Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Úgy látom, mégis csak alapvetően azonos a véleményünk. Csupán máként mondjuk..
Gyakori baj egy párkapcsolatban, hogy a két fél, nem egy egészet szeretne alkotni, hanem buta rivalizálásba kezd, mert pl. zavarja hogy a másik "mindig olyan okosakat mond.." vagy "sohasem nekem van igazam.." vagy a másik többet keres, vagy "magasabb pozícióban van"... és a többi... és a többi...
Pedig ennek fel sem szabadna merülnie, ha kimondottan, vagy inkább
kimondatlanul, de mindkét fél betartaná, hogy a másik területébe nem okoskodik bele, hogy ott mindig a másiknak van igaza..
Természetesen, ezzel egyben feltétlenül figyelni kell annak aki pl. magasabb pozícióban van, többet keres, hogy SOHA! de még véletlenül se! semmilyen vita keretében se! dörgölje a másik orra alá, akármennyire is úgy érzi, akkor és ott,
hogy jólesne... Akkor sem, mert az ilyen tüske örökre bent marad és elmérgül..
Ha jól emlékszem azt írtad, hogy "amikor eljutunk odáig, hogy ki kicsoda.."
Ha mar itt tartunk - voltam mar en is "kisgyerekes anyuka". Abban az ertelemben hogy 19 evesen New Yorkban voltam egy evet harom gyerek mellet babysitter. 3-6-9 evesek voltak. Ujszulott gondozasat csak a baratnoim sztoriaibol ismerem. Van aki valoban az ideosszeroppas szelen tantorog, van akinek viszont nagyon nyugodt a gyereke.
Nem kell a gyereknevelest annyira tulmisztifikalni. Akinek van egy csaladja, testvere unokaoccsei es hugai, baratai kisgyerekkel az pontosan be tudja merni mirol van szo.
"Csak azt sem szeretnem,ha az lenne a latszat,hogy ha valakinek gyereke van,annak vege,sem maganelete,sem karrierje nem lehet soha tobbet,mert ez egyszeruen nem igaz"
En meg azt szeretnem elerni, hogy ha valakinek nincs, akkor nem neznek onzo, lelkileg kicsavarodott, szeretni es felelosseget nem vallalni tudo szornyetegnek. Ennyi. Ez a topic a 30-as, gyereket nem szivesen vallaloknak szol. En ilyen vagyok - de elutasitom a lekezelest, a kioktatast es a stb-t, amit nap mint nap megkapok. Itt is burkoltan.
Igaz lehet, hogy veled a beszélgetés, inkább a válás és újrakezdés topicba illene, még akkor is, ha nem házasságból váltál el.
Az ego... Nos lehet, hogy kicsit másként értjük ezt a fogalmat. Ezért helyesbítek: úgy érzem nagyon erős személyiséged van. Ez az erős egyéniség olyan reakciókkal jár amik megijesztik azokat a férfiakat, akik
párszor már megégették magukat. Ezért láthatod, hogy nagyon tetszel, de nem mer odamenni hozzád.
Bevallom én is több olyan tündéri hölgyeménnyel ismerkedtem meg az elmult két évben, akik valóban nagyon csodálatosak, kedvesek, érző lelkek, de az agresszivitást súroló kiszólásaik miatt megrettentem: Uram Atyám! " Ha most ilyeneket mond, akkor mi lesz később???"
Ma már tudom, hogy ezek a "kiszólások" sokkal inkább a saját maguk védelmezésének voltak az eszközei, mintsem a valós lényük jellemzője.
Azt mondod, hogy megkérdezted egy jó barátodat.. Helyesen tetted. Az más kérdés, hogy valóban szükséged van önigazolásra? Nem lehet, hogy sokkal inkább vágysz a megerősítésre mint amennyire azt a külvilág felé, puszta védelemből mutatod?
Mert ha így lenne, akkor rajtad múlik, hogy eldöntsd, hogy mikor mennyire akarsz
vagány, önálló nőnek látszani, és mikor gyengéd kedvesnek..
" Nem gondoltál arra, hogy az éles, "ki kicsodán kerekedik felül",
megközelítést elkerülnéd??"
Hogyan kell ezt csinálni? Talán hagyjam ott a jó kis állásomat, és menjek tizedannyiért dolgozni a tescoba. Azt hiszem nem értettél meg pontosan, ez a dolog ma már nem engem dob meg jobban...régebben igen, én is úgy gondoltam, hogy egy férfi vigyen haza többet, mégis csak van egy egzisztenciális piramis, aminek ne én legyek már a csúcsán, mert hát oda az férfi önbecsülés...
mára már már lemondtam erről, persze igazad van, az jobban imponál, ha nem magamnak kell megvenni a virágot és azért néha eltudnak vinni moziba...
"Egyszerűen felosztva az életteret, női területre és férfi területre.
Ezzel elfogadva, hogy a másik területén csak vendégek vagyunk, de
mindig a másiknak kell döntenie, függetlenül attól, hogy arról mi a
mi véleményünk. Természetesen egy párkapcsolat nem létezhet anélkül
hogy meghallgatna a párunk, de dönteni neki, vagy a mi területünkön
nekünk kell."
