"Szumma szummárum akkor van igazatok, ha bizonyított tény, hogy Z megitta volna, ha nincs Y. "
No, ezt kellene egy BTK szakasszal alátámasztanod. Mert végsősoron mégiscsak jogi kérdésről van szó, ahol elsősorban a tételes jog számít, s nem az "egészséges népi jogérzék" vagy a "proletár igazságérzet".
>Nem nem ezen múlik, ugyanis a büntetőjogban kötelező a szubjektivizásálás, azaz az elkövető tudatállapota az ami számít, és az elkövető azt hitte, hogy ivóvíz van benne, azt kiöntötte.
Ezzel az érvvel, akkor is Y lenne a gyilkos, ha X 1) kilyukasztotta volna a kulacsot a mérgezés helyett, vagy 2) sósavat öntött volna bele, vagy 3) olyan mérget, aminek erős szaga és mellékíze van. Ezekben az esetekben nem biztos, ha Y nem lyukasztja ki, akkor Z megissza a kulacs tartalmát, illetve 1)-ben biztos nem, 2)-ben nagy valószínűséggel nem, 3)-ban talán nem.
Szumma szummárum akkor van igazatok, ha bizonyított tény, hogy Z megitta volna, ha nincs Y. Megjegyzem, ezt a kitűzött probléma nagyban sugallja, szóval ez csak egy kötözködési szál volt részemről -- így utólag.
Egy picit (de csak egy picit volt félreérthető) amit írtál:
A tényállás minden elelmére ki kell terjedjen a szándékosság, tehát nem csak a szabályszegésnek, hanem a veszélyhelyzet okozásának is szándékosnak kell lennie, és mindkét elem esetében elegendő az eshetőleges szándék.
Tudom, hogy valójában te is ezt írtad, de laikusnak félrevezető lehet a megfolgamazás. Mintha az eshetőleges szándék nem lenne szándékosság, vagy valami iylesmi...
Y esetében az alkalmatlan eszköz sztem is megállhat. Azonban X-et nem lehet feleősségre vonni befejezett emberölésért, hiszen az általa megindított okfolyamat megszakadt. Egy mérgezés esetén akkor befejezett a cselekmény, ha a mérget megissza az áldozat, és emiatt hal meg.
"A vitánk azon múlik, hogy mennyire tekinthető ivóvíznek a kulacs tartalma"
Nem nem ezen múlik, ugyanis a büntetőjogban kötelező a szubjektivizásálás, azaz az elkövető tudatállapota az ami számít, és az elkövető azt hitte, hogy ivóvíz van benne, azt kiöntötte. Ezek után a páciens szomjan halt, tehát víz hiányában távozott az örök vadászmezőkre nem pedig mérgezés következtében, így a kiöntéses elkövetési módnak állt be ajogellenes következménye, tehát az emberölést elkövette.
A vitánk azon múlik, hogy mennyire tekinthető ivóvíznek a kulacs tartalma. Te egy az egyben annak veszed, ténynek tünteted fel. Szerintem meg a kulacsban méreg van, ivóvíznek álcázva. X cselekedetét úgy lehet felfogni, mintha következő két lépést csinálná egy lépésben:
1) Kiönti a kulacs tartalmát, azaz az életbemaradás szükséges eszközétől megfosztja. (Gyilkos tett 1)
2) Mérget önt bele. (Gyilkos tett 2)
Tehát a mérgezésnek (s nem a méregnek) két közvetlen következménye van.
1) Ha az áldozat kiszagolja, hogy mérgezett a víz, akkor szomjan hal.
2) Ha iszik belőle, hat a méreg.
Tehát X fosztotta meg az életbemaradás szükséges eszközétől, Y meg alkalmatlan eszközzel (köszönöm a szakszót) elkövetett kísérletet tett emberölésre.
Nem válaszoltál az előző levelemben feltett implicit kérdésre. Létezik-e a jogban olyan, hogy két ember ugyanazokat a lépéseket teszi, s az egyik öl, a másik nem?
