A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
"Amikor a gravitációs kollapszus összehúzza a halálát megért csillagot, nem bocsájt ki gravitációs hullámokat. Pedig pár másodperc alatt esik össze a sok anyag."
képzelj el egy csillagot, amely atomreaktorként működve teljes erővel dolgozik. mekkora hő lehet abban? teljesen nyilvánvaló, hogy az óriási hő miatt az anyagok bőségesen tágultak (még a gázok is, elég ha Baumgartnert szállító ballon gázaira gondolunk), ezzel nagyságot mutatva. szinte abban a minutumban, ahogy a megváltozott paraméterek miatt csökken a hő, csökken a keresztmetszet is. elég ha kinyitod a melegvíz csapját és a víz nyomásának változásával rögtön tapasztalhatod a hőtágulást.
hmm.
lenini érdemrendeket is osztogattak anno, mára az akkori érdemeltek senkit sem érdekelnek és Lenin rendje sem érdekli már a kutyát sem.
mennyi anno értékelt embert demoralizálnak ma az értékelők?
"Ugyanazokat az zavaros dolgokat ismételgeted, felesleges válaszolni rájuk.<<───>>Kíváncsi vagyok, hogy honnan származnak ezek, és hogyan sikerült ilyen formában összeraknod."
érzed az ellentmondást? kérdéseimre nem válaszolsz, de érdekel származásuk. miért? talán az is lehet, mert ítélkezés van írásodban, hogy nem a gondolatot, hanem bulldog módon a személyt is ítélnéd szokatlan gondolatai miatt.
"Mert ugye az einsteini relativizmus szerint nincs gravitáció, (csak téridő-görbület), de nála gravitációs mező sincs."
örülj neki, hogy az általad folyamatosan ismételgetett "garvitációs mezőt" fogalmat bevontam Einstein gravitációs elméletébe, adva ennek tartalmat.
"Ha nincs gravitáció, akkor gravitációs mező sem kell."
Einstein nem azt mondta "nincs gravitáció", hanem ezt "a gravitáció nem erő", vagyis nincs tömegvonzás. a gravitációs erőt bizonyítandó keresték a gravitont, mert ha a gravitáció eré, akkor ahhoz szükséges energia. a gravitációs erőt szolgáltató energiát a graviton nevű részecskével társították. mivel nem találtak ráutaló, v. hasonló részecskét sem, ezért teljesen nyilvánvaló, hogy a gravitáció nem erő, vagyis nincs tömegvonzás.
Einsteinnek igaza volt. a gravitáció nem erő, nincs tömegvonzás.
az általad emlegetett gravitációs mező erővonalakban létezne a mágnességhez hasonlóan. ezt én elvetem, de a "gravitációs mező" fogalmának értelmet adva azt mondom, hogy legyen ez a mező egy a téridőben lévő rendszer központi égitestétől kinyújtott távolság a térben, amely még lehetőséget biztosít egyébb égitesteknek a központi tömeg által véghezvitt fő mozgásirányok követésére. ez a Naprendszerhez viszonyítva az Oort felhő legszélső égiteste. így aztán a mező, mint fogalom nincs kidobva és a központi tömeg által görbített tér azon nagyságára utal, amelyben még hatással lehet egyéb égitestekre.
"De nálad van gravitációs mező, de nincs gravitáció (tömegvonzás)."
remélem kielégítő volt a válasz.
"A te elgondolásodban logikát nagyítóval sem találni."
"Az . . . EM mező, és a . . . GR mező egyformán c-vel terjednek egy „közös tartályban” téridőben."
Nem, a mezők nem terjednek sehová se, csak a mezők helyi jellemző értékei változnak.
Ha a változások történetesen hullámszerűek, akkor beszélünk EM hullámról, vagy GR hullámról.
Olyan ez, mint a szurkolók divatos nézőtéri hullámzása. Abban maga a mező, vagyis a szurkolók nem vándorolnak a lelátón, csak bizonyos helyi jellemző értékeik változnak, például, hogy mennyire emelkednek fel az ülőhelyükről.
