Az IMF-pénzt két célra költjük: egyrészt az állampapír-kibocsátást finanszírozzuk egy részéből (igen, ezzel az állam működési kiadásaira vesznek fel állampapír-hitelt), a másik - nagyobbik - része az MNB-nél van, tartaléknak és ebből fedezi a forintárfolyam karbantartását, pl az intervenciót.
Pont annyi szám van benne, mint azokéban, akik azt mondják, hogy "de, megszorításokkal lehetséges az adósságszolgálat".
Csakhogy már elég régen, azaz mintegy másfél éve akkora kiadáscsökkentést tekint az általam ismert szakmai közvélemény érzékelhetőnek, amekkorára nyilván nem kerülhet sor társadalmi összeomlás nélkül, azaz évi 1000-3000 milliárdot, és ami a rosszabb, ha lehet ilyet mondan, szintén nem hozhat eredményt, mivel nemcsak a szokásos 1:2 arányban csökkentené a központi költségvetés bevételeit, hanem, éppen mivel számos már így is a határon mozgó alrendszer van (tőkehiányos, adócsalással együtt is túladóztatott vagy kiürített vállalkozások, mikrovállalkozók, devizahitelesek), robbanásszerűen.
Hog yjobban értsd, én egy modellt vázoltam fel, az általam ismert jelenségekre építve, anélkül az igény nélkül természetesen, hogy ezt a a makroközgazdaság annaleseibe róják, de amit nem látok kevésbé megalapozottnak, mint amiket az adósságprobléma kezelhető voltát vélelmezők mutatnak be.
És mellesleg még magyarázna egyébként az ízlésem szerint túlságosan individuálpszichológiai jellegű magyarázatokkal ellátható politikai történéseket: nevezetesen azt, hogy egy feltehetőleg nem teljesen felelőtlen és nem elmebeteg kormányfő (nem fognak meggyőzni az ellenkezőjéről, akik leütnék ezt a labdát) miért nem állt elő jó másfél éve, és még a nemzetközi válság kitörése után sem, valóban válságkezelésre alkalmasnak mutatkozó cselekvési programmal... éls ugyanakkor miért ment az egész országcsoportra szétkenve a sajátos magyar problematikát, segélyért (azaz lényegében az átütemezés finanszírozásáért) kunyorálni olyanok nevében is, akik ezt kikérték maguknak...?
És az én magyarázatom erre az, hogy azért, mert nem létezik ilyen program.
és az, hogy a bevételek esése milyen viharos, holott még sehol sem vagyunk a válságban, megerősíteni látszik ezt.
A lélegeztetőgépet meg, bár magától adódik, és pártsemlegesen, a kopott metafora, ma éppen Szalay-Berzeviczy Attila mondta a KlubRádióban, reggel, és nem a barikádból szoptam.
Meglepődve olvasom ezeket a nagyívű elemzéseket a "lehetetlenségről". Számok sehol? Verbális közgazdaságtannal ilyen kérdéseket nem lehet/nem érdemes megközelíteni.
Ha azt állítod, hogy "már ma sem tudja teljesíteni az adósságszolgálatot" stb, azt számokkal kell alátámasztani. Az adatok nyilvánosak a folyó fizetési mérlegtől kezdve az adósságszolgálati tételekig és az állampapírpiac adataiig. Milyen számok mutatnák az általad felvázolt képet?
A "lélegeztetőgép"-es idolum pedig olyan, mintha a Szíjjártó-műhelyből vagy az MNO-brainstormingról pottyant volna ide.
azt hiszem némileg előrébb jársz mint a korod, ennek a felismerése még kicsit odébbvan.:-) Pár hónapja volt egy interjú az ÁSZ elnökével ahol azt találta mondani, nincsennek tartalékok a rendszerben.
Mivel nyakig ülünk a sz*ban ill. az adósságban, az általad említetteken felül Mindenképp tárgyalni kell az adósság átütemezéséről ill. a egy részének elengedéséről, mert nem tudunk kijönni az adósságcsapdából. Sőt, egész addig, amíg olyan emberek irányítanak, akik abban a tévhitben vannak, hogy ki tudjuk növekedni úgymond a dolgot, csak egyre mélyebben mászunk bele a gödörbe...
Kizárólag az adósságátütemezés. Semmi más. Lehetőleg egy diplomatikus formája.
