“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
De szerintem ez csak nekünk tűnik kívülről parazitizmusnak, a férje bizonyára kap tőle valamit ami megéri neki. Ha meg adok-kapok van, akkor már nem parazitizmus. A női szépségnek megvan az a jellemzője, hogy 'felfelé' repíti az embert. Tímea szép lány, elvitte egy gazdag ember, ennyi a szokásos történet.
Rataltam megint eree regebbi cikkre, nagyon fontos irasnak tartom
nökröl - nemcsak nöknek..
Örülnek, ha a topikban vitaindito lenne az iras.
"Első kötelessége a házibéke biztosítása" - A nő a polgári családban
"Aranykort jelentettek a nők számára a boldog békeidők, vagy kiszolgáltatottságukat és jogfosztottságukat vonta be csillámporral a polgári család - többnyire csak elméletben létező - eszményképe?"
"Amikor manapság valaki – többnyire nosztalgikusan – a családi élet régenvolt rendjét emlegeti, a legritkább esetben szokta pontosan meghatározni, mikor is volt az a „régen”, sem azt, melyik társadalmi réteghez tartoztak azok a férfiak és nők, akik megjelennek lelki szemei előtt. Valójában legtöbben, anélkül hogy tudnák, a 19. és a 20. század közepe közötti polgári családideált általánosítják időtlenné. Egy olyan norma alapján képzelik el a "régi" családi életet, s benne a nők helyét, szerepét, amely történelmi távlatból nézve viszonylag rövid ideig, és akkor is csak a meglehetősen keskeny középosztály körében érvényesült."....
"Férfi és nő: uralom és alárendeltség
Bár a nők helyzetében a 19. században a polgárosodás és a modernizáció következményeként több változás is elkezdődött, azt továbbra is alapvetően a férfival szembeni alárendeltség jellemezte. Az emancipáció irányába mutató lépések ellenére az apajogú családmodell maradt uralkodó. A jogrend és a közvélekedés egyértelműen a férjet, illetve apát tekintette családfőnek. Ő képviselte a családot a külvilág előtt, ő határozott pénzügyekben, házassági ügyekben, igaz, cserébe neki kellett gondoskodnia eltartásáról is."
Ilonka, köszönöm a válaszod, bizony szomorú, amit az állami gondozottakról írsz.
Én azt gondolom, hogy még mindig a hetero párok vannak többségben, és ha nekik önhibájukon kívül nem születhet gyerekük, akkor elsősorban nekik kellene örökbe adni.
A homoszexuális párokkal sincs bajom, tudom, hogy érzelmeik, vágyaik azonosak a hetero párokéval, örökbeadásnál meg nem lehet megjósolni, hogy melyiküknél lesz nagyobb érzelmi biztonságban a gyerek. Ha két férfi vagy két nő nevel gyereket, akkor a gyerek életéből mindenképpen hiányozni fog az egyik nem természetes mintája, csak emiatt gondolom, hogy jobb, ha először a hetero párok igényét elégítik ki örökbeadáskor.
– Ezért maradnak a bántalmazott nők a kapcsolatban Angolul a trauma bonding kifejezést használja Joanne Brothwell pszichoterapeuta arra a jelenségre, amin oly gyakran csodálkoznak a kívülállók: mégis miért marad benne a kapcsolatban a nő, ha bántják?
No de miért is ? Dolgozni nem szeret (vagy nem tud mit) , viszont ügyesen használja a külsejét . Ha nem nagyon hülye , öregségére összegyűjt annyit , amiből nem hal éhen . Vagy örököl . Akkor meg jó parti lesz .....