De a periodikus hullámzás csak egy speciális lehetőség, ha valami olyan helyi gerjesztés történik, ami ott lokálisan hirtelen felállásra készteti őket, akkor ott felállnak. Ha emiatt aztán a mögöttük lévők nem látnak, akkor azok is felállnak.
És az EM GR hullámok nem is ugyanannak a hordozónak a hullámai. Az EM hullámok az EM mező hullámai, a GR hullámok pedig (az áltrel szerint) magának a téridőnek a hullámai. Olyan ez, mint ahogy egy színpad felett kifeszített lepedő hullámzása más dolog, mint magának a színpadnak a hullámzása. Ezek minden további nélkül megférnek egymás mellett.
Az EM mező hullámait csak a kvantumeffektusokban kell fotonként magyarázni.
A GR hullámok kvantumelmélete pedig egyelőre még nem is létezik, így egyelőre a gravitonról se tudunk semmit.
A "bozonok méretéről" helyzetéről spekulálni pedig mindezektől függetlenül is értelmetlen.
Például az ideálisan szabad foton egyáltalán nem lokalizált, bárhol és bármikor egyforma valószínűséggel detektálható.
Ennek kiterjedéséről és helyzetéről beszélni ugyanolyan értelmetlen dolog, mint egy elküldött és még meg nem érkezett pénzátutalás méretéről és helyzetéről.
A foton egyszerűen egy adott energiaadag átutalása egy kölcsönhatásban.
„Vagyis az egymással okozati kapcsolatban álló eseményláncok csak a téridő csak a jövő felé mutató fénykúpján belüli trajektóriák mentén helyezkedhetnek el. A trajektória nem fordulhat se a lokális értelemben térszerűen elválasztott irányokba, se a múlt felé mutató fénykúpokba.”
Ez ugyebár azt jelenti, hogy a valós idő a jövő felé halad. A múltba nem utazhatunk, csak virtuálisan, visszafejtés szerűen. Azonban a távoli galaxisok fénye a múltról ad információt a jelennek. Ezt jelenti a retardált hullám?
A dipólus EM mező, és a kvadrupólus GR mező egyformán c-vel terjednek egy „közös tartályban” téridőben. Nem kavarnak be egymás útjába, mintha nem vennének tudomást egymásról? Ez nem azt jelenti, hogy mindegyiknek saját bozonja, jel és energiaadag átadója van? Ezek hogyan férnek meg egymás mellett? (Lehetséges, hogy a graviton jóval kisebb, mint a foton, és úgy képes haladni a fotonon, hogy az észre sem veszi) ;-)
"Egy mozgó tömeg esetén változik a gravitációs mező értéke a tömeg közelében. Ez világos.
De mi indítja el a távolba haladó hullámokat és miben terjednek a hullámok?"
Miben?
A mező hullámai természetesen a mezőben terjednek, vagyis azok a mező értékeinek hullámzóan szétterjedő változásai.
Ahogy a levegő hullámai is a levegőben terjednek, vagyis azok a légnyomás értékeinek hullámzóan szétterjedő változásai.
És ahogy az EM mező hullámai is az EM mezőben terjednek, vagyis azok az EM mező értékeinek hullámzóan szétterjedő változásai.
Ezt neked a szádba kell rágni?
A kiflit is én rágjam meg helyetted?
Miközben arról szónokolsz, hogy te találtad ki a gravitáció mezőelméletét.
De még az elektromágnesesség mezőelméletét se érted.
"A hullámok a múlt felé is terjednek?"
A fizikai jelenségek természetesen mindig csak retardáltan terjednek, sohasem avanzsáltan.
Vagyis az egymással okozati kapcsolatban álló eseményláncok csak a téridő csak a jövő felé mutató fénykúpján belüli trajektóriák mentén helyezkedhetnek el. A trajektória nem fordulhat se a lokális értelemben térszerűen elválasztott irányokba, se a múlt felé mutató fénykúpokba.
