A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
Én is nagy érdeklődéssel olvastam az utóbbi hozzászólásokat, amelyek nagyon jól tükrözik az a mérhetetlen zavart, ami most uralkodik a "modern" fizikában. Szerencsére az Szuperfizika helyreteszi a összekuszálódott fogalmakat. Lássuk hogyan!
A Szuperfizikában nem lesznek:
- fotonok és virtuális fotonok, mert a természetben ilyenek nem léteznek
- ennek megfelelően fotonmező sem lesz
- téridő sem lesz, mert ez csak egy értelmetlen fogalom
- görbe téridő sem lesz, mert a gravitáció nem helyettesíthető puszta geometriával (a Minkowski "geometria" valójában nem is geometria).
- gravitonok sem lesznek, mert erre semmiféle megfigyelés nem utal
- relativitáselmélet is a múlté lesz, mert ez csak Einstein fiatalkori agymenése
- megszűnik a sebességek felső korlátja
- megszűnik a fénysebesség függetlensége a megfigyelő mozgásától (vagyis a fénysebesség einsteini abszolút) állandósága
- megszűnik a fénysebesség egyetemes állandónak lenni
- megszűnik a fény kettős természete, mert a fény egyértelműen hullámjelenség, fotonok nincsenek
Mi lesz az új fizikában?
- gravitáció, ami valóságos vonzóerő, és a legfontosabb jelensége a természetnek
- gravitációs mező, ami a vonzóerőt közvetíti
- méteres hosszúságú fényhullám-darabok (a fotonok helyett), amelyeket "vézer"-nek kereszteltem el, a wave + series angol szavakból összerakva és magyarosítva
- a fénysebesség csak az EM hullámok sebességét fogja jelenteni
Amikor az űrállomáson lebegő asztronauta kilöttyent 2cm3 vizet, azt mi nyomja össze egy golyóvá? A kabinban sincs nagyobb légnyomás, mint amit el tudnak viselni a bentlakók.
arra gondolsz, hogy a földtől kimagasló két pont közé helyezett padlóra lépve miért nem esik az egyén a padló anyagai közé? épp ez a gond, a túl nagy taszítás a rendkívül picuri vonzáshoz képest.
egyébként a fent említett egyikében sem, bár a kettő némileg ua.
"az általános relativitáselmélet, amikor az Einstein egyenlet jobboldalára az energiaimpulzus tenzorba beírjuk az elektromágneses mező energiáját, impulzusát, és ezek áramait is."
mi lett? egyenlő? lett a "Minden egyenlete", akarom mondani, a Minden elmélete?
„A virtuális fotonok nem a töltésekből származnak, hanem azok a fotonmező elkerülhetetlen velejárói. „
Ezek alapján, a fotonmező a nullponti energiával rendelkező vákuum az elsődleges „létező”, aminek a további gerjesztett változatai az elemi részecskék. Akkor az elemi részecskék, mint forrás és nyelő tulajdonságú entitások, eltűnhetnek a vákuumban a kapott gerjesztettségük elvesztése esetén? Az elemi részecskék töltés megmaradása sem „garantált”, ha azok is veszendők.
„A mezők vákuumfluktuációját nem valami gerjesztés (pláne nem "dipólmomentum") okozza, hanem ez a teljesen gerjesztetlen mezők alapállapota.”
Úgy gondoltam laikus révén, hogy a téridő és a vákuum egyazon fizikai tulajdonságot, fluktuációt végző valós létező. Ha az elemi részecskék ebből születnek (Higgs skalármező), akkor azok már megmaradnak a „világvégéig”, mert az anyag megmaradó, csak az energia szökik el, mint űrhajóból a levegő.
A foton egyszerűen egy tárgynak tekintett gerjesztés. A fotonmező egy gerjesztése.
És ugyanígy a többi részecske is. Pl. az elektron az elektronmező egy gerjesztése.
