Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Röhej, hogy a vers azt tekinti karriernek, amit a nő keféléssel ér el. Én nem vágyom ilyen "karierre". Az eszemmel, kreativitásommal, hozzáértésemmel stb. akarok karriert megvalósítani, mellesleg EZ lenne a karrier, nem pedig az,hogy valaki lefexik a főnökkel.
A statisztikák azt mutatják, hogy a legtöbb házasság a gyerek születése után megy tönkre. környezetemben pedig mindenhol azt tapasztalom, hogy a válás után az apuka megkönnyebbül, hogy végre nem kell a gyerekkel kínlódnia, és továbblép. a kisgyerekes családokból egyszerűen elmenekülnek a férfiak!
Ezt komolyan írtad? Atyavilág! Hát ez kész besz...ás! Minden nők nevében köszönöm!:-P
Szóval nyugodtan menjen bele minden pasi abba, hogy a párja gyereket szüljön,mert úgysem kell lóf.t se csinálnia, minden a nő nyakába szakadjon,aki emellett még fogyjon is le és legyen lepedőakrobata, 0 alvással, nehogy elhagyja a fickó? Gratulálok! Az év baromsága díj tuti a tiéd!!!
de, de :) szóban is akár elismerem az ilyesmit. Hisz ez az élet rendje. Én teljesen összetartó, szeretetet adó és odafigyelő családban nőttem fel, a szüleim nem váltak el, figyeltek ránk végig, szeretnek, stb. Jó és követendő példát sokat láttam. A rossz példákat is láttam és azokból is okultam (milyen a rossz szülő). Valamiért én mégse követném mindazt, amit ezekből levontam. De azért még levontam. Na mindegy, túlragoztuk. Majd beszámolok, hogy mi lett.
az eltérés +/- 6 hónapon belüli. (korábban beírtad a születési év/hónapodat.)
Almaborvirág:
"De ezt csak Te dontheted el a kedveseddel mindent nagyon megbeszelve."
Hát igen. Sajnos nem könnyű a nőkkel "dolgokat megbeszélni", főleg ilyen jellegűeket. És hát ha egy nőnél bekattant ez a gyereket-akarok téma, akkor ez nem is megbeszélés (mármint döntés) tárgya. Nem tehet olyan kompromisszumot, hogy "na jó, a te kedvedért mégse". Szerintem. Tehát a harmadik út (együttmaradni, és az én kedvemért csakis kettesben), az nemhogy nem választható, hanem nem is létezik...
Gézoo:
köszi a jókivánságot.
"Mert ugye, ha lány, akkor alig kell vele foglalkozni, hiszen /.../ inkább az anyuci viseli a nevelési gondokat"
Nem ilyennek ismertelek meg a topicból, nem is értelek egyáltalán. Ez a cserbenhagyós változat nálam nem oké. Közös feladat nemtől függetlenül. Tudom, vannak tájegységek, ahol így megy: "hány gyereked van?" "három. meg két lány."
A fenéknylaogatás és ez az egész undor-nem undor kérdés a kutyák esetében teljesen más rend szerint működik, mint nálunk embereknél.
Következetes, de szeretetteljes neveléssel mindent meg lehet tanítani egy kutyának. Bár őszintén szólva nehezíti a helyzetedet, hogy már felnőtt idős kutyákról van szó.
De azt meg lehet próbálni, hogyha nyalni akar, akkor határozott "nem" vagy "fuj" v bármi szóval és tevőleg is elutasítod. Ha megérti és nem nyal, dícsérd meg az ügyességéért. Következetes és kitartó munkával elérhető a nem nyalás.
De ne feledd utána soha nem "mostazegyszer" megengedni, mert a kutya nem fogja érteni. És összezavarodik.
A kutyás témán sokat rágódtam. Nekem is van két csodálatos kutyusom.
Bár már nagyok voltak, amikor hozzám kerültek, talán azért is van, hogy
az egyéniségük nagyrészt kialakult addigra.