A gyorsulásra visszatérve. Egyszerűsítve: egy olyan test, aminek a sűrűsége egy forgástengelyre merőleges síkban aszimmetrikusan változó, az kibocsájthat gravitációs hullámokat. De ilyen test csak elméletileg létezhet.
A gravitációs hullámok, a forrástól leválva, a téridő minden irányban terjednek, az amplitúdó h~1/r , az szállított energia E~1/r2 szerint csökken.
Az elektromágneses sugárzás esetében is az amplitúdó és az energia is pontosan így változik, csak az egy dipól sugárzás- nem négy pólusú.
El tudod mondani magyarul, hogy mi az a quaropol momentum?
Ne légy ennyire lusta. Egy sajtóhiba "quaropol" -> "quadropol" miatt talán még te is képesvagy rákeresni a guglin. Ha már szuper de még a közelében sem vagy a "fizikus"-hoz. Küzdj egy kicsit a tudásért, hátha kedvet kapsz hozzá és nem csak nyivákolsz a tudatlanság sötétségétől...
„Hozzátartozik az általános műveltséghez még a filozófusoknak is, hogy két fizikus, 30 évig mérte két pulzár bináris rendszerét és rájött arra, hogy közelednek egymáshoz. Vagyis perdületet veszítenek és a periódus csökkenéséből rájöttek, hogy ez csak a gravitációs hullámok energiavesztesége miatt lehetséges.”
Amennyiben az egymás körül keringő objektumok gravitációs hullámok formájában energiát veszítenek, ami közelebb hozza egymáshoz a testeket, hová kerül az energia? Elsimulnak a gravitációs hullámok a téridőben? Nem ez kisimulás okozza a tér tágulását?
Csak a bináris rendszereknek van ilyen jellegű momentuma. A két test pályának az excentricitása meghatározó, hogy mennyi energia hagyja el a rendszert a gravitációs hullámok formájában.
Ez az oka, hogy a KTM perdülete egyre csökken és egyre közelebb fognak egymáshoz képest keringeni.
Pl. mivel a Föld ellapul a sarkoknál, a pörgése miatt, így van egy pici quadropol momentuma, ami fontos műholdaknak amelyek kis távolságra repülnek a Földtől.
Az is egy bináris rendszer.
Amikor a gravitációs kollapszus összehúzza a halálát megért csillagot, nem bocsájt ki gravitációs hullámokat. Pedig pár másodperc alatt esik össze a sok anyag.
Hozzátartozik az általános műveltséghez még a filozófusoknak is, hogy két fizikus, 30 évig mérte két pulzár bináris rendszerét és rájött arra, hogy közelednek egymáshoz. Vagyis perdületet veszítenek és a
periódus csökkenéséből rájöttek, hogy ez csak a gravitációs hullámok energiavesztesége miatt lehetséges. A méréseik pontosan találtak az általános rel. matematikai modelljével.
Egyikre sem. Ugyanazokat az zavaros dolgokat ismételgeted, felesleges válaszolni rájuk.
Kíváncsi vagyok, hogy honnan származnak ezek, és hogyan sikerült ilyen formában összeraknod.
Mert ugye az einsteini relativizmus szerint nincs gravitáció, (csak téridő-görbület), de nála gravitációs mező sincs. Ez ugyan tévedés, de van benne logika. Ha nincs gravitáció, akkor gravitációs mező sem kell.
De nálad van gravitációs mező, de nincs gravitáció (tömegvonzás).
A te elgondolásodban logikát nagyítóval sem találni.
Ezért kérdezem, hogy hogyan sikerült ezeket az össze nem illő elemeket összefabrikálnod.
„ (persze az is lehet, hogy a tér nem más, mint hullámzó, de haladási irány nélküli fotontenger, amely különböző energiákat közvetít. így nem a fény mozog, hanem a fényt kiváltó energia. következésképp a tömeg a fotontengert kiszorítva mozgásával hullámokat gerjeszt abban.)”