Ebből lenne igazán nagy probléma, elképesztő eredménye lenne, kölcsönt attól kezdve senki sem adna nekünk.
Létezik ebben a gazdaságban azért számtalan lehetőség, nem kellene feladnunk. Csak kicsit fájni fog.
- Könnyíteni kell a vállalkozások terhein. Ez nem feltétlen adócsökkentés, első lépésben a piszlicsáré adók megszüntetése /munkadói, munkavállalói, különadók, vállalkozói járulék, szakképzési, s még számtalan kisadó/, ugyanis ezek havi befizetése inkább csak bürokratikus marhaság, 3-4 tételben minden elintézhető. Az átutalások költsége a vállalkozóknál marad, s egy rakás sóhivatal feleslegessé válik. Egyszerűbb és átláthatóbb adóbevallások, gazdasági folyamatok, kevesebb köztisztviselő.
- Magas nyugdíjak levágása, 13-ik havi elvétele /az állam ugyanis eredetileg is nyugellátást biztosít az ledolgozott, munkában eltöltött évek után, de ez a "szerződés" nem szól 13-ik havi ellátmányról, nem is szólt soha, grátisz juttatásként alkalmazza Magyarország, egyedül a világon. A magas nyugdíjak pedig igazságtalanok /köztisztviselők, állami alkalmazottak/, mivel a kiszámítás is olyan alapon történik, ami normál dolgozó esetében elő sem fordulhat, s főleg munkaviszonyként olyan éveket is elismernek, amikor még a köztisztviselői státusz környékén sem járt az illető. Abba már bele sem érdemes menni, hogy az említett urak nem adótermelők, így nulla forintot fizettek a költségvetésbe ....
- A csaló segélyezettek és rokkantak kizárása a rendszerből szintén sok milliárd forint kiadásától menti meg a költségvetést. Az egész keleti blokkban nincs annyi rokkant /összesen/, mint nálunk. Elég nyilvánvaló a csalás.
- A korrupció felszámolása lehetetlen feladat, de százmilliárdok spórolhatók különböző fenyegetésekkel /vagyonelkobzás, súlyosabb bírósági tételek, spanyolcsizma, bikacsök, hüvelykszorító/ kizárólag a döntéshozók számára, önkormányzati és állami dolgozók részére megkínálva, s persze egy rakat belső ellenőrrel alátámasztva......
Ezekkel az intézkedésekkel már pozitív lenne az egyenleg, nem szorulnánk kölcsönökre, lehet óvatosan adót csökkenteni. Természetesen fájna egy rakat, eddig kényelmesen éldegélű inaktív embernek, de mindenkinek meg kell érteni, hogy válság van /eddig is az volt/, s tovább nem mehetnek a dolgok úgy, mint régen.
Nehéz lesz,lenne, hiszen a szakszervezetek már országos sztrájkot hirdettek áprilisban, pedig még semmi sem történt, csak belengettek egy nagyon lágy és erőtlen csomagot, ami máris eltűnt Gyurcsánnyal együtt.
Nehéz lesz ebben az országban bármit is tenni, de majd megszokják ....
Ha az IMF-el nem állapodsz meg, az nem utalja a következő részletet. Érdekes elképzelés, hogy a Valutaalappal ki lehet váltani az IMF hitelt, úgy hogy növekedhet a hiány. Az az elképzelés, hogy az adócsökkentés bevételkiesését kizárólag hitelfelvétellel pótoljuk már nem lehetséges a mostani gazdasági helyzetben, mert recesszió van. Most egyensúlyi helyzet kell, hogy elmúljon a hitelfelvételi kényszer, vele a magas kamat és csökkenjen az országkockázat. Ehhez mindenképp egyensúlyi helyzet kell.
Nincs miből. Már így is nyakig vagyunk az adósságban. enne ka Fekete Jani féle, fizessük újabb hitelekből a növekedést már többszörösen megbukott, és csak egyre mélyebbre húz minket.