Mégis valóban csodálatos a hűségük, szeretetük, és az ahogyan megérzik
a bánatom vagy éppen a vidámságomnak milyen hihetetlen ugra-bugrával
tudnak örvendezni.
A többi jó tulajdonságuk kicsit hiányos, hihetetlenül féltékenyek, és nem
csak egymásra, hanem a helyzet függvényében a család bármely tagjára.
Az irigységük még érthető lenne egymás iránt, de hogy még velem szemben
is megnyílvánuljon, azt nem hittem volna.
Ha már itt tartok. Van valakinek praktikus ötlete, hogyan szoktathatnám
le őkat a nyalogatásról? Nem is önmagában az zavar, ha amikor szomorú vagyok
és felvidításként felugranak és összenyálazzák a képem, mert ezt le lehet
törölni. Hanem az zavar, hogy ezt akkor is megteszik, ha éppen kinyalták saját feneküket.. Ez undorít. A többi kutya is kinyalja a fenekét, vagy csak az enyémek?
Ha apró,hétköznapi dolgokba nem egyezik a véleményetek azon át lehet siklani vagy kompromisszumot lehet kötni,de a gyerektéma az más az már keményebb téma!
Ahogy írtad 2választásod van!A te szemszögedből a 2 rossz közül kell választanod!
Nagyon nehéz lehet neked és ebbe tényleg nem tud segíteni egy kivülálló!
Tehát ezt már nem is olvasod, így nyugodtan írhatok akármit..
Szóval, akár Szpsz akár Alma véleményét nézem, tökéletesen igazuk van.
Szorult helyzetbe kerültél. Van valamilyen fogalmad, tapasztalatod a gyerekről.
Ha ezen tapasztalatok alapján nem viselnéd el az életedet feldúló csemetét,
és egyben nem akarsz örök fájdalmat okozni kedvesednek, akkor
mint ahodgy írod is csak két rossz között választhatsz..
Ezután csak egy kérdésem lehet: Tényleg elviselhetetlenül feldulná az életed
a gyermek vállalás?
Mert ugye, ha lány, akkor alig kell vele foglalkozni, hiszen nem csak babaként, hanem kislányként, de majdan felnőtt nőként is, inkább az anyuci viseli a nevelési gondokat, Neked csupán a legelején jut némi bosszúság, majd büszkeség, és nagy ívben elkerülheted a vele való teendőket.
Ha fiú, akkor az elején szintén anyukája a szenvedő nevelő, és
Neked még nagyobb büszkeség, majd egy igazi haver. Sőt! Alibi, mert viheted
magaddal olyan helyekre, programokra ahová a párod nem szívesen megy
vagy nem szívesen vinnéd.
A leg-leg lényegesebbet nem is mondtam. Valóban boldoggá teheted
a párod, úgy hogy neked "max egy órás munkádba kerül"..hát nem éri meg?
A legjobb döntéshez, akármi is lesz, a legjobbakat kívánom Nektek..
Szpsz-nek igaza van. ebben a dilemmaban senki nem tud segiteni, de az azert erdemes megjegyezni, hogy ez nem csak a Te problemad. Ahogy ket ember kell a gyerekvallalshoz, a gyerek nem vallasahoz is ketto kell. Ha ezt nem eli tul a kapcsolatotok, akkor valoban jobb ha kulon utakon jartok. Itt jon be akepbe, hogy egy kapcsolatot - ahogy valakil korabban irta - ossze lehet "cementezni" egy gyerkoccel. Vagy eppen az ellenkezoje tortenik es ezen bukik meg. Ha nem mind a ketto akarja azt a gyereket, akkor talan biztosan mondhatjuk, hogy jobb ha az a gyerek nem jon a vilagra. De ezt csak Te dontheted el a kedveseddel mindent nagyon megbeszelve. Asszem ezzel nem mondtam semmi vilagferforgatot! ;)
egyebkent nagyon irigyellek titeket fiukat - nektek meg annyi idotok van! Solemnity - neked is. Tudom,. hogy most merges leszel, de egy 22 eves es egy 30valahany eves nagyon mashogy latja a vilagot. Lehet, hogy meg fog valtozni a velemenyed. Csak maradj nyitott a dolgokra. En 22 evesen meg azt sem tudtam ki vagyok mi vagyok, nemhogy ilyen karakan velemenyem lett volna ilyen fontos dolgokrol. Persze lehet, hogy nem fog megvaltozni a velemenyed es az is teljesen rendben van.
