“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
"A gyakornokokon lehetett érezni, hogy nem a munka világából jöttek. Az elméleti oktatáson megtanulták, hogy szépen fel kell öltözni, mikor megjelennek, akadt közülük, aki minden alkalommal öltönyben, nyakkendőben jelent meg. Pontosan érkeztek a kísérőjükkel, és komolyan vették a feladatokat, de eleinte féltek, szorongtak, izgultak - nem tudták mi vár rájuk. A tanácsadó felhívta rá a figyelmünket, hogy lesz, akinek több időre lesz szüksége, másnak kevesebbre. Szép lassan azonban mindannyian otthonosabban kezdtek mozogni. Egyszerű, mechanikus, de fontos feladatokat adtunk nekik, melyekre nekünk sosem jutott elég időnk. Dossziékat tettek rendbe, a raktárba pakoltak el iratokat, a marketing osztály számára szétválogattak különböző termékeket, szkenneltek, fénymásoltak, volt, aki nagyon szeretett számítógépen dolgozni, Excel táblázatba adatokat felvinni. Ezeket a feladatokat jól ellátták, tehát nem kellett utána másnak újból megcsinálnia" - számolt be a tapasztalatokról a bauMax HR vezetője.
A rendezvényen szót kapott a gyakornoki program egyik autista résztvevője is: Ádám elmondta, sokat köszönhet a programnak, legfőképpen azt, hogy jelenleg szárazáru feltöltőként dolgozik a fogarasi Tescóban. "Az autizmussal élő emberek munkaképességének az a hátránya, ami egyben az előnye is. Az értelmi sérültekhez képest általában jól bírják a monoton munkát, de szükségük van a nagyfokú biztonságra. Amit betanulnak, azt lelkesen végzik, de ha ismeretlen feladat, új kihívás elé állítják őket, akkor leblokkolhatnak. A vezetőket, és a munkatársakat fel kell erre készíteni" - mondta el Héthelyi Attila.
Mesélek neked még. Évekig sérült emberekkel foglalkoztam. És kerestem nekik munkát Nagyon sok gazemberséget láttam. Volt egy másik cég amely ingyen a számára biztosított önkormányzati házban asztalosműhelyt alakított ki. Ahol értelmi fogyatékos gyerekeket un. rehab foglalkoztattak. Ingyen. A sűrű fűrészporban a gyekeknek semmi védelmi felszerelésük nem volt. Viszont a kitaláló cég tulajainak hamarosan márkásnál márkásabb autóik, villáik és millióik.
Nem tudom , hogy autistákkal volt-e ilyen . Mozgássérülteket szoktak foglalkoztatni , meg bármely más ok miatt leszázalékoltakat is . Államilag támogatott .
Ez így , első olvasatra tök értelmetlenségnek hangzik . Mármint hogy értékelhetetlen munkát csináltak .
De gondoljunk bele a pozitív oldalába is ! Nem egyedül ücsörögtek otthon , vagy egy intézetben . Társaságban voltak , mégha ezt kevéssé is érzékelték , vagy nem is értékelték a betegségük okán . Csináltak valamit , amiről ők nem tudták , hogy rosszul . Szülőknek volt néhány szabad órájuk .
Nem lehet mindent pénzzel mérni , de azt se tudjuk , hogy nekik jelentett-e ez valamit , vagy el se jutott a tudatukig .
Figyelj. Ez mért sértő? Ez igaz. Bizony, az autista könnyen felbontja a csomagot. Nem azért, mert ártani akar, hanem a mert gyakran a külvilági morális kontrollokat sem igen érti, tudja betartani. Ő nem lopási szándékból teszi, hanem mert számára a természetes.
"Otthon csak unatkoznék. Kapok fizetést, vannak barátaim" - mondja a 47 éves Krisztina az RTL Klub Házon Kívül című műsorában arról, hogy miért imád dolgozni. A középsúlyos értelmi fogyatékos nő huszonöt éve dolgozik, most éppen szőnyegeket sző, és a fizetését váratlanul megfelezték.
Édesanyja, Wolf Klára egy hosszú Facebook-posztban fejtette ki keserűségét azzal kapcsolatban, hogy a lánya 34 ezer forintos havi fizetése április óta 14 ezer forintra csökkent. A poszt lényege, hogy az édesanya azt kifogásolja, hogy a szociális törvény módosítása óta már nem munkarehabilitáció, hanem fejlesztő felkészítés elnevezésű jogviszonyban foglalkoztatják a lányát, aki egy nappali ellátást is nyújtó intézményben tölti hétköznapjait. A törvénymódosítás alapján pedig a foglalkoztató - habár fizethetne többet - nem köteles 220 forintos órabérnél többet fizetni.
Az édesanya a közösségi médiában élénken terjedő posztban azt írja, hogy a gyereke eddig (ha minden nap dolgozott), akkor 34.425 forintot keresett, április óta életbe lépő új jogviszonya miatt pedig csak 14.256 forintot.
Elmesélem. Volt egy cég amely mozgássérülteket foglakoztatott. Gombokat válogattattak velük szét. Aztán összeöntötték. Azok az emberek akiik kitalálták milliomosok lettek. A sérült ember fillérekért viszont egész nap értelmetlen monoton robotot kapott. Mikor kellő számú panasz jött összre hirtelen megszűnt a cég. A milliomosok lekócoltak.
Ezek sem autistákat fognak foglalkozni. Az autizmus lényege, hogy a külvilági ingereket nehezen dolgozzák fel és gyakran ezért teljesen képtelenek a térbeli tájékozódásra. Jó állami támogatásból viszont nyilván nagyon jól megfognak élni a kitalálóik, a cégtulajok
Nem értek hozzá , de feltételezem , hogy minden betegségnek vannak olyan stádiumai , amikor még képes a beteg valami érdemi munkára . Úgy tudom az autizmusnak is vannak mélységi fokozatai .