"A Valutaalappal is meg lehetne állapodni - véli az elemző. ... Az IMF felé a támogatásért cserébe vélhetően komoly garanciákat kellene letenni arra vonatkozóan, hogy az átmeneti engedmény(eke)t, vagyis például az időleges hiánynövekedés tolerálását arra használjuk, amire adták, és nem akarunk visszaélni velük, nem kívánjuk később felpuhítani a feltételeket. Amennyiben még ebben a kormányzati ciklusban elstartolnának az államháztartási átalakítások, akkor szükség lenne az ellenzék legalább hallgatólagos támogatására is - ahogyan az egyébként ősszel is történt."
ez a beszédmód a politika világában nem célravezető, sokak számár zavaró, vagy egyszerűen érdektelen Én nem vagyok politikus. Azt látom, hogy nem lesz annyi bevétel, mint amennyi kiadást beterveztünk és hitelt sem tudunk felvenni az IMF-en kívül.
ugyanakkor ilyen vélemények is vannak, 3%-os hiánycél ide vagy oda Mindenféle ilyen tervhez az kell, hogy azt az IMF jóváhagyja, azaz lehessen módosítani a hitelszerződést. Hiánycél emelése lényegében azt jelentené, hogy mégtöbb IMF hitelt vennénk föl. Minden ilyen terv már úgy kezdődhet, hogy ha az IMF (vagy valaki) ad nekünk hitelt (lehetőleg alacsony kamatra és hosszútávra, ja és persze forintban, hogy ne legyen árfolyamkockázat).. Ezt a tervet 2002-ben kellett volna meglépni, ha akkor lecsökkentjük az adókat és a hiányt hitelekből fedezzük, akkor most nem itt tartanánk. Ez a hajó már elment.
Szvsz ki kéne használni a helyzetet, és még az a 3% sem kéne.
+ a gyakorlatban a kiadási oldalt nagy mértékben át kéne alakítani, mert elvileg 2 egység kiadáscsökkentés első lépésben 1 egység bevétel kiesést generál, vagyis ha mondjuk 4%-os hiánycsökkentést akarok, a kiadási oldalon kb. 8%-al kell vágni.
Ha viszont komolyan vehető, versenyképességnövelő adóreformot is szeretnének, akkor még többet. Összességében így a kiadáasi oldal legalább 10, de inkább 15%-ához hozzá kéne nyúlni.
A kiadáscsökkentés mértéke nem kívánságműsor. Hitel nincs, ami van az is 10-12%-os rövidlejáratú. Csak annyi kiadás lehet, amennyi bevétel*1,03, mert az IMF-el 3%-os hiánycéllal állapodtunk meg. A GDP csökkenéssel azonos mértékű kiadáscsökkentésre van szükség legalább. Azért az a minimum lenne, hogy a kormány ezt mostmár kezdje el kommunikálni. A közvetlen tűzoltáshoz durván 500 milliárd kiadáscsökkentés kell, ha nullszaldós költségvetést akarunk akkor vagy 1000 milliárd, ha növekedési pályát is szeretnénk, azaz csökkenő adókat, akkor 1500 milliárd körüli összeg jön ki idénre. Jövőre már stagnálás vagy enyhe növekedés jönn, utána 4% körüli növekedés lenne várható szoros összefüggésben a világgazdasági növekedéssel. A megszorítások kizárólag az állami pénzből élőket érintenék, a reálszférában dolgozóknak ez teher csökkentést jelente. Az aktív -> inaktív transzfer mérséklődne valami egészségesebb szintre.
Ha a világgazdasági növekedés nem indul be, akkor további kiadáscsökkentés kell.
Ez szerintem nem így van. Arra gondolsz, hogy csökken a nyugdíj->csökken a nyugdíjas fodrász bevétele, mert nem lesz pénze a nyugdíjasnak rá->csökken a fodrász kedvenc kisboltjának a bevétele, mert a fodrász kevesebbet tud költeni...
Azt vedd észre, hogy az egyes hatások között egyre kisebb összefüggés van.
Értem az ellenvetést és valóban, szükség lehet arra, hogy modellezzük, hogy Magyarországon ma a fogyasztásra költött jövedelmeknek milyen százalékát érinti az állami újraelosztás (azt gyanítom, igen nagyot) és azt is, hogy mi lehet egy mondjuk tízszázalékos - defláció vagy majdnem defláció és magas kamat melletti - bevételcsökkenése egyes szektorok jövedelmezőségének a fenntartható alá csökkenésére (azaz hogy hány kisbolt és ingatlanprojekt és utazási iroda és autókereskedő és szolgáltató kényszerül teljesen abbahagyni a tevékenységét, ha a forgalma csupán tíz százalékkal csökken...)