Eppen latom, hogy a Velvetben van egy cikk a nok gyerekvallasi kedvenek megcsappanasarol ... Nem en irtam, istenbizti! Egyebkent en is lebuktam. (egy ismeros nagyon olyan megjegyzest tett, hogy tudja hogy en vagyok az alma...:) Ugye!?!?) Nekem is van mas nicknevem, de azzal se nagyon irogattam a forumra sokat. De az teljesen mas temahoz kotodik es nem akartam osszekeverni a dolgokat. De ez a tema nekem annyira husbavago, hogy nem birtam ki hogy ne irjak be. Valahogy ugy erzem, hogy egy kis fejtagitas mindenkire rafer es jobb ha minedn lehetseges forumon elmondjuk, ha kulonbozo a velemenyunk ebben a temaban. Kicsit ledobbentem ettol fuggetlenul, hogy mennyi ellenseges megnylivanulast volatott ez ki egyesekben.
Na ja, a szülők :);):);) Olvastam tőled más topikból is hozzászólásokat, és nagyon tetszettek. Az e-mail címem publikus. Ha gondolod küldj nekem is egy önéletrajzot, és hogy mit szeretnél csinálni. Sohasem tudhatja az ember...
Nem említettem, mert nem akartam offolni, de már több mint két éve (!) keresek állást, beleértve az informális csatornákat is (barátok, ismerősök, volt iskolatársak, ex-munkatársak, stb.), de mivel nem keresett a szakmám és körön belül pedig nagyon számít a protekció (ami nekem nincs), eddigi próbálkozásaim eredménytelenek voltak. :(
Egyébként nics idealizált véleményem a családról. Tudom, hogy a törődés, a gondoskodás is kemény munka és fárasztó. Tudom, hogy sehol nem tökéletes a harmónia, mindenhol vannak veszekedések, nehéz helyzetek, anyagi és egyéb problémák, betegségek, stb. amiket nem mindig sikerül a család tagjainak egymást érzelmileg támogatva, kart-karöltve áthidalnia. Tudom, hogy a kakis pelenka büdös, a lázas gyerek mellett virrasztani kell, a több műszakban dolgozó férjnek akár hajnali négykor is reggelit kell készíteni...
Viszont én olyan beállítottságú ember vagyok, hogy nekem ezek fontos feladatok és célok, örömmel és büszkeséggel töltene el, ha ilyen helyzetekben is megállnám a helyemet. A munkám ezzel szemben öncélú, értelmetlen, hiábavaló. Senkinek nem látom belőle hasznát, nekem meg csak az egészségem károsodik tőle.
A problémám része az is, hogy az én anyukám számára meg megállt az idő, úton-útfélen vissza akar tartani, vissza akar rángatni abba a bizonyos átmeneti korszakba; ő attól retteg a legjobban, hogy nem ő jelenti már nekem a családot (ez már rég nincs így, csak számára most még az illúzió megvan), hanem más emberek fogják...
Ő csak akkor boldog, ha én nem vagyok az. - Ez már persze megint másik topik témája.
Nekem szimpatikus az az őszinteség, ahogy írsz ide. Feltételezem, hogy fiatalabb lehetsz nálam. Nem hiszem, hogy tudok Neked segíteni a dilemmádban, de azért kicsit összehordok ezt-azt, mindenki okulására:
Azt hiszem a topic nem is arról szól, hogy családos embereket akarjunk megingatni, lebeszélni.
Sokkal inkább arról, hogy akik nem "áll(t)unk be a csatasorba", megvédjük, legitimizáljuk a véleményünket azért, hogy egy egyszerű le-önzőzéssel és legyintéssel ne legyünk elintézve.
