Van Nekem egy nagy jó Barátom Aki egyszer járt Franciaországban...Pár éjszakát aludtak talán ott... Egyik éjjel a szálloda Rádiójában hallott egy Zenét amit az ottani Rádió csatorna sugárzott... Ezt szeretném Számára Valami úton-módon kideríteni és megszerezni mert hatalmas örömöt okoznék Neki Vele... Évek óta vágyik Rá.
Amit a Számról tudok az nem sok... De Valami olyan rémik a Barátom számára,hogy ( Makale.... vagy Makalep..) Valami ilyesmi...
Meg ,hogy Ők Valami más nemzetiségü csoport Akik Franciaországba érkezve egy hit gyülekezet tagjaivá váltak...
Kérem szépen segítségeteket amennyiben nem nagy kérés...Hálás Köszönettel
Amit itt elértem ? Hahaha! Semmim nincs : se anyagiak, se kapcsolatok. :) Most akkor lehet itélkezni (Hogy lehet, h 30 év alatt sem szedett össze semmit ? Milyen tehetségtelen ember lehet ez ? :-))))
Ha hazamennék, egy szàl bôrönddel mennék (mint ahogy jöttem) és néhàny €-val a zsebemben, ami 1 honapig sem tartana. Csak terhére lennék az orszàgnak.
Sajnos azt kell mondjam, hogy magyarországon (szándékosan írtam kisbetűvel!) NINCS jövő! Lehet, tiltakozni, ideológizlni, álomvilágban élni. Menj haza egy hónapra, de ne használj semmit abból amit itt elértél -kapcsolatok, anyagiak, stb. Próbáld ki, hogy próbál boldogulni ma ott egy átlagember.
Csodálkoznék, ha nem sírva menekülnél vissza (sajnos)
Szerintem semmilyen munka nem szégyen, de 30 évvel ezelôtt még ugy gondoltam: megalàzò egy diplomàsnak hàzmesterkedni és màs mocskàt takaritani. Fôleg ha az emberek (a lakòk) ezt még éreztetik is az illetôvel nap mint nap (azt gondolvàn, hogy aki ilyen munkàt elvàllal, az biztos analfabéta).
Franciaorszàgban 10-20 évvel ezelôtt még nem fogadtàk el a Kelet-Europàban szerzett orvosi diplomàt sem, ismertem doktornôt, aki legfeljebb àpolònôként dolgozhatott.
Mindezekrôl (amit irtàl) nagyjàbòl tudomàsom van a netrôl, tv-bôl, ismerôsöktôl. Szomorusàggal is tölt el a dolog, de mégis azt mondom, h az elmenekülés nem a jò megoldàs. Össze kellene fogni a népnek és vàltoztatni. Nem sajnàlkozni, nem panaszkodni, sirànkozni vagy kàromkodni kellene, hanem cselekedni. Tudom, hogy erre mindenki azt mondja: könnyen beszélsz te kivülrôl, ha nem élsz benne a dolgokban!
Ami az anyagi oldalàt illeti a dolgoknak, én sem vagyok jobb helyzetben itt, mint sokan otthon. Ràadàsul semmit nem tehetek az ellen, ami nem tetszik, mert itt csak egy vendég vagyok, még szavazati jogom sincs. Az is elôfordulhat, h 10 év mulva SDF (sans domicile fix - hajléktalan) leszek, de azt mondom magamnak: inkàbb laknék a Duna hidja alatt, mint itt. :-) Természetesen minden tôlem telhetôt megteszek, h ez ne történjen meg, de ha mégis, ezért nem hibàztathatok senkit, csak magamat. Mindenki sajàt sorsànak alakitoja, semmi sem történik véletlenül. Az ahogy ma Mo. àll, ez mindenkinek a felelôssége, nemcsak a garàzda, felelôtlen vezetôié, hanem azoké is, akik hallgatolagosan hagytàk, h mindez megtörténhessen. Vagy nemtörôdömségbôl, vagy butasàgbol.