Körül-belül magam is erre gondolok, amikor a téridőt „fizikai közegnek” tekintem. Már az elemi részecskék is jóval nagyobbak a téridő kvantumainál, nem hogy belőlük felépülő testek. Ennél fogva haladásuk a téridő közegében olyan, mint a halaké a vízben. Minél nagyobb egy test, annál jobban „megbolygatja” hullámkeltéssel az amúgy mozdulatlan közeget. Ez a hullámkeltés egy kicsit lefékezi a mozgás sebességét. Minden tömeges test, egy vékony réteget magával visz a téridő-közegből az útja során. Ez a réteg nagyon „lefoglalt a kölcsönhatással”, az energiák továbbításával. Mivel az elektromágnességet és a gravitációt is a téridő kvantumai továbbítják, szert-szét az univerzumban. A téridő közege sem teljesen súrlódásmentes, mivel alaprezgése van, ami a benne haladónak fékező hatású, még a tömegnélküli anyag számára is. Az energiáját továbbító téridő kvantumok tevékenysége is időt vesz igénybe. Ezért nincs azonnali hatás.:-)
Igen, kelt gr.hullámot az állandó sugáron való keringés is (állandó frekvenciájú és amplitúdójú hullámot). De olyan kis sugáron nem tudnak megmaradni olyan nagy tömegek, amelyek távolból is észlelhető nagyságú hullámot keltenének. Abban a közelségben már őrült nagy az egymásba átfolyó anyag belső súrlódása, s az minden fordulattal annyi energiát disszipál, ami drasztikusan csökkenti a gravitációs potenciált, vagyis a két test közötti távolságot.
"de, mert a hullám okozza a mezőt. ha nincs hullám, nincs mező. természetesen a hullámhoz kell a hajlítás és a haladás, mert a tömeg által torzított (hajlított) térben haladás okozza a hullámot, amibe ragad a másik tömeg az általa torzított térrel."
Kíváncsi lennék, hogy ezeket a zavaros dolgokat honnan szedegetted össze?
Olvastad valami könyvben vagy magadtól gondoltad ki?
de, mert a hullám okozza a mezőt. ha nincs hullám, nincs mező. természetesen a hullámhoz kell a hajlítás és a haladás, mert a tömeg által torzított (hajlított) térben haladás okozza a hullámot, amibe ragad a másik tömeg az általa torzított térrel.
"A görbület egy geometriai fogalom, hogyan lehetne az mező?
a Föld egy geometriai fogalom, mert vannak görbületei? a Földön rengeteg és sokféle mező van, pedig vannak görbületei még a mezőnek is.
"A fizikailag létező mező"
mi lenne ez?
"Mivel a tér csak a fejedben létezik, így nem is melegedhet."
a mező, mint "fizikailag létező", melegszik?
"A téridő is csak egy (hibás) fogalom, nem közeg, mivel fizikailag nem létezik."
akkor mi adja még a fénynek is a szükséges időbeni utat két test között?
"De. Csak a fényt látod. De csak azt, amelyik a szemedbe jut."
nem. a szememmel a tárgyat látom, amiről visszaverődik a fény. ha a Nap és a Föld közé állsz és megfelelően kitakarod a két égitestet, akkor nem látod a Nap halado sugarait sehol, pedig az minden irányba sugározza energiáit (fényeit).
"Azokat a hangokat hallod, amelyek nem jutnak el a füledig?"
vannak akik olyan hangokat is hallanak, amiket mások nem, s vannak akik azokat sem, amiket mások igen. :))
"Szerinted a gravitációs mezőnek nincs köze a gravitációhoz?"
amennyiben a gravitációt a tömegvonzásból eredezteted, nincs.