Nem tudom, hogy mennyire sziklaszilárd az elképzelésed az "örök gyermektelenség"-ről. Ha az, az sem baj, hiszen senkinek nem tartozol a gyerekvállalással. Ha pedig inkább a "most még ne" érzés van rajtad, akkor mi sem egyszerűbb, mint öszintén leülni a pároddal és megbeszélni.
Ha pedig abszolút nem akarsz, és ezt mindennél fontosabbnak tartod, akkor még mindig ott a lehetőség, amit így nem tudom, hogy megtörtént-e, hogy hivatkozol arra, hogy az elején megbeszéltétek, hogy te nem akarsz, stb stb.
Ha pedig a kedves hölgy elkezd zsarolni, hogy válassz, vagy ő vagy a gyermektelenség, akkor hidd el nekem, hogy ő elsősorban tekint férjanyagnak és csak másodsorban fogad el öntudatos férfiembernek.
Gézzo olvtársunknak sajnos "agyára ment" a gajigaji. Olyan szavakat alkalmaz, mint Palik László a közvetítéseken. Nem lehet egy rosszelelkű srác, de nagyon ott van a ló túlsó oldalán.
Mindehhez hozzáteszem, hogy nem is néztem meg senki regadatait, hogy hány bejegyzése és milyen topicokban van. Hiszen ezek szerint egy újonnan regisztrált ember soha nem is válhatna törzsvendéggé.
Van egy kis fatábla a családban. Ezt a kis táblácskát egyébként sokhelyen árulják.
Ez van ráírva:
"MINÉL TÖBB EMBERT ISMEREK MEG, ANNÁL JOBBAN SZERETEM A KUTYÁMAT"
Azt hiszem nem kell kommentálni.
Ami meg a "normálisság" erőltetését illeti, ki merem mondani, hogy sok gyerekes ember frusztráltan irigyli a fiatal(os) életet élők laza felelőtlenségét és képesek vitriolos megjegyzésekkel megingatni az emberkéket a saját(os) életvitelük helyességében.
Ha eléggé biztosak vagyunk magunkban és hiszünk abban, hogy ahogy élünk, az számunkra az életvitelek leges legjobbika, akkor aligha ingathatja meg önértékelésünket egy-egy "jóakaro" szülő-rokon-ismerős...
sziasztok, végigolvastam a hozzászólások közül az utolsó 500-at. Sohasem akartam gyereket, szpsz911, leginkább a Te írásaiddal értek egyet. Nekem nem az a problémám, hogy nem akarok gyereket. Az hogy én mit akarok, miért lenne probléma, és miért kellene ezért idejárkálnom, és családos embereket arról győzködni, hogy felesleges dolog a gyerekszülés... nem. A probléma ott van, hogy a Kedvesem bevallottan gyereket akar, én meg nem tudok mit kezdeni a dologgal. Vagy megváltozok, és beállok az úgynevezett "normális" emberek sorába, szaros pelenkát fogdosni és minden szabadidőmet feladni, éjszaka bömbölést hallgatni, hátha tényleg jó (emlékszem azért, mi volt az öcsémmel is!), vagy elmondom a frankót, és ennek vége (+ egy óriási megbántás, kiábrándítás és többéves önvádlás lesz a számlámon). Azt hittem, segít, ha elolvasok egy ilyen topicot, de nem. Néhány indok természetesen több, mint nevetséges. Ide sorolom a "ki gondoskodik rólad szaros vénember létedre" kihasználás-szagú bekezdést (több példa alapján állíthatom: a gyerek ugyan nem). Ide sorolom a "Te nem akarod a génjeidet továbbörökíteni?" kérdést - ez a kérdés nemhogy nevetséges, de még értelmezni se tudom. Miért akarnám éppen a génjeimet örökíteni? Kész humor. Egy fotó nem elég? Nem akarok egyedül megöregedni, az biztos, de a családot én kétszemélyesnek képzelem el. Esetleg Lavaaa verziójában szivesen lennék a "második férj". Aki amennyire tud, összebarátkozik a már amúgyis félkamasz gyerekkel, amely gyerek pedig pár év múlva szééépen elhagyja a szülői házat, és helyreáll a nyugalom. Ennyi nekem elég is volna a gyerekekből. Szóval az én problémám az, hogy a gyerek-kérdés miatt valószínűleg kockán forog a kapcsolatom. Tulajdonképpen nincs is mit tanácsot kérni, 2 választásom van és kész. Egyik rosszabb, mint a másik. Csak, gondoltam, a többi egyszeri látogatóhoz hasonlóan én is leírom a helyzetemet.