"...de ha arra gondolsz, hogy ennél csak rosszabb lehet, mert esetleg még egyikőtöket vagy mindkettőtöket ki is rúghatnak, és ugyanez vár a gyerekeitekre is.." - irod.
Hàt pont ez az, a pesszimizmus, ami erôtlenné teszi az embereket, megbénitja ôket. A reményt sosem szabad elvesziteni és csak a rosszra gondolni. Hallottàl a pozitiv gondolkodàsròl ? Minden az agyunkban zajlik le. Ha azt vàrjuk, hogy csak még rosszabb lesz, akkor az is fog teljesülni...(s ezen a helyvàltoztatàs sem segit, legfeljebb az elsô idôkben azt hisszük, h jobb lett a sorsunk.)
Goethe mondta: " A pesszimizmus arra itél bennünket, hogy nézôk legyünk."
Ez mind igaz, amit irsz, csak én màsképp nézem a dolgokat. Sok minden annak a következménye, amit a történelem (fôleg a XX.sz.) folyamàn tettek az orszàggal. Ha nem megyünk vissza Trianonig (bàr ez volt a legnagyobb tragédia történelmünkben, melyet màr nem tudtunk teljesen kiheverni) a komm. rezsim kreàlt egy rakàs adossàgot, melyet az uj rendszer megsokszorozott. En mint kivülàllo szemlélem az eseményeket, s mivel nem éreztem az egészet a bôrömön, kevésbé vagyok elfogult. Az emberek lelkét megfertôzte a komm.ideologia, a lopàsok màr akkor elkezdôdtek (hogy mindenki ahol dolgozott hazavitt valamit, miutàn "minden közös, a népé volt" -elvileg), a rablokapitalizmusban pedig csak ugyanezt folytattàk, nagyban. A tûz közelében levôk kiosztottak gyàrat, üzemet maguk és komàik között, vagy fillérekért eladtàk külföldieknek. A kisvàllalkozokat lehetetlenné tették, a többség lesüllyedt, egyesek pedig meggazdagodtak. En gyûlölöm a politikàt és a bankàrokat. :-(
"...hanem tenni kell azért, hogy szebb és jobb, egyáltalán élhetőbb legyen a jövő." - irod, amivel tökéletesen egyetértek.
Azonban mit gondolsz: ha az orszàg krémje (értelmisége), meg màr lassan a szakmunkàs rétege is elhagyja az orszàgot, akkor ki fog tenni valamit is a jövô érdekében ?
Fogalmam sincs, h ma otthon mennyien tudnànak e kérdésekre vàlaszolni. En az "én idômben" éltekbôl indulhatok csak ki. S az én korosztàlyomban hasonlò végzettségû (nem is egyetemi csak középfoku) minden ismerôsöm tudta ezeket. Annyira lesüllyedt volna az orszàg értelmiségi szinten is ? :-(
Sosem értettem az ilyen összehasonlítást. Jó persze minden viszonylagos, de az, hogy egyesek sz@rabb helyzetben vannak mit változtat mások helyzetén? Akinek egy kis daganata van az nem fog azzal vígasztalódni, hogy vannak végstádiumban lévő többszörös áttételesek is a világon, hanem meg szeretne gyógyulni.
Bizony, bizony, nagy igazságok ezek. Senkinek sem kötelessége egy hálátlan és adófizetőiről gondoskodni nem tudó állam terheit cipelni, ebbe belerokkanni és ezáltal a saját és családja életét visszafordíthatatlanul tönkretenni. És akkor ez még csak a pénz oldaláról megközelítés volt, ami csak egy érv a sokból...
Itt élek nantes környékén és szabad időbe szivesen beszélgetnék magyarokkal!!!! Én 23 éves vagyok és tököm tele már a franciákkal.... HHa van kedvetek beszélgetni akkor az email cimemre írjatok...
