Bátorítólag jegyzem meg, hogy az építész háza soha nincsen készen, mert az inputok száma végtelen.
Ennek feloldására viszont egy jó időpontra kitűzött, házavatónak álcázott topik találkozó véget vet (legalább is egy időre) a bizonytalanségnak, és a kölcsönös megajándékozások folytán számos tovább ajándékozandó holmival telnek meg az átmenetileg üres vízszintes felületek! :)
Nem sürgős elvinni, akár hetekig is elállhat ott, ahol van. Ha meg szétszedhetem (könnyű, összerakni is, abban akár segíthetek is), akkor akár hónapokig is elvan itt.
Holnap megy az utolsó utáni fuvar, mert négy nap múlva megszűnik a raktárunk, de keresek helyette valami földszinti lehetőséget. Mennyire sürgős elhozni? Nem tudod levinni egy tárolóba?
korábban gyűjtöttél konyhai eszközöket rászorulóknak. Nem kell egy könyvszekrény? :-)
55 cm széles és 35 cm mély, 110+84+62 cm az egymásra tehető három darab, együtt beférnek a 260 cm-es belmagasságba.
Lakásbútor minőség, az egykori lengyel Forte bútorcsalád tagja, csomós fenyő laminálással, hasonló kapható a Kikában most is. Kicsit világosabb, mint a ma kapható, hasonló mintázatjú biofenyő nevű bútorlap.
Ha rászorulónak nem kell, megkockáztatom, arra is jó lenne, hogy olyan vendéglátóhelyen legyen könyvespolc a cserekönyvek számára, ahol eddig nem volt :-)
Most három darabban van, így akár személyautó tetején is szállítható, ha szétszedem lapjára, akkor meg a csomagtartóban egy úttal is.
Csak el kéne vinni Gazdagrétről. Ha nem kell senkinek, körfűrésszel feldarabolom és apránként kidobom :-)
Metron utazva, mindig megállapítom, hogy a kettesnek valahogy "jobb a közönsége" mint a hármasnak. Nem utazom napi szinten, de ez valahogy már többször feltünt nekem.
Mióta (úgy 10 éve) Budán lakom, úgy tapasztalom, hogy amint a villamos átmegy a hídon, csúnyább emberek szállnak föl. De az ilyen csúnyák még ott is nagyon ritka kivételek :-)
Szerintem a "feeling"-et jól megragadta. Igen, vessz el a részletekben, úgy nézd a képeket; a pesti jellemzőségek, mint a "nemzetiségi kerület", a "jómunkásember" kőműves-dekoltázs villantása, meg a többi apró geg - szerintem jól, és kellő adag (ön)iróniával hozza a főváros sokszínűségét.
"1992-ben költözött Budapestre, azóra pedig számos hazai magazinnak dolgozott illusztrátorként a Time Outtól kezdve a Forbes Hungary-n át az Elle-ig. Saját festményein Magyarországot és a magyarokat örökíti meg, ahogy ő lát minket:"
Nem Kenyából látja, velünk utazik a metrón, velünk jár a boltba, de a saját szemével lát és láttat.
