Valami 12 művét megtaláltam a városi könyvtárban (valamint azt is, hogy lejárt a kölcsönzőkártyám), szóval valami haszna volt az utánajárásnak... ja, és van egy digitálisan is az University of Florida digikönyvtárában.
Azt hiszem, mára erősen elfeledett szerző, pláne angolul. Tudod, a hatvanas-hetvenes évek magyar könyvkiadása érdekes szempontrendszer szerint működött, a társadalomkritika mindenek előtt. Itt olyan szerzők voltak sztárok, akik a hazájukban talán nem is. Konstans minőség, csak másféle értékpreferencia.
Gyerekkoromban olvastam egy regényt. Talán Indiában játszódott, és arról szólt, hogy a helyi brit közösség két tagja, egy fiatal férfi, pólóbajnok meg minden, valamint egy idősödő nő, szemüveges, szerencsétlen, a saját lábában is orra bukó, együtt autóbalesetet szenved. És a szakadék alján a pasi sérülten csak piheg, a nő meg a repedt szemüvegével tüzet csihol, ellátja a sebet, megöl egy tigrist, mittudomén. Nem tudja valaki, mi volt a címe és ki írta?
Valójában azt, amire tehtube is célzott, hogy az emberek nem vagy nem jól ismerik a saját képességeiket. Az nem úgy van, hogy ott úszkálok a nagy semmiben, a só csípi a szememet, aztán egyszer csak gondolok egyet és többé nem veszek levegőt. El kell hinni, hogy az ember képes az emberfelettire is, csak ebben érdekeltté kel tenni.
Na de a lélekvesztővel megtett borzalmas út milyen információval szolgált arról, hogy mi van, ha nincs másod, csak egy leszakadt kamraajtó az elsüllyedt óceánjáróról?
A helyzetértékelésed itt valóban pontos, de valószínűleg másképpen működik az ember, amikor se part, se hajó, se sör nincsen a láthatáron, hogy az Unicumot már ne is említsem :)
A jegyzetek szerint kutatásai arra irányultak, hogy a hajótöröttek nagy többsége a helyzet reménytelensége miatt, a hajótörést követő első 36 órában hal meg, akkor is, ha valamilyen segédeszköz segítségével a felszínen tudnak lebegni. Azt akarta (és tudta is) bizonyítani, hogy az ember (általános állapotot és kondíciót feltételezve) többször 36 órát is képes elviselni és túlélni a tengerben, ha bízik a megmenekülésben.
Az volt A.B. fixa ideája saját példájával bizonyítva, hogy megfelelő mentális felkészítéssel és (majd az útját követő néhány év múlva) új mentő- és túlélő eszközök alkalmazásával hajótöröttek ezreinek élete menthető meg. Tapasztalatait első sorban a haditengerészet hasznosította.
Nem én lennék az első. (ám valószínűleg inkább a legutolsó, aki ilyen őrültségre vállalkozna.
1952- ben a 28 éves Alain Bombard francia katonai orvos-biológus tudományos kutatásainak bizonyítására egy 460 x 190 cm-es felfújható, 5 négyzetméter vitorlával felszerelt csónakkal, szárazföldi élelem és édes víz nélkül át bukdácsolta az Atlanti óceánt, a Kanári-szigetektől Barbadosig, 65 végtelennek tűnő nap alatt. Az útról könyv íródott, két kiadást megért magyar változatának címe: Önkéntes hajótörött.
"Tényleg megnyugtató hogy más tervezte. Olyan amilyen és kész."
Valóban nyugodt lehetsz!
Majd amikor személyesen is (csak légyszíves igyekezz, mert pünkösdkor az addigra haza költöző topikmadarak ellensúlyozására átszelem a nagy vizet ellenkező irányban) lesz alkalmunk a dicsérő és/vagy kritikus megnyilvánulásokra, csak egyszerűen fogd rá a nyuszira. :)
Valóban. Korábbi házunk zöldmezős volt. Ott a végtelen variációk miatt tényleg bosszankodtam -persze magamban- hogy másképp is lehetett volna, de a végeredmény azért vállalható.
Most más a helyzet. Tényleg megnyugtató hogy más tervezte. Olyan amilyen és kész. A kemény áttervezés és átépítés során is adott anyagból kellett dolgoznom. Akárhogy töröm a fejem, nem tudnám másképp csinálni.
A felvetés és annak "ártatlan" célzása kíváló. Ha kiszabadulnak a könyveim az jót jelent és szeretném megosztani a t. társakkal.
Csak ne kapkodjátok el azt a házavatót! Májusban már biztos szép az idő, érdemes addig várni.:-)
Egyébként, berlini statikus barátom kb. egész életében tervezte a házát. Falomlás után néhány évvel meg is valósította. Nem láttam még ilyen jól átgondolt házat, ahol minden centire ott van ahová való. Ők maguk is csak arra jöttek rá utólag, hogy az egyik fürdőszoba lehetett volna egy kicsivel kisebb és a mellette lévő szoba annyival nagyobb. De amugy maga a tökély a ház.
