagy lakomára, Húsra, sajtra, s minden egyébre, Mert nem kaptam semmit ebédre, Rendelnék, jön a pincér nemsokára.
Mit óhajt uraságod ma este falni? Mivel óhajt ma este jól lakni? Kérdi a főúr széles mosollyal, S kínál engem sörrel s borral. Csak teát kérek mondtam csendesen, Nem ihatok mást, ahogy a kedvesem. Elém teszi hát a vastag étlapot, Látok rajta kolbászt, csirkét s babot.
Fejedelmi kínálat, árai is rendben, S van elég pénz is az erszényemben. Rendelek én csirkecombot, sajtot, Míg várok, olvasom a napi sajtót. Sokan vagyunk, barátságos a légkör, Egy vendég kiált: kérek még sört! Alig telt el már egy fertályóra, A pincér már a vacsorámat hozza.
Két kezében rakott, tele tálca, Ez lesz az úr lakomája! Sült csirkecombok nagy halomban, Cigánybanda zenél a sarokban. Rántott sajt, mártás s burgonya, Ez ám a fenséges esti lakoma! Egy darab chester sajt rebarbarával, Le is öblítem néhány csésze teával.
Húzd cigány, húzd a víg dallamot! Nyissatok ablakot, mert megfulladok! Így szólt a csapos, s mosogatni kezdett, Bejött a friss levegő, mindenki fellélegzett. Táncolni mentem, a cipőm kopogott, Valahol a sarokban egér cincogott.
Molylepke repked a lámpa körül, A kutya az ajtóban a csontnak örül. Vígan mulatok, szól a muzsika, Táncra perdül velem a Zsuzsika, Az sem érdekel, ha a lábamra lép, Nem eresztem én el soha a kezét. Vékony derekát átkarolom, A nyakát csókolni akarom.
Lassan éjfél, jön a záróra, S csend borul a mulatóra, Az ember már elbambul, Aztán a zene is elhalkul. A lámpa alig pislákol, Búcsúzik a keddi világtól. Alszik már a fiókban a kés is, S végül búcsúzom én is.
A boldogság? Csupán ábránd! Sosem lehetsz elég boldog, Szerelem, csókok, bókok, Mind múló ostobaság. Semmi nem tart örökké, Nincsen örök élet, Nincs megváltás, Nincsen végítélet, Sem menny, sem pokol, Csak néma csend honol. Leesett az éjjel, A boldogság csillaga, S összetört, darabokra.
Tavasszal még csak azt daloltam zokogva, hogy szeretem én! Tavasszal még bolondja voltam, de még sem nyertem el szívét. Ma már a fényszigetre hó hullt, s a fákat rázza a déli szél, S a lelkem csak újra lángra gyúl, s a szivem megint remél. Hiába táncol éjszakán át, hiába van babája száz! Tudom, hogy gyötröm minden álmát, vidám szívébe néz, ki lát. Tudom, hogy járja még a táncot, a pezsgő gyönge könny csupán. A bánat ezerszer jajgatóbb a sok-sok pohár után. Karika gyűrű ragyoghat a kezén, kacaghat gúnyosan ma még felém, Lesz maga juszt is az enyém csak az enyém az enyém!
Valaha fotómasina előtt álltam, mozdulatlanra váltan, s a megcsodált kúszó lilaakác szirmaiba szövődött Napot később már SOHA nem találtam. Ruhámon egykor virágok táncoltak, szívemben fürge kismadár lakott. S ma mindenem úgy megkopott. Várj meg Anyám! Ég és Föld között.
Ma írtam egy új verset, lehet kissé érzelgős, de nekem tetszik, hiszen én írtam :)
Egy titkot őrzök...
Egy titkot őrzök, Elmondani nem lehet, Itt belül, a szívemben, Mely mást nem szerethet. Szívem kertjébe Virágot ültettél, Porladó lelkembe Életet leheltél. Ezernyi pillanat, Mit elvesztegettem, Ezernyi gondolat, Mit elhessegettem. Mégis itt belül, Valami megül... Egy titkot őrzök, Elmondani nem merem, Amit irántad érzek, Igazi, égő szerelem.
Folyj el Idő, hagyj el engem, gőgöm hordaléka görögjön veled tovább. Ködből jő az árnyak ura, mélyvízből az álmok asszonya, nyakamra fonódik síkos uszonya. Fagyó vérem felhabzik a szívemben. A túlparton nem vár már rám az Örök Ismeretlen
A hangod édes dallam, Kincset érő rigófütty, A te hangodat hallom Mindig és mindenütt.
Mindenem odaadnám Egyetlen csókodért, Mely az egész világon Mindennél többet ér.