A kvantummező elméletben (QFT) minden részecske a részecskemezők egy-egy gerjesztése. Ezek a részecskemezők pedig mindenhol és mindig jelen vannak, gerjesztés hiányában természetesen csak a vákuumállapotukban. De ez a vákuumállapot se energia nélküli, hanem a zérusponti energiát hordozó vákuumfluktuációban nyilvánul meg.
"A források, amik a fotonmezőt gerjesztik, hozzák létre a virtuális fotonokat, amik az elektromos töltésekből származnak. Ennek a fotonmezőnek van egy alaprezgése, amit vákuum fluktuációjának nevezünk? A vákuum további gerjesztése hozza létre a valódi fotonokat, amikből a fény is tapasztalható?"
A virtuális fotonok nem a töltésekből származnak, hanem azok a fotonmező elkerülhetetlen velejárói. A kisebb nagyobb energiájú virtuális fotonok, mint a vákuumfluktuáció részei, mindig és mindenütt ott vannak a fotonmezőben. A forrás csak megnöveli ezek energiáját. Némelyikét annyira, hogy valódi fotonként elhagyja a forrás környezetét.
"Ezen felül is van az EM mezőnek egy fluktuációja, ami a dipólmomentum eredménye?"
A mezők vákuumfluktuációját nem valami gerjesztés (pláne nem "dipólmomentum") okozza, hanem ez a teljesen gerjesztetlen mezők alapállapota. Elkerülhetetlen velejárója, enélkül nem létezik mező.
Kicsit részletesebben: egy foton például az, amiben a fotonmező egyik rezgési módusának első gerjesztett állapota különbözik a módus gerjesztetlen állapotától. Továbbá pl. az, amiben ugyanannak a módusnak a második gerjesztett állapota különbözik az első gerjesztett állapotától, s így tovább.
"mi lenne ez?"
Ez maga az általános relativitáselmélet, amikor az Einstein egyenlet jobboldalára az energiaimpulzus tenzorba beírjuk az elektromágneses mező energiáját, impulzusát, és ezek áramait is.
„Nem csak a forrás eseménye, hanem a forrás és a fotonmező közös eseménye, az, amiben a forrás gerjeszti a fotonmezőt. „
A források, amik a fotonmezőt gerjesztik, hozzák létre a virtuális fotonokat, amik az elektromos töltésekből származnak. Ennek a fotonmezőnek van egy alaprezgése, amit vákuum fluktuációjának nevezünk? A vákuum további gerjesztése hozza létre a valódi fotonokat, amikből a fény is tapasztalható?
Amikor téridőről beszélünk, akkor csak a gravitációt társítjuk hozzá, mint a görbületben lévő feszültséget. Ebben az esetben nem beszélünk fluktuációról, csak a kvadrupól hullámzásról, amikor a nagytömegű testek keringésükkel felborzolják azt?
Amikor mezőről beszélünk, az elektromágnességet társítjuk hozzá, amiben dipólus hullámként terjed a hatás. Ezen felül is van az EM mezőnek egy fluktuációja, ami a dipólmomentum eredménye?
Nem csak a forrás eseménye, hanem a forrás és a fotonmező közös eseménye, az, amiben a forrás gerjeszti a fotonmezőt. Ezt írja le a QED a forrás elektronjaival meg a fotonmező virtuális fotonjaival. De hogy itt valódi foton keletkezzen, ahhoz az elektron által a fotonmezőnek leadott energián kívül szükség van egy további energiára is, amit atomos anyagú forrás esetén az atommag, fémrácsos anyag esetén a kristályrács biztosít.
„Azt viszont tudjuk, hogy miként hat a klasszikus elektromágneses hullámokra. (Mert a klasszikus elektrodinamika és a gravitációelmélet már egyesítve van.) Igenis befolyásolja őket, azáltal, hogy a téridő pontjait mozgatja, így mozgatja a hozzájuk kötött EM mező pontjait is.”