A közúti közlekedés szabályainak megsértése kell, hogy szándékosan történjen. Ha vki nem ad meg egy jobbkezet, az elég nagy eséllyel szándékosan történik. Az eredmény tekintetében pedig legalább egy eshetőleges szándék lehetséges, ugyanis ebben az esetben legalábbis belenyugszik abba, hogy a jobbról jövőnek vészfékeznie kell, és így veszélyhzetet fog teremteni. Ebből következően sztem megvalósul a bűncselekmény.
Az ilyen esetekben nem kell összeérnie a két autónak, csupán a szabályszegés mint elkövetési magatartás és a veszélyeztetés mint eredmény között kell meglennie az okozati összefüggésnek. Márpedig a példádban megvan.
>>Y megfosztotta Z-t az életbenmaradáshoz szükséges ivóvíztől.
>Hamis állítás. Így a következtetésed nem következik.
Akkor mondjuk ugy: Y szandeka es tudomasa szerint - szandekosan, emberolesi celzattal - megfosztotta Z-t az eletbenmaradashoz szukseges ivoviztol - arrol, hogy az mar mereg, nem volt tudomasa. Igy sem all meg a kiserlet?
Nem tanultam jogot, néha alig értem a jog nyelvezetét, például a jogi levelezésre is furcsán nézek, így marad az alkoholos befolyásoltságmentes paraszti érv.
Sot, most olvasom, hogy a kozuti veszelyeztetesnek nincs gondatlan alakja, csak szandekosan lehet elkovetni. De mi a szandekos? Az, ha valaki nem ad meg egy jobbkezszabalyt, es atszaguld a keresztezodesen, az nyilvan nem veletlen, de nem is szandekos valszeg. Mi van, ha ilyenkor nekem sikerul satufekkel megallnom, de lefejelem a kormanyt? A ket auto nem er egymashoz...
Azt hittem mindent úgy írtam le, hogy az követhető legyen. Ezek szerint tévedtem, mert mégis valami félreértés történt. Nem volt lakásunk és családi házunk! A házasság megkötése után albérletben laktunk, és eközben kezdtünk hozzá a családi ház építéséhez, az előbbiekben leírt módon. Mellesleg ebből is egyértelműen kiderül, hogy a volt feleségem 1.000.000.- Ft-ja, nem lehetett meg az építkezéskor teljes egészében, hiszen ebből tartottuk fenn az albérletet, meg hát igaz, ami igaz elég rendesen költött magára is..... Mindemellett csak nekem volt jövedelmem, hiszen neki nem volt munkahelye. De ebbe nem megyek bele, mert ennek már nincs jelentősége. Szóval albérletben laktunk, ezzel egyidejűleg (3 éven keresztül!!) folyt az építkezés. Azért tartott három évig, mert ahogy a szüleim meg tudtak takarítani némi kis gubát (bocs, pénzt), azt tudtuk az építkezésre fordítani.
A válás után a volt feleségem és a két kiskorú gyermekem maradt a lakásban. Bármilyen hihetetlen, a lakás használatának kérdése, a közös megegyezés bíróság általi "szentesítésekor" csupán érintőlegesen került szóba, semmilyen ilyen irányú megállapodást nem kértek tőlünk. Amit be kellet csatolni, az egy ingó-vagyonleltár volt, amiben az szerepel, hogy a házasság ideje alatt közösen szerzett ingóságokat hogyan osztottuk el egymás között. Ebben az szerepelt, hogy minden a volt feleségemé, és nem tartok igényt az értékkülönbözetre (én balek!). Van egy tippem arra vonatkozóan, hogy miért nem lett forszírozva ez a dolog anno, -de nem akarok megsérteni vele senkit - szóval a bíró, aki az ügyet tárgyalta, az év január 1-vel lett kinevezve, azelőtt bírósági titkárként tevékenykedett, nyilván a bírói kinevezése feltétele volt a titkári szakmai gyakorlat. Magyarán, ha szabad így fogalmaznom, talán kicsit tapasztalatlan(?) volt, vagy lehetett? Persze ez csak egy feltételezés, és bocsánatot kérek mindenkitől érte!