Én azt gondolom, hogy a már most is alacsony összegeket mozgató és ezért rugalmatlan háztartási fogyasztási struktúrában az alapvető szükségletek kielégítésén túlmenű szolgáltatási és iparcikk-igények lényegében teljesen befagyhatnak.
És akkor még nem beszéltünk egy szintén erősen határértékhez kötött, tehát igen nagy áttétellel hatni képes tényezőről: a devizahitelek bedőléséről, ami igen könnyen három-ötszázezer családot lényegében a segélyezetti körbe taszít a fogyasztói és adózói körből, valamint teljesen felszámolja a lakossági építőipar több mint felét... állami beruházásokra meg mindebből adódóan még kevesebb a pénz...
Statikusan szemléled a bevételeket. Az én állításom az, hogy a kiadások bármekkora, szószerint bármekkora csökkentése sem elégséges bármilyen fenntartható adósságszolgálati pályához, mivel részben a beruházások, részben a fogysztás draszikus csökkentése következtében még sokkal jobban csökkenti az állami adóbevételeket.
Ez szerintem nem így van. Arra gondolsz, hogy csökken a nyugdíj->csökken a nyugdíjas fodrász bevétele, mert nem lesz pénze a nyugdíjasnak rá->csökken a fodrász kedvenc kisboltjának a bevétele, mert a fodrász kevesebbet tud költeni...
Azt vedd észre, hogy az egyes hatások között egyre kisebb összefüggés van. A fodrásznak nemcsak nyugdíjas vendégei vannak, a boltosnak meg nemcsak fodrász vevői. Valóban van hatása a reálszférára is az állami kiadáscsökkentésnek, de nem exponenciálisan növekvő összeomlás felé mutató ez a, hanem fordtva, egy exponenciálisan csökkenő, tehát tervezhető visszaesés ez. Ezért mondom, hogy a tényleges hiány + 20% szerintem már fedezi ezt és nem lesz bevételi összeomlás, csak pár százalékos bevétel csökkenés. Egyszerűen nagyobbat kell vágni, mint a tényleges hiány. Összeomlás meg nem lesz.
Az meg egyszerűen nem igaz, hogy ne lehetne annyit költeni, mint amennyit megtermelünk. Viszont abban igazad van, hogy többet kell vágni, mint a tényleges hiány, mert a visszajövő adóbevételek is számítanak. Ettől viszont nem lesz negatív spirál. A hitelből finanszírozott rész kiesik, nagyon helyesen.
Statikusan szemléled a bevételeket. Az én állításom az, hogy a kiadások bármekkora, szószerint bármekkora csökkentése sem elégséges bármilyen fenntartható adósságszolgálati pályához, mivel részben a beruházások, részben a fogysztás draszikus csökkentése következtében még sokkal jobban csökkenti az állami adóbevételeket.
Tehát az összeomlás nem kiadási, hanem bevételi oldalon következik be.
Én úgy látom, hogy az éppen lezajló gazdasági és politikai folyamatokat elég jól leírja az a modell, amely abból indul ki, hogy az adósságszolgálat folytatása strukturális és megoldhatatlan belső ismérvek és összefüggéseik miatt elvileg lehetetlen. Ilyen strukturális és megoldhatatlan belső ismérvek a kamatszint (hozamfelár), az adósság összetétele ezen a kamatszinten, a munkaerőpiaci viszonyok, a kizárólag nagyon sok pénzzel megvalósítható szerkezeti reformok, az anticiklicitás finanszírozhatatlansága.
Nincsen olyan megszorítás vagy átrendezés, amely ugyanakkor egy másik ágon ne okozná a beruházások és a fogyasztás olyan drasztikus csökkenését, amely végzetesen csökkenti az adóbevételeket és így lehetetlenné teszi az adósságszolgálatot, amelynek fenntratására pedig az egész korrekció irányulna.
Abból, hogy az IMF-hitel lélegeztetőgépen tartja az országot, nem szabad olyan következtetést levonni, amely az eddigi és a jelenleg még kedvezményes hitelből fenntartott adósságszolgálat további fenntarthaóságára extrapolál, hogy "eddig is így volt, hát eztán is így lesz".
Nem lesz, mert valójában már most sincs így. Magyarország a kedvezményes hitel nélkül már ma sem tudná teljesíteni adósságszolgálatát olyan drasztikus megszorítások nélkül, amelyek nemcsak tarthatatlan társadalmi viszonyokhoz vezetnének, hanem ettől függetlenül is tovább rontanák az adósságszolgálat esélyeit.