Július elején utazom Perpignantól nem messze egy kisvárosba 4-5 hétre. Meg szeretném kérdezni, hogy szerintetek nyelvtanulás céljából milyen munkát lehet találni ennyi időre, és főleg hol. Nagyon köszönöm a válaszokat, üdv: Zita
pieta: "Vagy itt van ez az orvos kérdés...sok orvos, ápoló meg ilyen-olyan ember hagyja el Magyarországot...Micsoda dolog ez kérem szépen?! Mondja ezt olyasvalaki aki szintén nem ott él...Tessék szépen haza menni egy kis időre és csak utána állást foglalni ezekel a dolgokkal kapcsolatban!"
nagyon egyetértek!
Azok számára, akik évek óta nem töltöttek huzamosabb időt Magyarországon, az ehhez az íráshoz tartozó hozzászólások nagyon tanulságosak: http://job-allas.postr.hu/szegyen-e-az-utcasepres-diplomaskent . A bejegyzés maga olyan amerikai stílusú, buzgó-optimista szemléletű, de a hozzászólások többsége nagyon is reális.
Szerintem kicsit álszent dolog elítélni a fiatalokat, akik kijönnek, és azt mondani, hogy csak a pénz érdekli őket. A pénz egy bizonyos szintig igenis feltétele az emberhez méltó életfeltételeknek. És az alapján, amit itt olvastam, a többség nem milliárdossá akarja megszedni magát Franciaországban, hanem becsületes munkával szeretne boldogulni úgy, hogy mondjuk a hétvégéi esetleg szabadok legyenek, és legalább napi egy órát a gyerekeivel is el tudjon tölteni.
Azoknak, akik mostanában nem tartózkodtak életvitelszerűen kicsiny hazánkban, hadd hívjam fel a figyelmeteket pár dologra: kb. a dolgozók fele /optimista becslés!/ minimálbérből él, vagy csak kicsivel felette. A maradék nagy százalékának pedig nincs is munkája, mert vagy olyan vidéken lakik, ahol semmi sincs (és a költözéshez nem lenne elég a fizetés, amit kapna, nem tudná belőle fenntartani az albérletet, vagy mondjuk kisgyermekes anya, mert őket úgy kerülik, mint a leprásokat). A magyar minimálbér nem követi úgy a megélhetési költségeket, mint a francia.
A minimálbér most kb 290 euró per fő, egy csomag szupermarketes (nem márkás) pelenka majdnem fillérre annyi, mint Franciaországban, egy liter tej kb 80 cent, a kenyér kb. ugyanannyi. egy pici lakást bérelnek vagy lakáshitelt törlesztenek, rezsit fizetnek, esetleg van még telefonvonaluk is, és tömegközlekedést használnak, mert az autó luxus. Tehát keresnek ketten kb 580 eurót ezt családi pótlékkal együtt, mert van mondjuk két gyerekük, és ennivaló nélkül kb 520 eurót költenek, ez csak a lakhatás és a számlák. Tehát marad kb. 60 euró arra, hogy négy ember egyen valamit egy hónapig, és akkor ruházkodásról, vagy havonta egy kis kikapcsolódásról szó sincs. Ez a 60 euró mondjuk két nagyon szűkös bevásárlásra elég. A maradék két hetet kell kreatívan megoldani, jönnek az uzsorahitelek, a fusimunkák (ha van rá lehetőség), a rokonoktól és barátoktól kunyerálás, stb. Már nem is tartom számon, hány ismerősöm volt kénytelen a szüleihez hazaköltözni, tudok olyan házaspárt, aki, mivel nem tudott albérletet fizetni, azért állnak a válás szélén egy kicsi gyerekkel, mert vagy az egyikük szüleinél, vagy a másikénál tudják meghúzni magukat, és már nem bírják így tovább.
De vegyük a diplomásokat, egy barátnőm húsz év tanítás után kap havi 480 eurót, a férj munkanélküli, kap kb havi 110 eurót, van két gyerekük, lakáshitelük és egy nem tudom hány éve hitelre vett autójuk.
De a legrosszabb az egészben a teljes kilátástalanság, mert ideig-óráig, egy-két évig szinte bármit ki lehet bírni, de ha arra gondolsz, hogy ennél csak rosszabb lehet, mert esetleg még egyikőtöket vagy mindkettőtöket ki is rúghatnak, és ugyanez vár a gyerekeitekre is... hát nem tudom. én megértem, azt, akinek ezt túl sok lenyelni.