A volt feleségem ezután annak rendje és módja szerint, elterpeszkedett a közös családi házban, és élt vígan, hiszen havi 40.000.- Ft körüli gyerektartást kapott, vagyis a fizetésem 40 %-át. Plusz emelt összegű családi pótlék, plusz nevelési segély, plusz ilyen segély, olyan segély (mert sírni azt mindig nagyon tudott). A lényeg a lényeg, hogy megelégeltem azt, hogy nekem nélkülöznöm kell, úgy, hogy van egy fél házam és mégsincs, a lakhatásom meglehetősen rendezetlen, ő meg egyre többet és többet akart (de erről írtam már korábban). Akkor elmentem ügyvédhez, hogy hogyan tudnék ennek az áldatlan állapotnak a végére járni. Véleményem szerint mégiscsak nonszensz, hogy használja a tulajdonomat, és én még fizetek is neki. A lényeg, hogy akkor az ügyvéd azt javasolta, hogy indítsak egy pert a többlettulajdon-használati díj megállapításának érdekében. Így tettem. Ekkor jött a volt feleségem elő a hülyeségével, hogy a ház 2/3-a őt illeti (írtam róla korábban). Mondanom sem kell, hogy kellően felbőszített ezzel a magatartásával, meg azzal, hogy semmilyen megállapodásra nem volt hajlandó. Mi több volt egy olyan megjegyzése a bíróság folyosóján, hogy: "...egyém lesz az egész ház, te meg fizetni fogsz, amíg élsz!..." Ekkor határoztam el, hogy a kérni fogom az addig nekem járó többlettulajdon-használati díj megállapítását, és egyben az ingatlanon fennálló tulajdonközösség megszüntetését.
Remélem így egyértelműbb az ügyem, és kérlek válaszolj a korábbiakban feltett kérdéseimre, mert fogalmam sincs, hogy mitévő legyek a megállapodás tekintetében.
Igen, de ez a kozuti veszelyeztetes, ez mar onmagaban valszeg megallna, de ez nem ter ki az esetleges szemelyi serulesre, ez anelkul is megall. Vagy az utobbi akkor mar egy masik dolog...
A lényeg az, hogy vki megsértse a közúti közlekedés szabályait. Ez mindaddig szabálysértés marad, amíg ennek a magatartásnak az eredményeként nem jön létre egy veszélyhelyzet. Most fejből nem mennek a tényállások, de a közúti veszélyeztetés eredménye kb. "más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki".
Tehát pontos definíció nincs, de szépen körül van írva.
Ha mar rejtvenyeztek, hagy tegyek fel egy kicsit elmeleti kerdest, bar talan nem teljesen jogi kerdes.
Definialja-e valami pontosan a baleset, meg konkretabban a kozuti baleset fogalmat?
Peladul: megyek gyalog az uton, zsirhajtuctucbmv ezerrel bekanyarodik szetnezes nelkul. En felreugrom, igy NEM ut el, de elugras kozben fanak utkozom, vagy elbotlok, vagy tokmind1, a lenyeg, hogy serulesem keletkezik. Nyilvanvalo, hogy ez az en szempontombol egy baleset, de kozuti balesetnek is megfelel, annak ellenere ugye, hogy az auto nem is er hozzam?
Sztem pont az a lényege a jogesetnek, hogy megfelelő okoskodással még azt is ki lehet hozni, hogy mind a kettő cselekmény kísérleti szakban maradt, de az áldozat mégis meghalt... :-))))
Sejteni én is sejtem. Csak nem fogadom el. Az érvelése lényege, hogy X emberölésben bűnös, mert a cselekménye eredményeképpen Z akkor is meghalt volna, ha Y cselekménye nem megy végbe. (Csakhogy egy tényállás értékelésekor nem a "mi lett volna, ha" gondolatmenetre kell támaszkodnunk, hanem a tényekre. Márpedig Y nem mérgezés következtében halt meg.)