Teljes mértékben ugyanarról beszélünk. Én sokkal jobban erősítem a nőises oldalamat, háztartás, sütés-főzés, kapirgálás a kertben. Gyerekek átvállalása hétvégére a barátoktól...(időnként) Én nem szeretek férfi dolgokkal foglalkozni, de sokszor rákényszerülök, azt hittem te érted ezt, hiszen veled épp ez történt fordítva...
"Így sokkal több esélyed lehet a boldog párkapcsolatra, és ezzel akár
a gyermekáldásra is."
Nem igazán értem azt, hogy mit is értsek ez alatt, hogy ÍGY TÖBB ESÉLYED? én azt hiszem ezt csinálom. Kifejtenéd?
Sziasztok, azt hiszem megint elkanyarodtunk. Persze lehet hogy Gézának van igaza, és ha nem lennének ennyire biztos intuicióim az életemet érintő dolgokról nagyobb eséllyel indulnék a mostani férfiak kegyeiért... köszi, ez megvolt nekem, azt hiszem 17-24 éves korom között. Vakon bíztam és kaptam csalódást, imádtam és kaptam közönyt, odadobtam és kaptam nulla megbecsülést, adtam és még kértek és még és még. Igen a tapasztalataim végeredménye vagyok, már nem dobom oda, megnézem kinél van biztonságban, inkább szeretek nem imádok, ember kell nem király, a bizalom pedig nem jár alanyi jogon (nekem se félreértés ne essék)- van persze egy kötelező minimum - de azért mindkét félnek meg kell dolgozni, el kell nyerni, ahogy egy barátnőm mondta: ki kell érdemelni...de tudod Gézu nem csak egy nőnek. És hogy miért fejlett az egom....nem hiszem hogy olyan fejlett lenne, mert sokszor vagyok bizonytalan, támaszra vágyom, tudod arra a férfi szekcióra, akiről olyan szépen írtál, és nem hinném, hogy nem ismerném fel, azt ami hozzám passzolna. Sokkal inkább vagyok általában olyan szituációban, hogy látom, hogy tetszem és ennyi. Nulla kezdeményezés. Nem jön oda. Én pedig nem tudok oda menni, hogy szia itt a számom, nem akarnál esetleg esetleg megismerni? eltűnne az a piallanat, amire vágyom...mindegy biztos megint álmodozom...
a fejlett ego témádat megkérdeztem egy férfi ismerősömtől, aki nagyon jó barátom, azt mondta, hogy éppen a fejlett ego miatt nem megyek már bele megalázó helyzetekbe...én is így érzem
nem ez a bajom....teljesen elfogadom,ha valaki nem akar gyereket,mert nem akar feleloseget vallalni,elni akarja a sajat eletet stb...
Mi mar tudjuk milyen az,ezert van osszehasonlitasi alapunk.
De o nem tudja,milyen gyerekesnek lenni es olyanrol mond lesujto velemenyt,amirol fogalma sincs.
Nem kell sajat magat megeroszakolni es csupan tarsadalmi elvarasbol gyereket szulni,mindenkinek jobb is isgy,neki is,a gyereknek is.
Csak azt sem szeretnem,ha az lenne a latszat,hogy ha valakinek gyereke van,annak vege,sem maganelete,sem karrierje nem lehet soha tobbet,mert ez egyszeruen nem igaz
igen,az az alap,hogy az en dontesem...de eltelik am jopar ev addig,amig felno,joesetben nem kell a kotelessegtudatara apellalni ahhoz,hogy megtegye majd az,amit te tettel erte kiskoraban,mert kialakul egy olyan bensoseges viszony,ahol ilyesmi termeszetes
Meg mindig hiteltelen a gyerek versus karrier indok. Marhogy a gyerekkel tobbet hagysz magadutan. Nem szuksegszeru.
A felelosseg felvallalasa meg valoban a Te dontesed volt. Nem dorgolheted ezt majd a gyereked orra ala, mert nem o kerte hogy megszuld.
A ti gyereketek mitől olyan nagy szám, hogy nagyobbnak érzitek magatokat amiatt,hogy van?""
mert nem halok meg ugy,hogy a kutya nem fog emlekezni ram.Hogy alkottam valamit,ami tartosabb,mint a karrierem
Hogy szuletett egy utodom,akinek en tanitottam meg mindent,aki tolem tanulta meg latni a vilagot,akirol gondoskodtam es remelhetoleg,aki gondoskodni fog rolam,ha en mar nem tudok
Honnan tudod, hogy a gyerekkel több gond van, mint öröm, ha nincs is gyereked? ( több öröm van mellesleg)
A te álláspontod a te álláspontod, az enyém meg az enyém, de én már próbáltam amit te nem. Nem tudod leírni azt sem, milyen kutyát tartani, amíg neked nincsen. (ez durva hasonlat mondjuk)
Nem akarlak meggyözni semmiröl, ha te nem akarod, csak osszuk meg egymással a nézeteinket, jó? :))
Aki nem akar gyereket, az meg ne szüljön. Miért számít a társadalmi nyomás? Engem sosem érdekelt. Nem is azért szültem, mellesleg.
Nyilván megdöbbentő nektek, amiket írok, de nem én vagyok az egyedüli a világon,akinek ilyen gondolatai vannak. Vagy igen? Akkor már világhírű lennék...
