“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Forintocska drága, ugyen halovány dunsztod nincs, hogy az Inkvizíciónak mi volt a jogi alapja, ami egyébként napjainkban is megvan a legtöbb törvénykönyvben?
szóval qrvajól néznénk ki, ha a diákoknak nem kéne kívülrőlk fújniuk a római és egyéb jogot, és ex pici poci hoznák az ítéleteket
amúgy szerinted mire jó a kodifikáció, ha nem szakmai titok?
"Világszerte temérdek nő napi rutinja, ami reggel kezdődik, és folytatódik egészen éjszakáig. Rájuk mondják azt, hogy nem dolgoznak? Háziasszonynak lenni nem diplomás munka, de kulcsszerep a család életében. Becsüld meg érte a feleséged, az anyukád, a nagymamád, a nagynénid, a nővéred, a lányod... Mert az ő áldozatuk megfizethetetlen. Valaki megkérdezte egy háziasszonytól: Te egy dolgozó nő vagy, vagy csak háziasszony? A válasz: Feleségként dolgozom otthon, a nap 24 órájában. Anya vagyok, nő vagyok, valakinek a lánya vagyok, én vagyok az ébresztőóra, a szakács, a szobalány, a mester, a bártender, a bébiszitter, a nővér, a fizikai munkás, a biztonsági őr, a tanácsadó, a vigasztaló, nincs vakációm, nem mehetek betegszabadságra. Dolgozom nappal és éjszaka, folyamatosan műszakban vagyok, nem kapok fizetést, és ezután is gyakran meghallom a kérdést: mit csinálsz te egész nap?
Azt üzenem a nőknek, akik az életüket a családjukra teszik fel, hogy a nő olyan, mint a só.
A jelenlétét nem tartják észben, de a hiánya mindent íztelenné tesz."
Mindig az első pohárral kezdődik az alkoholizmus. Vannak emberek akik genetikailag könnyebben rászoknak. Hiányzik belőlük egy mérsékletesség gén. Bármennyit isznak még többet kívánnak. Aztán függők lesznek.
Mesélj gyagyuska. Adják e a diplomával az empátiát, a türelmet? A szeretetet amikor azt a kisgyereket még mosakodni is meg kell tanítani? Ezt biza nem adják mint az észt sem.
Te nem tudom milyen dilifoniával rendelkezel, de benned semmi tudás nincs.
Ne hülyéskedj, Dzsonszi, nem anyukáról van szó, hanem egy kívülállóról, egy képzetlen idegenről. Komoly és szigorú feltételei vannak annak, hogy ki foglalkozhat ilyen-olyan fokú sérült, ilyen-olyan fogyatékkal élő gyerekekkel. Mármint rendszeresen, úgy, hogy képzi és fejleszti őket, forintocska meg ezt állította magáról.
Ha nagyon, nagyon, nagyon jóindulatú vagyok, akkor elhiszek annyit, hogy néha vigyázott a szomszédasszony gyerekére, de erősen kell győzködnöm magam, hogy jóindulatú legyek.
"Nem akarom felsorolni, hogy milyen büntetőjogi kategóriákba estél volna, ha ez az esetténylegmegtörtént volna..."
Akarjad már... Engem frankón érdekelne, hogy milyen jogszabályok tiltják az autista gyerekek korrepetálását?
Mert még az is lehet, hogy sok-sok anyuka megy a sittre gyerekkel való együttanulásért. :)
Az emberfeletti teljesítmény és önfeladás örvényében
– Amikor az anya válik alkoholfüggővé
"Rengeteg film és könyv dolgozza fel az alkoholizmust, annak családra gyakorolt hatását, ám ezek nagy többségében az apa az alkoholbeteg, erőszakos, bántalmazó. Lényegesen kevesebb olyan alkotás van, ahol a családi életet az anya nehezíti. Szeretjük őrizgetni azt a képet, hogy az csendes, szeretetteljes, meleg nők, akik ha sebet ejtenek a gyerekeiken, az csakis amiatt lehet, mert ők maguk is áldozatok. A szerető, önfeláldozó, mártír anya mítosza él bennünk, aki végig tudja élni az életét úgy, hogy mindig a legjobb döntéseket hozza, helyén van az esze, és mindent kibír."
De tényleg mindent kibír?
Sebestyén Eszter pszichológus írása.
"Egy anyának egyetlen elfogadható indokot engedünk a mókuskerékből való kiszállásra: a betegséget. Semmi mást. De azt is csak rövid ideig."