Gyorsuló spirál, amelyet természetesen az IMF+EU hitel sem old meg, sőt, csak lelapít, mert egyedül ennek a tételnek a fizetése az esedékességkor újabb mintegy 1000 milliárdos tételt fog jelenteni, egy olyan nemzetgazdaságnak, amely pont azért kapott segélyt, mert az eddigieket sem volt képes enélkül megfizetni.
és így magyarázható Gyurcsány halogatása és tétlensége: ugyanis teljesen mindegy volt, hogy mennyi megszorítást vezetnek be, semmit nem segítene ma már a 13. havi megvonása, sem semmi egyéb. Akkor meg nyugodtan el lehet vitatkozni azon, hogy mennyi hajnövesztőszer lenne az egészséges a klinikai rákhalottnak.
Kizárólag az adósságátütemezés. Semmi más. Lehetőleg egy diplomatikus formája.
Szóval mi tavaly leírtuk egy lapra, hogy mennyit szeretnénk elkölteni, ez ugye a költség-vetés. Elvetettük a költség magjait. Azt is leírtuk egy lapra, hogy mennyi bevételt tervezünk. Eleve azt terveztük, hogy 3%-al többet költünk és a maradékot fölvesszük hitelbe, ezzel növelve az államadósságot. A válság miatt a bevételek visszaestek. Hitelt már csak az IMF ad, aki azt mondta, hogy mondjunk egy hiánycélt és egy inflációs célt és ahhoz tartsuk magunkat. Mi bemondtuk a 3%, az IMF jóváhagyta és a lejáró államadósságokat meg tudjuk újatani..
Az meg egyszerűen nem igaz, hogy ne lehetne annyit költeni, mint amennyit megtermelünk. Viszont abban igazad van, hogy többet kell vágni, mint a tényleges hiány, mert a visszajövő adóbevételek is számítanak. Ettől viszont nem lesz negatív spirál. A hitelből finanszírozott rész kiesik, nagyon helyesen.
Ugyanakkor a nyereség nem itt fog keletkezni, hanem a kamatcsökkentésen keresztül. Ugyanis ha egyensúlyba kerül valahogy a költségvetés, azaz a bevétel nagyobb egyenlő lesz mint a kiadás, akkor az államcsőd esélye 0-hoz fog közelíteni, ami csökkenti az államadósság kockázatát, vele a kamatokat. Ha már csak valóban államadósságot nemnövelő refinanszírozásra vesszük föl az állami hiteleket, akkor a kötvény piac, az állampapír piac is feléled, méghozzá csökkenő kamatokkal és nem lesz szükség IMF hitelre sem.
Nincs más út, mint az egyensúlyi helyzet elérése. Persze ha valaki talál szponzort a magyar jóléti kiadásokra, akkor tovább folytatóthat a hitelfelvétel, de ezt én kizártnak tartom.
Azaz hogy nincs semmiféle lehetőség semmiféle érdemi válságkezelésre, mert
Magyarország egészen egyszerűen képtelen az adósságszolgálatra:
Miért volna "képtelen" ?
Jelenleg is fizeti az esedékes részleteket. Fogja is.
Az adósságszolgálat kulcskérdése az állampapírpiac helyzete. Ami a világfolyamatok miatt romlott le, nem Gurcsány vagy a Tüskéshátú Sündsznócska miatt. És a világfolyamatok miatt fog is megjavulni is. Addig kell kihúzni megszorításokkal, reformokkal, ügyes nemzeközi szerződésekkel,amilyen az IMF-készenléti hitel is.
Ez pontosan így van: ez ellen két ellenszer létezik: vagy közérthetően rámutatni az imént vázolt struktúrára, az azzal kapcsolatos alantas és tisztánlátást akadályozó célzatosságra, illetve olyan politikai vitákat generálni, ahol objektív összefüggésekről és tárgyakról van szó, amelyekkel kapcsolatban nyilvánvaló, hogy a lehetséges megoldási javaslatok nem antagonisztikusan különböznek egymástól, tehát eredetük nem az, hogy az egyik fél "rossz", a másik "jó", a harmadik meg "cinkos", hanem az, hogy bizonyos kérdéseknek léteznek egyaránt legitim, mégis különböző, és ezért esetleg harmonizálható megoldásai.