Amennyiben a téridő pontjai mozgathatók a saját fluktuációjukon túl, az a téridő gerjesztésének számít? Ha viszont az EM és a GR csatolásban van a téridővel, vagyis kölcsön hatnak egymással, ez nem csak a geometriával írható le, hanem a klasszikus dinamikával is. (ez lenne a kvantumgravitáció?)
És a kisugárzás meg az elnyelés jelensége az, amit a QED virtuális fotonokkal ír le. Ezek véges hosszú valószínűségi hullámcsomagok.”
A kisugárzás jelensége, a forrás eseménye. Az elnyelés jelensége, a nyelő eseménye. Ezek a valós események vannak virtuális fotonokkal megcímkézve? A valós fotonok meg valószínűségi hullámcsomagok, amik forrástól a nyelőig kötik össze a két eseményt út idő viszonylatban. /a csillagból szemembe jutó fény/ Kapisgálom?
"Mindeközben a színpad, a téridő-közeg, gravitációs hullámokat produkálva nem befolyásolja a növekvő gömbfelület alakját, a virtuális fotonok helyzetét."
Nem, nem, nem!
Először is az üres térben szabadon terjedő EM hullámok a QED-ben nem virtuális, hanem valódi fotonok. És mint sokszor elmondtam már, ezeknek az valódi fotonoknak egyáltalán nincs semmiféle helyzete. (ahogy a pénzátutalások se olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban értelmes volna arról beszélni, hogy éppen hol tart a bankok között. Csak az átutalás megindításának, és megérkezésének van térbeli helyzete.) A kisugárzásnál és az elnyelésnél beszélhetünk a foton helyzetéről, közben nem. És a kisugárzás meg az elnyelés jelensége az, amit a QED virtuális fotonokkal ír le. Ezek véges hosszú valószínűségi hullámcsomagok.
Másodszor, a kvantumgravitáció elmélete még nem létezik. Így pl. azt se tudja senki, hogy, miként hat egy gravitációs hullám egy fotonra.
Azt viszont tudjuk, hogy miként hat a klasszikus elektromágneses hullámokra. (Mert a klasszikus elektrodinamika és a gravitációelmélet már egyesítve van.) Igenis befolyásolja őket, azáltal, hogy a téridő pontjait mozgatja, így mozgatja a hozzájuk kötött EM mező pontjait is. De ez a mozgás nem EM hullám, mert az EM hullám nem az EM mező mozgása, hanem az EM mező E és B vektorainak hullámszerű változása. (A stadionban hullámzó szurkolók hasonlatával élve, a gravitációs hullám kicsit elmozgatja ugyan a lelátó üléseit, de az EM hullám döntően nem ez, hanem a szurkolók felállása és leülése.)
Tehát a gravitációs hullámok, vagyis a téridő háttér deformációi befolyásolják az elektromágneses hullámokat. Ezen alapszik a LIGO működése is. De mint éppen a LIGO-nál látszik, ez egy roppant apró effektus, nagyon, nagyon kicsit megrángatja a lézernyaláb EM hullámának hullámhosszát.
Persze egy erős GR hullámforrás közelében nagyra nőhet a rángatás.
Szerintem a virtuális fotonok egyéni léte nagyon rövid, de mint növekvő felületet alkotók „közössége” addig létezik, mígnem egy darab elnyelődő valódi fotonnal bevégzik. A téridő struktúra mindent kitöltő, a végtelen halmaz. Ebben vannak a virtuális fotonok, talán olyanként, mint a téridő-kvantumok. Mindenütt jelenlévők, de nem mindig aktívak, energiatovábbítók. :)
Édekes lenne azt megvizsgálni, hogy mi történik ha ugyanabból a forrásból elindul egy nagy energiájú gravitációs hullám és egy nagyon nagy frekis fényhullám is.
Vagyon melyik dipól pár rezgésére fog felülni a fény?
