“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
- Halló, 888? Feljelentést szeretnék tenni! - Nagyszerű! Baloldali, netán liberális mételyt tapasztalt az egyetemen? - Nem. A szomszédasszonyom, aki magunk közt szólva egy ocsmány szipirtyó, az ablakában eteti azokat a piszkos galambokat. A galambok pedig direkt odaszarnak a muskátlimra. - De kérem, ehhez nekünk semmi közünk! - Miért, az egyetemi oktatáshoz mi a fasz közötök van?!
A mai Magyarország területén is előbb voltak szlávok, mint magyarok a nyugati szláv és a délszláv nyelvek között együttesen dialektuskontinuumot alkotva.
A 13. századtól alakult ki Erdély fő népcsoportjainak történelmi elkülönülése magyarokra, székelyekre, szászokra és románokra. Az utóbbiakat akkor vlachoknak (oláhoknak) nevezték, és a megtelepedésükre vonatkozó első hivatkozások a 13. század elejéről származnak."
Az 1200-s évektől ott élő népről beszélsz.
Milyen alapon vonod kétségbe a nemzetté váláshoz való jogukat?