"Hogy lehetne összehasonlitani Fr.o-t, aki a hàborukbòl is gyôztesen került ki, s azòta szakadatlanul fejlôdhetett egy Mo-gal...?"
Már miért ne hasonlítanám össze ha egy ilyen egyszerű, alap kérdés vagy szolgáltatás felmerül...
Miért ne várhatnám el, hogy egy születési anyakönyvi kivonatot ingyen kiállítsanak?! A saját, személyes adataim szerepelnek rajta, a születésem helye, ideje és a szüleim neve...ezért elvárják, hogy fizessenek az emberek...Nevetséges...
Mindeközben arra jut pénz, hogy utcaneveket, Ferihegy vagy akár a Moszkva tér nevét megváltoztassák...
"Tul nagy a lemaradàs, a hàtràny, melyet be kéne hozni, s sokszor még most sem szabad az akarat."
Véleményem szerint ez az a rész, amikor nincs helye az összehasonlításnak! Nem azt kell nézni, hogy a másiknak milye van és nekem mim nincs,
nem azon kell rágódni, hogy mihez képest vagyok lemaradva, fel kell mérni, hogy jelenleg hol vagyunk és egész egyszerűen ki kell lépni az önsajnálatból.
Az idő pedig nem állt meg, nagyon is gyorsan ketyeg, csak éppen nem az elmúlt dolgokon kellene folyton rágódni, hanem tenni kell azért, hogy szebb és jobb, egyáltalán élhetőbb legyen a jövő.
Itt is visszakérdezek: szerinted Magyarországon hány egyetemet végzett ember tudná térképen beazonosítani a Skandináv országokat?
A nagy országokat mint Franciaország és Németország elég könnyű, de a kisebbek mint skandinávok, Litvánia, Vatikán (!), Monaco már sok embernek gondot okozna (talán Lengyelország is, pedig az is nagy).
Szerintem nem is kell olyan messze menni, tegye fel a kezét aki fejből tudja a Jugoszlávia helyett lett országok nevét és helyét térképen, pedig Magyarország szomszédjában vannak.
Vagy hányan tudják Nagy Britannia országait? Legtöbb embernek Anglia minden, pedig a skótok és a welsziek is nagyon rossznéven vennék ha valaki Angliába képzelné őket.
Amig a "vasfüggöny" mögött voltunk még érthetô is lehetett. De amiota közösködünk az unioban, fejlôdhetnének. S nem a "masse populaire"-re gondolok, akikkel az idôjàràson kivül màsròl nem lehet beszélgetni, esetleg Mo-ot meghallva Sarkozy jut csak eszükbe. :)
".... h a franciàk szàmàra annyi Mo. mint nekünk egy tàvolkeleti orszàg ? "
Az intelligensebb rétegek számára talán nem, (et encore), viszont a " travailleurs, travailleuses, masse populaire " :)) számára: "ça ne fait ni chaud, ni froid "!
Mert hogy egy àltalànos iskolàt alig elvégzett magyar sem sokat tudhat pl. Fr.o-ròl, de hogy egy tanitònô összekeverje Bulgàriàt Mo-gal a térképen, az màr megdöbbentô, nem ?
Bizony igaza van Punasoknak - nem értem miért tàmadtàl rà, csak elmondta a véleményét - : sok minden függ attòl, h milyen mòdszerrel és ki tanitja a különbözô tantàrgyakat. S nem csak a történelmet. Viszont ez szerintem olyan tàrgy, melyet nem lehet egy kalap alà venni pl. a matekkal vagy fizikàval (mely nemzetközi). A történelem és anyanyelv+irodalom ismeret egy nép kulturàjànak hordozòja, megtartòja. Ha valakit ez nem érdekel (még felnôtt koràban sem, amikor pedig màr nem a tanàrtòl vagy tankönyvtôl függ) az egy gyökértelen ember, akit ida-oda vethet az élet szele, nem érez semmit. Lehet, h te ilyen vagy ? :-( Bizonyos tekintetben szerencsés vagy, de én nem szeretnék a helyedben lenni. En azt tartom, h a mùlt ismerete nélkül nem lehet jövôt épiteni. Tàrsadalmi szinten pedig csak az azonos identitàsù emberkék (akiket nemcsak az egojuk, sajàt hasznuk érdekel) tudjàk elôre vinni az orszàgot.
