"Kiválólag a betük egyik vagy másik különös osztályához nem tartozik, hanem, mint minden elegyült hangú betü, a benne rejlő mindenik egyes hang természetét követi."
Nem tudom mit érthet C-F a "hang természetén", de gyanítom, hogy a jelentésére gondol. Mi másra gondolhatna?
Ezzel a mondatával a hangok jelentése mellett teszi le voksát.
"Ezen gy betüben pedig legközelebbről a d és j betük hangjai elegyülvék, minthogy az ily ragozott szók kiejtésében, mint mondja, hordja, toldja, gondjaim, porondjaim stb."
Ez igaz, de nem vonatkozik a gyökökre, a gyapju, gyapot, gyáva, gyönge, gyám... sehol nincs így leírva: DJapjú, DJapot, DJáva, DJönge, DJám...
"Tájszólásilag több szavakban j helyett áll, pl. borgyú, vargyú,"
Vagy lehet bornyú, varnyú is...
A JÉG-bő nem lesz GYÉG, vagy a NYÉG, sem a JÓ-ból NYÓ... A JAVít sem lesz GYAVít, NYAVít, a JAGYzet nem volt JEDJzet, és nem lett GYEGYzet...
Azért, mert a borjú - és néhány más - szóban GY (NY) van a J helyén, nem vonhatunk le általános következtetéseket a hang átváltozásáról, mivel nagyon sok más helyen nem történt ilyen hang-csere.
Ez a "hangváltozás" többnyire toldalékékban jelenik meg gyököknél csak ritkán fordul elő.
Miután az egy- kéthangú toldalékok régebbiek a háromhangú gyököknél, joggal tételezzük föl, hogy több ősgyöknek volt azonos jelentése, vagy a szavak megalkotásánál többféle hangzású ősgyököt használtak egyszerre ugyanazon jelentésű toldalékként.
Megfontolandó: A GY, TY, NY hangok valójában köztes hangok, két szomszédos hangzású hang között foglalnak helyet. Meglehet, hogy az ősgyökökben éppen ez a köztes hang szerepelt, viszont idővel - hallástól függően - vagy az egyik, vagy a másik szomszédos hangra tisztult, miközben az eredeti GY hang is megmaradt D, vagy J mellett.
És mi van a JÖJJ szóval? Ez is rokona a GYERe szónak?
---
Szemléltető mondat, ahogyan egy székely mondaná:
"Gyüjj közelébb es lássad meg, gyavul-e az állapottya a tehénnek, meiket igen bajossan léhetett csak gyépelni es megcséppenteni, mert annyira vánszori, hogy ejsze nem gyavíttya meg azt az egyik gyüttment orvas sem, csak az Isten irgalma!"
Ugyanaz a kettő ! JÁR felszólítója a JER(e) forma, úgyis fordíthatnánk hogy JÁRJ/JÁRULJ ide ! De anno valamiért ez a rendhagyó felszólítás volt divat, még mielőtt ebből GYERE lett.
JÖJJ szó másik szó, vagyis a JÖN, ennek rövidje a JŐ. A két szó azért nagyon nem ugyanazt jelenti, az óra is körbe JÁR, de nem JÖN.)) Legfeljebb MEGY a mutatója körbe, azaz inkább a megy szóval szinonimák jobban. A busz JÁRAT is más szóval MENET, menetrendje van, persze hangalaki kötődés nincs.
A JŐ szóban meg ott rejlik a JÖ-VŐ fogalma is, nem véletlen kezdődnek így ezen szavak mint JÖVENDŐ és JÖVŐ, vagy X és Y elJÖVETELE. Persze a JÓ fogalma is ott, ha a JÖVEDELEM -----JAVADALOM kapcsolatot nézzük, mert a JAVAK a JÓK, a JAVAS JÓS volt, az ember bízik a JÖvő időben hogy JÓ lesz...
"SZÁR és SZÁLL gyökök annak ellenére rokonok.."