Persze a rezgésük periódusa nem azonos, de ha veszem pl. a fény négyes hullám vektorát, annak az iránya folyamatosan változni fog az egyik dipól pár hullámzásán.
Rettentő nehéz elképzelni a gravitációs hullám térbeli terjedését, láttam modelleket, vektorterekkel.
azérta "virtuálist" zárójelbe tenném addig, amíg nem bizonyosodik ezek valódi virtuálissága, vagyis a nem tudni megjelenésének okát. ha ugyanis ezek azért látszódnak virtuálisnak, mert olyan elektromágneses hullámok, amelyek a falon is képesek áthatolni (pl. az anyag üregességein keresztül), akkor ezek valahonnan jönnek és sebességük okán pillanatképünk van ezekről, mert haladnak tovább.
„De az EM mező hullámzása nem az egyes pontjainak térbeli hullámzását jelenti, hanem az egyes pontjaiban mérhető E és B elektromágneses vektorok hullámszerű változásait.”
Ez is érthető számomra.
Amennyiben a téridő színpada egy tömbszerű struktúra, amelynek minden pontja egy eseményt jelenít meg, akkor az események láncolata alakítja ki az EM hullámzást. A virtuális fotonok, mint események a forrástól kifelé növekvő gömbfelületen gyarapodnak, egyre több virtuális fotont bevonva az „akcióba”. Amint a gömbfelület egy pontja találkozik egy „nyelővel”, azon a ponton a virtuális fotonok felülete elmukkanva valóssá lesz egy foton, és átadja a nyelőnek azt az energiát, amit a forrás kibocsájtott. Mindeközben a színpad, a téridő-közeg, gravitációs hullámokat produkálva nem befolyásolja a növekvő gömbfelület alakját, a virtuális fotonok helyzetét.
Más eseménysort jelenít meg az EM sugárzás, és másféle eseményt a GR mező deformációja. A kettő eseménysor, nem befolyásolhatja egymást.
"háromdimenziós változatban nem tudom elképzelni, hogy miként „kerülik ki” egymás hullámzását"
Hasonlatomban az teljesen lényegtelen, hogy a lepedő a térben feljebb van a színpadnál. Ezek a hullámok egyáltalán nem a magasságkülönbség miatt férnek el egymás mellett. Hanem azért, mert az egyikben a téridő (a színpad) hullámzik, a másikban pedig az EM mező (a lepedő). De az EM mező hullámzása nem az egyes pontjainak térbeli hullámzását jelenti, hanem az egyes pontjaiban mérhető E és B elektromágneses vektorok hullámszerű változásait.
„Olyan ez, mint ahogy egy színpad felett kifeszített lepedő hullámzása más dolog, mint magának a színpadnak a hullámzása. Ezek minden további nélkül megférnek egymás mellett.”
Ezt a hasonlatot kétdimenziós színpaddal, és felette kétdimenziós lepedővel felfogja a buksi fejem. Azonban háromdimenziós változatban nem tudom elképzelni, hogy miként „kerülik ki” egymás hullámzását. Azt viszont el tudom képzelni háromdimenziósan is, hogy a diszkrét elemekből álló téridőbe, diszkrét elemekből álló virtuális fotonok és virtuális gravitonok vegyülnek. Ezek adják át a kapott jelet, (energiaadagot) a szomszédos közvetítőnek, mint tűzoltáskor a vizes vödröt. Ez a folyamat gömb szimmetrikusan, egy felületen zajlik, mindkét közvetítő bozon esetén. Azonban a gravitáció bozonja, (vizes vödre) olyan kicsi, hogy átfér az EM bozonjai között, ha frontvonalak keresztezik egymás útját. Így minden irányban továbbítható, mindkét hatástípus. A hatáskibocsájtók és elnyelők mozognak ebben a közegben, mint hal a vízben, de lassabban, mint a hírvivők által átadott jel, energiaadag.
Tenzorgömb kiterítve. 