Te orvos vagy, neked talàn mindegy hogy francia vagy magyar embereket gyogyitasz-e, hivatàsod, h gyògyits. (Még akkor is ha közben otthon egyre több orvos hiànyzik...)
De a munkàdon kivül mivel foglalkozol ? A franciàk idôtöltéseiben aktivan részt veszel-e ? Megérted-e magad velük, tudsz-e velük mirôl tàrsalogni, megegyezik-e a gondolkodàsmòdotok ?
Visszatérve a történelemre, szvsz. Fr.o-ban a tört. tanitàssal az a baj (minden gyerekem és fr. osztàlytàrsai is utàltàk e tantàrgyat ), hogy aprolékossàggal bele akarjàk verni a gyerekek fejébe a felesleges dolgokat, mint pl. XIV. Lajosnak az udvartartàsàt, h hàny centis cipôt hordott....stb. , s emiatt nem marad idô arra, hogy fontosabb dolgokra hivjàk föl a figyelmüket vagy hogy màsok történelmét is megtanithassàk nekik. Pedig igy lehetne egymàshoz közeliteni a nemzeteket, kulturàkat, hogy ne legyen bizalmatlan az egyik a màsikkal. Mert a félelem az ismeretlentôl az alapja a diszkriminàciòknak, a rasszizmusnak. Pl. a franciàk szemében (legalàbbis az utobbi tiz évig) minden bevàndorlò alacsonyabb szintû volt, mint ôk, s sajàt orszàgàbòl a nyomor elôl menekült.
Egyébként hiszed vagy nem, a franciàk mindig utàltak bennünket (ezt sajàt bôrömön is éreztem nem egyszer), mindenkori kedvenceik a romànok voltak, mert hogy ôk francophonok lettek volna. nagy öröm volt szàmukra mindig, h Romàniàban milyen sokan beszéltek franciàul ! (Ugy tudom, h az utobbi idôkben Romàniàban is kezdi kiszoritani a franciàt az angol.)
Trianoni idôszak van, muszàly volt errôl is beszélni. Bàr téged biztos ez is hidegen hagy. Ami elmùlt, elmùlt...igaz ?
Cégemnél elég gyakran csodálkoznak a franciák,hogy miket tudok az országukról(töri,földrajz terén).Pedig aztán és se vittem túlzásba a tanulást,mert már gimi 3.-ikban az utolsó előtti héten abbahagytam.:))
Érdekes felfogás a tied, de talán igazad is lehet.
Mondjuk nem hiszem, hogy nem izgat, amikor a helyi művelt polgárok bólogatnak, hogy igen Bukarest milyen gyönyörű város! Vagy amikor megkérdezik, hogy otthon nálunk van-e TV?!!! Úgy gondolom, hogy egy mai európai polgárnak illene tudni ennyit egy másik európai országról (többet semmi képp). Ráadásul a franciák történelme és a miénk néha néha összeért, ezt Külső Mongóliáról nem tudom biztosan állítani.
Nem ròlam, ròlad, vagy 1 franciàròl van szò, hanem àltalàban a tanitàsi mòdszerekrôl. Ha jòl emlékszem mi az iskolàban egész Europa történelmét és földrajzàt megtanultuk (talàn "Külsô-Mongoliàét" kevesbé, de azt hiszem kicsit messzebb van Mo-tòl, mint Fr.o. nem ? :-)
Vagy azt akartad e kérdéssel, h a franciàk szàmàra annyi Mo. mint nekünk egy tàvolkeleti orszàg ?