Már úgy érted hogy akkor a SZÁRÍTMÁNY és a SZÁLLÍTMÁNY szinte egyazon dolog?.)) Az elég érdekes úgy. Pedig ez csak egyetlen hang különbség aztán tessék.)) Ez nem mindig működik, van hogy igen, gyakran igen, de azért a GIZIKE nem GŐZEKE .))...
Korigálok kicsit. A menekedjünk - a menjünk ige igyekvést kifejező szava a székelyeknél (nem egynlő a meneküléssel, mert nem csak baj elől lehet menekedni...)
Ismerek székelyt aki kb. így használja:
"No, komám! Menekedjünk mán kifele egy kicsinkét, hallod é?
Ezek jók. MÉNKŐ is MENNYKŐ . MOSTOha MÁSTÓl van. RÉGi és ö-REG plusz REGE meg a RÖGzítés.
HAJLÉK 1 mikor ige: HAJLIK(ony). Ami hajlik "helylik", ez nem görbülés, derékszögben is teheti, de mindenképp HELY változtatás. HAJLÉK 2 mikor "szállás, otthon , lakás : HELY-LAK
TOURNAMENT meg úgy angol hogy ez meg a TORNA-MENET.))...
"j-gy változásra pedig ott vannak a jer és jerek szavaink."
Hol változott J-re a GY? Ismert és ma is használatos mindkét gyök. Jer velem, gyere velem... A GYEREK, GYERKŐC fiatalt jelent, ma is használt szavak ugyan ezzel a jelentéssel: JERKE, JÉRCE, (jérke)
A GYEP, GYENGE szavak GY hangjának sehol nincs J-s változata, előzménye. De általában sincs a GY hangnak J-s előzménye. Lásd: Gyula, gyalu, gyógyít, gyík, gyalog, gyullad, gyúr...
Ugyanakkor vannak J hanggal is szavaink: jó, jég, jegy, jel, jogar, juh, jut...
Amennyiben a J-GY változás szabályos lenne, volna rá több példa is, de nincs.
Már harmadjára mondom vagy utalok erre : Teljesen mindegy hogy történetesen melyik szó van hamarabb meg a nyelvemlékeinkben , mivel sokkal ősibb lehet annál mindkét szó.
Teszem azt épp 777-ből lenne meg az első írott emlékünk, akkor épp lehet hogy ott a MEGY volna az első. Mivel mindkettő használatban lehetett már régen ezek előtt.
De egyébként fogalmam nincs melyik volt az első, én pusztán felvetettem hogy a MEGYEN forma rövidülhetett akár MEN formára, mert van rá példánk hogy efféleképpen rövidüljön szó.
De abban egyre inkább kezdek egyetérteni, hogy talán tényleg két gyökkel állunk szemben...
Érdemes minden jó ötletet átvenni, ez a haladás kulcsa. Tehát ezen is érdemes elgondolkodni amit írsz.
És a mássalhangzóvázak is nagyon sokszor a megoldást adják meg. Írod ezt a PÖRÖL szót is. A bíróságon ezt úgy mondják már hogy PEREL. És mi ez az egész ?... A "PÁR" a fő összetartó alapfogalom szavainkban, a PERES ügyek (alperes és felperes) PÁROS ügyek...
Szerintem itt CZ-F hibázik. GYARapítás értelmű gyökszónak tartom a GYÁR fogalmát, maga CZ-F is beszél sokasodás növekedés értelemről a GYAR cikkben.
GYARAP, GYARMAT, GYÁR, GYARAPODÁS, vagy az ARAT szónak van egy elölről bővített alakja a GYAR(a)TAT, aki arat is gyarapít. E-vel GYERMEK a növekvő/gyarapodó. GYÉR szó furcsamód pont fordítottan viselkedik. De O-val van még GYORS, U-val van GYÚRÁS ami tésztakészítésnél is gyarapító értelmű, de a testedzésnél is ugyanez...
"A gy váltást az váltotta ki, hogy az 1. Sz. 3. személy - "ő mejen" szóformánál ki kellett esnie az n hangnak, mert ha nem, pont ugyanaz a szóalak álna elő, mint a menjen - felszólítás esetében."
Nem értem... Miért kell kiesni az N hangnak? A MENJEN felszólító módban van és nem egyezik a MEJEN szóval.