Ugyanígy állítja, hogy Y csak kísérletet követett el, mert Z a cselekménye nélkül is meghalt volna. Csakhogy a kísérlet - nekem magyarázzam - a BTK szerint az, amikor valaki egy bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. Befejezte-e Y az emberölés szándékával elkezdett cselekményét? Hogyne: kilyukasztotta a kulacsot - mást nem kellett tennie. Bekövetkezett-e a tényállásban szereplő eredmény? De be ám! Van-e a kettő között okozati összefüggés? Van hát. Akkor hogyan értékelhetnénk a cselekményt kísérletként? (Az is belátható, hogy nem lehet szó az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérletről - Z még élt - és az alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletről sem - az ivóvíztől megfosztás a vázolt körülmények között nagyon is alkalmas az élet kioltására.
X - kísérlet: értelmi és érzelmi oldalon is azonosult a sértett halálának bekövetkezésével, kívánta a halálát. A víz kiöntésével viszont megszakadt az okfolyamat és így az eredmény bekövetkezése nem róható fel a terhére. A mérgezés és a halál közt nincs okozati összeföggés.
Z - befejezett emberölés: értelmi és érzelmi oldalon is azonosult a sértett halálának bekövetkezésével, kívánta a halálát. Eddig passzol az előzővel. Azt megállapíthatjuk, hogy a szomjanhalás következtében hunyt el X. Ha a vizet megissza, akkor is meghal, de nem itta meg, mert - halálokozás céljából - Z kiöntötte! Azt, hogy a víz mérgezett volt, Z nem tudta. Eképpen tudata nem foghatta át annak lehetőségét sem, hogy ha nem önti ki a vizet, a sértett akkor is meghal. És itt a lényeg. Z "tiszta" vizet öntött ki!
>Y megfosztotta Z-t az életbenmaradáshoz szükséges ivóvíztől.
Hamis állítás. Így a következtetésed nem következik.
>X megmérgezte Z vizét [...]- Z nem a mérgezés következtében hal meg, hiányzik az okozati összefüggés X cselekménye és Z halála között.
Szvsz elég erős okozati összefüggés van. Vedd figyelembe, hogy speciális a helyzet. X nem csak hogy megmérgezte, de megfosztotta az életbemaradáshoz szükséges ivóvíztől, hiszen az már nem ivóvíz, hanem méreg. Ezzel természetesen X is tisztában van. Ha megmondta volna Z-nek, hogy mérgezett, és ezért Z nem iszik belőle (Y most nincs), s szomjan hal, akkor is elítélik X-et emberölésért, nem de? -Amit Te írsz, az akkor lenne, ha valakinek a lakásán megmérgezed a levesét, de nem eszi meg. Tudni illik a leves nem létfeltétel.
Egyébként - ha szabad - értetlenkednék egy kicsit a szakmai kíváncsiság okán.
Ha jól értem, volt egy lakásotok és egy családi házatok. Azt is írod, hogy közös megegyezéssel váltatok el. A házasság egyező akaratnyilvánítás alapján történő felbontása kimondásának egyik feltétele, hogy a felek a házastársi közös vagyon megosztásában megegyezzenek. (Csjt. 18. § (2) a.) Az erről szóló megállapodást már a keresetlevélhez csatolni is kell. (Csjtr. 2. § (2))
Kihagytátok volna a lakást a megállapodásból?
Pontosan miért is indítottál pert? Hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a volt feleséged mekkora díjat tartozik neked fizetni a családi ház te tulajdonodban lévő, de általa - és a közös gyerekeitek által - lakott felének a használatáért?