Hűséget fogadtam
Hűséget fogadtam Egy olyan lánynak, Kinél szebbet a Földön Senki nem találhat.
Van egy név
Van egy név, Melynek hallatára Megváltozik a színem, Elpirulok fülig, Mert szereti a szívem. Nagyon kedves nekem Ez a drága kincs, Melynél szépségesebb A világon nincs!
Mi a boldogság? Ezüst fényű égi csillag, Mely csak éjjel világít, De nincs elég létra a Földön, Hogy elérd akár az alját is!
Lány a buszon
Nézlek, de csak néha tekintesz felém, Kecses tested varázsa életet önt belém. Fehér szoknyád gyakran fodrozódik, Ahogy a busz kerülgeti a kátyúkat, Ahogy fordul jobbra és balra... Szemem kebledet figyeli, Mint fürge méh a nektárt, Érezni akarom ajkamon, A te ajkad csókját! Jaj! Égő, kínzó fájdalom, Hogy arcodat már nem láthatom, Mert az út már véget ér, S ha nem láthatlak újra, Az életem mit sem ér! Látni akarom szép nyakad, Amit barna hajad simogat, Ajkadat, ahogy hívogat. Bájos, isteni arcodat, Ahogy a Nap beragyogja... Égi tünemény, Hozzon utamba még a sors!
A gyűrű
Aranygyűrű az ujjamon, A napfény csillog rajta. Talán ez Szauron gyűrűje, A Végzet Hegyéből, Örökké lángoló tüzéből? A gyűrű az enyém! Jaj, mit mondtam! Mordort magamra Haragítottam...
Lennék...
Mikor Svájcban voltál, Nagyon hiányoztál. Lennék őrangyalod, Bátor lovagod, Lennék hűséges szolgád, Lennék bármi, Csak közel legyek hozzád!
Orsolya
Nem voltam még Orsován, De a szemem megakadt Orsolyán, A Nap is megcsillan fogsorán, S a gyönyörű Orsolyán.
Gyújtsd újra a lángot
Az életem nélküled olyan, Mint a kihalt, fagyos sztyepp. Melegíts fel, gyújtsd újra a lángot, S az ajkad hozzon nekem édes álmot!
Szerelmi vallomás
Hetek óta figyellek, Még ha nem is látod, Mert nagyon szeretlek, Mindig az arcodat látom, A Napban és a szélben, A nyárban és a télben, A kelő Holdban, S a csillagokban. Néhány vers, amit írtam neked, Néhány tétova pillantás, Mikor nem figyelt a szemed. Tengernyi szép álom, Oly sokat álmodtam, Mindig rád gondoltam. Ó te óceán gyöngye, Szívem hölgye, Egyszerűen gyönyörű vagy, És én szeretlek téged!
Kegyetlen az élet, Ó én ettől félek, Hogy megöl a bánat, Legörbíti számat, Könnyeket fakaszt, Megöli a tavaszt, Szívemet is marja, Amikor akarja... Felesleges ember, Mellőzött ember, Ez vagyok én, Egyedül a Földtekén!
Megfáradtam
Megfáradtam, lehunyom szememet, Kérlek, ne fogd meg a kezemet, Sorsom beteljesedett, végem, Meghalok a reménytelenségben. Életem Anyeginével meghasonlott, A tengernyi bú bennem tüzet oltott, Felesleges ember lettem, igen, az vagyok, S ezen változtatni én már nem tudok. Rózsaszálak, daloló gerlicék, füttyös rigók, Elmúlásom órája közeleg, megváltás a bitó, Szerethettem volna még oly' sokáig, Felhőtlen boldogság ideig-óráig, Szemem a távolban mereng, téged keres, Mert még mindig az vagyok, aki szeret.
Megfáradtam 2-es verzió
Megfáradtam, lehunyom szememet, Kérlek, ne fogd meg a kezemet, Sorsom beteljesedett, végem, Meghalok a reménytelenségben. Életem Anyeginével meghasonlott, A bánat tengere bennem tüzet oltott, Felesleges ember lettem, igen, az vagyok, S ezen változtatni én már nem tudok. Rózsaszálak, daloló gerlicék, füttyös rigók, Elmúlásom órája közeleg, megváltás a bitó, Szerethettem volna még oly' sokáig, Felhőtlen boldogság ideig-óráig, Szemem a távolban mereng, téged keres, Mert még mindig az vagyok, aki szeret.
Titokban
Titokban ajkadat csókolnám, Ha el is zártad a szíved. Legyél te Tatjánám, S leszek Anyegined.
Fila-táska
Piros alma minden ágon, Fila táska minden vállon. Nekem is van ilyen táskám, Abba teszem a plüssmacskám, Plüsscicámnak haja bánja, Mert bekapta a cipzárja...