"Szerinted mi a tömeg definíciója a fizikában, és miből ered?"
a tömeg a részecske, v. részecskék rendszerének mozdulatlanságában létező energiája. persze ez így nehéz, mert minden folyamatos mozgásban van, még az elektron is. a másik érdekesség, hogy a fénynek nincs ugyan tömege, de mozog, tehát energiája van. (persze az is lehet, hogy a tér nem más, mint hullámzó, de haladási irány nélküli fotontenger, amely különböző energiákat közvetít. így nem a fény mozog, hanem a fényt kiváltó energia. következésképp a tömeg a fotontengert kiszorítva mozgásával hullámokat gerjeszt abban.)
aztán ott van még a tehetetlenség, amely a tömeg nagyságától, sűrűségétől függ. ezt is elég nehéz mérni, mert minden mozog. még az anyagban is mozognak a részecskék, még ha nem is látjuk azt, de valamilyen módon hat a Föld valamilyen fix pontjához képest állónak látszó tömegre.
Azért nem téridő-hullámnak hívják, mert téridő, mint fizikai realitás nem létezik, tehát hullámzani sem tud.
A gravitációs mező viszont nagyon is létezik, ezért elvileg lehetnek hullámai."
mi lenne a mező, ha nem a tér hullámai, mert nincs téridő, mint fizikai realitás? a mező a tömeg által hajlított tér(-idő) görbülete. a fény egyenesen halad a téridőben. ha egy tömeg torzítja a tér szerkezetét, a fény egyenesen, de a görbült vonalon halad tovább. látszólagos fényhajlás. nem a fény hajlik, hanem a tér görbületét követő egyenes vonalú mozgásban van.
a hő a tér közegében úgy halad a hidegebb test felé, hogy közben a tér nem melegszik. ha a Nap és a Föld közé teszed a kezed, éreznéd a Nap sugárzó hőjét, vagyis melegedne kezed, mert a kezed lenne a hidegebb test, de a tér(-idő), mint továbbító közeg nem lenne melegebb.
a fényt szintén nem látod a tér közegében való haladáskor.
szóval van gravitációs mező a térben, de ennek semmi köze a tömegvonzás téves gondolatához.
Valójában azért nem tudjuk mérni az általuk keltett gr.hullámokat, mert ez a hullámkeltés egy nagyon apró effektus, jelenleg csak egymáshoz sokkal közelebbi és sokkal nagyobb tömegek, sokkal gyorsabb spirálozása által keltett hullámokat tudunk érzékelni. Még akkor is, ha azok sokkal távolabb vannak tőlünk. Mivel a hullám amplitúdó a távolsággal csak fordított aránybancsökken,
míg a tömegek 3. hatványával nő, ráadásul az egymás körüli elliptikus keringés nagytengelyének 5. hatványával fordított aránybannő.
Az Alfa A és B közötti nagytengelytávolság 23-szorosa a Nap-Föld távolságnak, azaz 23 x 150 millió km.
Az eddig észlelt gravitációs hullámok forrásai az egymásba spirálozás legvégső fázisában lévő kettősök voltak, amelyek csak az egymásba zuhanás előtti utolsó másodpercben sugároztak számunkra is észlelhető erősségű gr. hullámokat, amikor a keringési idejük már csak 10 milliszekundum körül volt, a nagytengely távolságuk pedig néhány száztól ezer kilométer.
Na most vedd az 5. hatványát ennek a 23x150.000.000/1000-nek!
Ennyivel nagyobb az ott keltett gr. hullám.
De még ennél is sokkal nagyobb, hisz a tömegek is 20 - 80 -szor akkorák, mint az Alfa A és B tömegei. Tehát még ennek az aránynak a 3. hatányával is szorozni kell!
Nem csoda hát, hogy ezeket sikerült érzékelni, noha sokkal-sokkal távolabb keletkeztek, de mint írtam, a távolság csak az 1. hatványon csökkenti az amplitúdót.
Úgy látom, hogy sokan beszélnek a gravitációs hullámokról, de senki sem tudja megmondani, hogy hogyan keletkeznek, és hogyan jutnak el több millió fényév távolságra. Sőt azt sem, hogy mi hullámzik.
De ez a mai mesetudományban teljesen megszokott jelenség.