Ha pedig a MEJEN szót tesszük felszólító módba, akkor MEJENJEN lesz belőle.
Amúgy a MEN gyökről vitázunk, egyébként MEJ gyök nincs a magyarban...
Egyébiránt a MEGY és a MEN gyököt is simán lehet ragozni.
Benne van a meg-int, a mög-ött, az "egye+meg" cselekvés+ magát a a dolgot, a "magot", benne van a még... továbbit és továbbit.
Ezért szép a magyar nyelv. Pontos mint a matematika, de nincs megoldóképlet.
Nekem van egy elméletem erre, de nem nagyon volt rá meg fogékony senki...
Szerintem a gyökök olyanok mint egy spektrum és vannak közös halmazaik. Pusztán azért, mert a dolgok, amiket jelölnek folyamatok pillanatainak jellemzőit ragadják meg akár az összes érzékszervünkre hatóan.
Pl. a ami meg van perzsel (egési fájdalmat okoz) az pírosan izik (szín), aki pedig pöröl az forró fejjel veszekedik, mint ahogyan a tűz is vész...
A gyökök tehát absztrakt archetipikus asszociációs láncolattal kapcsolódnak egymáshoz a jelekbe sűrített tapasztalataink nyomán.
Ezeket csalják elő belőlünk a jó versek, képek, zenék.
Kiválólag a betük egyik vagy másik különös osztályához nem tartozik, hanem, mint minden elegyült hangú betü, a benne rejlő mindenik egyes hang természetét követi. Ezen gy betüben pedig legközelebbről a d és j betük hangjai elegyülvék, minthogy az ily ragozott szók kiejtésében, mint mondja, hordja, toldja, gondjaim, porondjaim stb. a dj valóságos gy hanggá alakul. Innen közelebbi rokonsága van 1) a d-vel, miből magyarázandó, hogy néhutt, különösen nyitravölgyi, garanvidéki, s több palóczos kiejtés szerént a d is gy-reváltozik, valahányszor i járul utána, pl. másogyik, harmagyik, gyiák, udvargyi, farkasgyi, aragyi, gondolkogyik, verekegyik, agygyig, megygyig stb. második, udvardi, gondolkodik, addig stb. helyett. A régi halotti beszédben látható ge is, am. gye, azaz de. Viszont vagynak, erdélyiesen vadnak, mely a Tatrosi codexben is eléfordúl. Szintén itt hadnak = hagynak. Országos szokás szerént is d helyett használtatik némely helynevekben, pl. Somogy, Szilágy, Halmágy, Szilvágy stb. Somod, Szilád, Halmád, Szilvád helyett. 2) Tájszólásilag több szavakban j helyett áll, pl. borgyú, vargyú, sargyú, pergye, gyön, hagyít stb. Némely szókban pedig a közösebb szokás és irói nyelv kizárólag használja j gyanánt, mint gyön, gyógy, gyógyul, (a székelyeknél gyavúl = javúl), bogyó, jön, jógy, jógyúl, bojó (bolyó) helyett. Ide tartoznak a gyártó (jártó), gyász (jász) és hagyma (hajma) szók is. 3) További rokonság szerént a g is szokott, bár nem oly sokszor mint a d, gy-vé változni, s mintegy lágyulni, – a j – (mint egyik alkotó része a gy-nek) a g-vel, mint inybetütársával különben is rokon levén –; így lett pl. a hellen-latin angelus és Georgius-ból a magyar angyal és György, innen a gy néha g-vel is fölcseréltetik, mint a tájdivatos genge (gyenge), egenyes v. igenyes (egyenes) mutatják. Végre fölcseréltetik még a másik alkotó betü a d (mint fogbetü) rokonságaivat is, t. i. sz betüvel a szapora (gyapora), erdélyies szalu (gyalu); t-vel a butor (bugyor), tám (gyám); z-vel a buzog (bugyog); zs-vel a zsenge (gyenge) szókban, és némely másokban. E hang mint legközelebbről a j-vel rokon, szintén hajlékonyságot, különösebben lágyságot, puhaságot, gyöngeséget, gyöngédséget, finomságot jelent, pl. gyapju, gyapot, gyáva, gyönge, gyám..."