Gézoo: ha válaszolsz erre, kérlek férfi létedre ne forszírozd a "babuci" kifejezést. nem áll jól. eddigi hsz-eidet ennél a szónál mindíg abbahagytam olvasni. Ez maximum Terry Black szájából hat természetesen.
kutyák: na ja.. nekem még a kutya is túl sok volt felelősségből. Rajtuk keresztül megtanultam, hogy mennyi felelősség egy másik élőlény pátyolgatása. Hát hogymondjam, sok.
PS. tudom, az indexen nem népszerűek az alacsony hozzászólás-számú nicknevek. Nos, nekem van még 2, többezer hozzászólással de azok közismertek... ezért van ez a harmadik.
Én is szomorúan olvastam a hozzászólásodat, és van egy-két dolog, ami kikívánkozott belőlem:
1. Szerintem sem maradiság a családközpontúság. Pont azért van ez a fórum, hogy tudatosíthassuk, van választásunk, hogy mit akarunk az élettől, és hogy hogyan akarjuk. (Lehet, hogy nem mindig jön ez így össze, de legalább a mi életünk volt, a mi döntéseink, és nem másoké.) 2. Tényleg érdemes olyan munkát/munkahelyet találni - addig is amíg nem a családod boldogságáért dolgozol- amit szívesen csinálsz. Annyi időt töltünk munkával, ha nem örömmel tesszük, akkor az életünk jó része örömtelen marad. Ez meg szerintem senkinél sem cél. 3. A mostani helyzet, amikor úgy hiányzik a saját család az életedből eléggé könnyen tévútra viheti az embert. Úgy érzem egy kicsit idealizált képed van arról, hogy milyen lesz majd, ha családod lesz. Ha abba a távoli jövőbe vetíted ki a boldogságodat, akkor a jelen könnyen kisiklik a kezeid közül. Nem tudhatod mi lenne most, ha családod lenne. Tényleg energiát adna neked a férjed és a gyereked? Valószínűleg igen, de lehet, hogy éppen nekik is pont a te támogatásod kellene. Jár neked a boldogság, méghozzá most, és ha azt egy helyzettől, személytől, vagy időponttól teszed függővé, akkor mi marad neked itt és most? Tudom, könnyű ilyeneket mondani, de nekem ez a tapasztalatom. Az anyukám egész életében arra várt, hogy majd több pénzze lesz, akkor milyen jó lesz neki. De egyszerűen bármilyen jó volt neki, nem tudott boldog lenni, mert az nem pont olyan volt, ahogy az előre elképzelte. És akkor most azon szenved, hogy milyen kegyetlen is volt az élet, meg mennyit szenvedett, és miért pont ő? Nem vette észre, hogy ő csinálta ezt magával, hogy ő volt "vak" észrevenni a jót, és értékelni akkor és ott. Mi bármit csinálhattunk, nem tudtuk boldoggá tenni. Én ezt sokáig magamra vettem, és mindent megpróbáltam megtenni, hogy örüljön. Pedig az öröme nem tőlem függött, hanem saját magától. Ő meg tetszelgett a milyen jó anya vagyok, mindent a családomra áldozok, nekem nem kell semmi "szerepben". Ne érts félre, te nem vagy ilyen, de az anyu sem így kezdte, én meg sokat kínlódtam mire a gyerekeként ezt magamban helyre tudtam rakni. Viszont ezt a leckét jól megtanultam. Esetleg kihasználhatnád ezt az időt arra is, hogy boldogabb, harmónikusabb emberré tedd magad. Így amikor családod lesz többet tudsz majd nekik adni. (Szerintem)