Még valami erről a MEGY szavunkról. Ez egyáltalán nem tűnik ám oktalan szónak, nagyon is logikusnak látszó a felépítése ha megnézzük : Eleve tartalmaz a kifejezésünk nagyon is a szóhoz passzoló két másik rövidebb szót :
Benne van hogy MEG és benne van hogy EGY . Mit csinál aki MEGY ?... Egymás után lépked, egy meg egy, aztán egy meg egy, majd újra egy MEG-EGY (!) Tömörítve : MEGY
És még mindegy is hogy a járás fogalmáról beszélünk é avagy átvitt értelemben bizonyos események jelen időben történő folyamatáról, mert a lényeg egyezik :
Lépésről lépésre halad bizonyos történés, egyről a kettőre jutunk , a lépéseink egy meg egy MEG-EGY formában történnek meg járáskor is, összetéve a két másik rövid szavunk összehozhatta logikusan azt hogy ezekből legyen meg a MEGY...
A "JER" fogalma a JÁR fogalma, vagyis ehhez köthető. És majd minden képzete J_R , egyedül a felszólító módú GYER(E) forma van GY-vel elterjedve manapság, oka viszonylag kézenfekvő, a könnyebb beszélhetőség. De a többi képzet mind J hangos : JÁRÁS(közig. egység), JÁRDA, JÁRÓKA, JÁRNI, meg a többiek.
A "MÉK" forma meg már eleve egy összehúzott szó (ergo későbbi), hiszen a szó végi K egyértelműen beazonosítható mint személyrag az egyes szám első személy esetén. Ez a személyrag K ugyanúgy ott a MEGYEK/MENEK formák végein is, tehát itt szórövidülés van. Hogy melyikből?... Mindegy, mert mindkettőből kivitelezhető.
MENEKÜL valóban a MENből van, ez rendben van. Lehetne akár ez MEGYEKÜL is, nincs megtiltva, de könnyebb az N hanggal mondani, és igazából elég is csak az egyikre megcsinálni a szót.
Szerintem a MEGY forma is ugyanúgy ősi mint a MEN variáció. Mindkettő messze megelőzheti az ismert nyelvemlékeinket (sok ezer évek), egyszerűen kétfélére van ez képezve már nagyon régóta. A toldások meg az idők során változatosan alakultak, nyilván idővel a kényelmesebben szövegelhető hangalakra fog szavazni az ember.
Ez a személyragozott formákból is jól látszik, mára nagyjából ezen jobb beszélhetőség okán a 6 személyragozott forma megosztozik szépen azon hogy MEGY vagy MEN.
METÉL szó : Ez nem ide tartozó, a fogalom amihez tartozik az a METSZ...
Anonymus nem Magyarországnak nevezi hazánkat, hanem Hungarie-nek. Nem tudta, hogy ez az ország Magyarország?
1. oldal, jobb oldali szöveghasáb, a szkítákról szóló fejezet első sorában, középen.
A Mogyer NEM népnév, hanem terület! Fordításban: "Szcítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak." Ami az eredetiben dentumoger, sem Ü, sem GY nincs a latin szóban.
És itt egy egyértelmű utalás arra, hogy Góg és Magóg népe Szkítia szumszédja volt, nem azonos a szkítákkal: 10-11. sor
"A Szcítiával szomszédos keleti tájon pedig ott voltak Góg és Mágóg nemzetei"
Az alábbi mondat ennek a fejezetnek a 17-18. sorában található, benne a Magóg, és a Moger nevekkel, a 18. sor közepén pedig a MOGER nevet olvashatod.
A magyar fordításban: "Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király"
Majd arról tudósít a szerző, hogy: "Ő az Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében a szittya földről kiszállva hatalmas sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat elkergetve az országot birtokába vette." Tehát ők voltak a történelemből ismert hunok.
Béla királyt Bele regis-nek, Álmost Almus-nak írja, stb...
Béla: bal oldali szöveghassáb 2. sor vége, 3. sor eleje: "BELE regis hungarie",
